Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 4. szám
lffízgazdalkodas az 1985. éui tavaszi BIUlf-n A korunkra jellemző gyorsütemű műszaki fejlődés jól érzékelhető a magyar vízgazdálkodás területén is. Meggyőzően tükrözi ezt az a kiállítás is, amelyet a vízügyi ágazat az idei BNV keretében szervezett. Napjaink gazdasági-technikai fej'lődése a vízgazdálkodás terén is parancsolóan követeli a termelésben, szolgáltatásban, vízkárelhárításban felhasznált eszközök, és alkalmazott technológiai eljárások állandó fejlesztését, tökéletesítését. A kiállítás látogatói meggyőződhettek arról, hogy ezek a célkitűzések elismerésre méltó módon realizálódtak. A kiállítás jól tükrözte a vízügyi szerveknek azt a törekvését is, mely az anyag- és energiatakarékos megoldásokra irányul. Közismert, hogy az anyag és energia felértékelődése az utóbbi években világszerte előmozdította a fajlagos anyagfelhasználás csökkenését, a hulladékcsökkentő technológiák bevezetését és a hulladékanyagok gazdaságos újrahasznosítási módszereinek kidolgozását, valamint az energiafelhasználás hatásfokának javítását, az olcsóbb és a másodlagos energiahordozók részarányának növelését. Az ez irányú hazai népgazdasági program megvalósításához a vízügyi ágazat elsősorban a következő területeken járulhat hozzá hatékony műszaki fejlesztéssel: — korszerű, az eddiginél lényegesen kisebb fajlagos anyagfelhasználással megvalósítható konstrukciók létrehozásával, vagy a hagyományosnál lényegesen egyszerűbb, olcsóbb anyagokból megépíthető létesítmények megalkotásával ; — az építés kivitelezésnél energia- és anyagtakarékos technológiák széles körű bevezetésével; — a vízszolgáltatás, vízelvezetés és és vízkezelő rendszerekben az irányítástechnika széles körű bevezetésével, a technológia korszerűsítésével, a fajlagos energia csökkentésével; — a technológia során keletkező melléktermékek, elsősorban a szennyvíziszapok hasznosításával. A mezőgazdasági hasznositásra olyan zárt technológiai rendszereket kell kidolgozni és bevezetni, amelyek nagymértékben csökkentik a használat környezeti veszélyességét, az iszap továbbkezelés szükségességét minimalizálják és a zárt rendszerben értékesíthető végterméket biztosítanak; — az eddig ágazatilag kevésbé hasznosított másodlagos energia felhasználási lehetőségek feltárásával és gazdaságos alkalmazási módjainak kidolgozásával. Közismert, hogy a vízgazdálkodási ágazat elsődleges feladata a csatornázás és a szennyvíztisztítás fokozása annak érdekében, hogy biztosítsa a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság vízellátását, megóvja a vizek tisztaságát. Az idén 14,6 milliárd forintot költhet az ország vízgazdálkodási beruházásokra. Л fejlesztés lehetővé teszi, hogy napi 140 ezer köbméterrel bővüljön a közüzemi vízművek teljesítménye, és újabb 100 ezer lakást kapcsoljanak be a vezetékes vízellátásba. A Minisztertanács két évvel ezelőtt határozatot hozott a vízzel való takarékos gazdálkodásról és a víztisztaság fokozott védelméről. A programnak az a célja, hogy a vízszükséglet kielégítését szolgáló fejlesztésekkel párhuzamosan megteremtse az ésszerűbb gazdálkodás feltételeit a vízfelhasználásban, s ezzel elősegítse, hogy a felhasználóknak megfelelő minőségű vízkészletek álljanak rendelkezésére. A takarékos vízgazdálkodást, a víz tisztaságának fokozottabb védelmét — mondja ki a program — gazdaságszervezéssel és közgazdasági eszközökkel is elő kell segíteni. A víztakarékossági és vízminőségvédelmi intézkedések eredményei máris biztatóak. Jó néhány ipari nagyüzem víztakarékos technológiákra tért át, gondosan tisztítja, visszaforgatja, többször használja fel a vizet. így az előző évihez viszonyítva tavaly országosan 35 ezer köbméterrel csökkent a vízfogyasztás. A vízgazdálkodási technológiák fejlesztése terén az ivóvíz kezelés módszereinek tökéletesítésére irányuló kutatási és fejlesztési munka eredményeként széles körűen alkalmazhatók a: — Felszín alatti vizek komplex kezelésére kidolgozott módszerek (vas, mangán, ammónia, metán, arzén); — Nitrát eltávolítás ioncserés technológiával; — Felszíni vizek kezelésénél a derítők intenzifikálása lamellás szeparátorokkal, mikroszűrési technika, többrétegű és koagulációs szűrés. A közüzemi szennyvizek tisztításának és elhelyezésének ütemesebb és hatékonyabb fejlesztését a kutatás és fejlesztés keretében kidolgozott és félüzemi, üzemi méretekben is jól vizsgázott alábbi főbb új eredmények segíthetik: — egyszerű, olcsóbb, átmeneti megoldást nyújtó, tavi szennyvíztisztítási módszerek (egyszerű oxidációs tó, intenzív halastavi kezelés, többlépcsős tavi tisztítás, BMKO), — szennyvíz és szennyvíziszap mezőgazdasági elhelyezése és hasznosítása, — közép mélylégbefúvásos totáloxidációs, tipizált technológia. — előregyártott kis szennyvíztisztítók széles választéka, — a szippantott házi szennyvizek előkezelésének technológiája, — az iszapvíztelenítés és kezelés korszerű gépi technológiai módszerei (vákuumos iszapágy, centrifugás és szalagszűrős víztelenítés, iszapgranulálás, gyorskomposztálás). Az ipar és a fürdők vízfogyasztásának csökkentésére a szűrési technika olyan szintre fejlődött, hogy a viz visszaforgatásos technológiák általános alkalmazása indulhat meg. A vízellátó hálózatok kialakításának és üzemvitelének fejlesztésére széles körűen megalapozták a számítógép adta lehetőségek fehasználását a tervezésben; illetve a mikroprocesszoros üzemirányítás alkalmazását, és az üzemvitel optimalizációját is megteremtő számítógépes üzemirányítás megvalósítását kezdték el. Az iparszerű mélyépítési módszerek fejlesztése érdekében a vízgazdálkodás terén számos új vízépítési műtárgy típustervét dolgoztatták ki (vasbeton tározó, víztorony, meliorációs és belvízi szivatytyútelepek, kisműtárgyak teljes sora), és a különböző célú, illetve anyagú föld-2
