Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 3. szám
ÚJABB CÉLKITŰZÉSEK: Szovjet vízgazdálkodás fejlesztése Befejezéséhez közeledik a Szovjetunió tizenegyedik ötéves terve, s 1986- ban indul a tizenkettedik népgazdasági ötéves terv, amelynek előkészületei minden ágazatban erőteljesen folynak. A rendkívülinek mondható népgazdasági célkitűzések megvalósításához a szovjet vízgazdálkodásnak is nagy feladatokat kell megoldania. Alábbi ismertetőmben a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és az SZSZKSZ Minisztertanácsa 1984. október 23-i Plénumának anyagait és egyéb, a szovjet Meliorációs és vízgazdálkodási minisztériumtól kapott tájékoztató anyagot vettem alapul. A fenti Plénum a mezőgazdaság kiemelt, intenzív fejlesztésének és az ón. „Éleim iszerprogram" megvalósításának céljai és feltételei biztosítására meghatározta a tizenkettedik ötéves terv meliorációs és vízgazdálkodási feladatait, amelyek szerint 1990-ig az öntözött és lecsapolt földek jelentős növelésére kerül sor. Az 1986—1990 közötti időszakban 3300 ezer Ha öntözött „és 3600 ezer ha lecsapolt terület üzembe helyezését tervezik és egyidejűleg elvégzik majd a meglevő öntözőrendszerek mintegy 5500 ezer ha-án a műszaki állapot felújítását, agrotechnikai munkákra kerül sor a lecsapolást nem igénylő további 8300 ezer ha-on és 16 ezer km hosszban új fővezetéket is építenek. Mindezen célkitűzések azt szolgálják, hogy el lehessen érni a tizenkettedik ötéves tervben a 32 millió tonna szemes terményt (ebből 9 millió tonna kukorica) az öntözött és lecsapolt földeken, továbbá mintegy 80 millió tonna takarmány, 22 millió tonna zöldség termesztését. A mezőgazdaság a legnagyobb vízfogyasztók egyike. 1990-ig az öntözött területek fen te mii-tett nagyarányú fejlesztésével, a legelőöntözés 37 millió ha-ra való növelésével egyre nagyobb lesz a mezőgazdasági vízigény. A hatalmas meliorációs program megvalósítása csak a vízikészletek ésszerű és komplex hasznosítása, szennyeződéstől való megvédése és területi újrafelosztásuk révén lehetséges. A Szovjetunió -hatalmas vízkészlettel rendelkezik, de az úgy az európai, mint ázsiai területén térben és időben egyenlőtlenül oszlik meg. A -felszíni vízkészletet 4700 km3-re, a felszínalattit pedig 1100 fcm3-re becsülik. A tengerekbe és óceánokba torkolló folyók vizének 85%-a lakatlan vagy gyéren lakott területeken képződik. A lefolyásnak több mint fele a 2—3 tavaszi hónapra esik. Az egy lakosra jutó átlagos lefolyás mintegy 180 ezer m3/év, a délvidéki részeken viszont mindössze 0,3— 1,5 ezer m3 évente. Jellemző még az -is, hogy a folyami lefolyás 10%-a zárt beltengerek és tavak (Kás-pi, Azovi, Arai, Balhas) medencéjére jut. A további nehézség az, hogy a sokévi eloszlás is kedvezőtlen. A bővizű évek felszíni lefolyása 1,5- szeresen meghaladja a kisvizű évekét. Tavasszal az összes vízmennyiség 40— 80%-a lefolyik, nyáron pedig a sztyeppés körzetek több vízfolyása teljesen kiszárad. A Szovjetunió európai részére, valamint további területeire — ahol a lakosság 70%-a él, az ipar és mezőgazdaság 80%-a koncentrálódik — a vízkészleteknek csak 15—20%-a jut. Vannak gazdaságilag jelentős, nyersanyagban gazdag területek, amelyek rendszerint aszálytól szenvednek. Ezért van rendkívül nagy jelentősége a vízkészletek területi újrafelosztásának, amelyre a Szovjetunió rendkívül nagy súlyt helyez. Feltételezhetően a tizenkettedik ötéves terv, majd az ezredfordulóig terjedő további időszak ezen a területen nagy változásokat hoz. A hasznosítható vízmennyiség növelése érdekében széles körű szabályozási munka folyik, aminek keretében több mint 1400 olyan tározó létesült, amelynek 1 millió m3-nél nagyobb a hasznos térfogata. A kisebb tavak és folyók szabályozása is jelentős intézkedés. Belorussziában, a Balti köztársaságokban és az Ural vidékén a kevésbé termékeny talajok hasznosítása érdekében még az anyagárkok, tőzeg-kitermelési helyek és mocsaras területek is hasznosításra kerültek. A közepes nagyságú tározók a lakott települések, mezőgazdasági és ipari területek árvíz elleni védelmét is szolgálják. Az árvíz elleni küzdelem hatékony eszközei ezek a tározók. A Volgán, Dnyeperen, Kómán, Irtisen és más folyókon létrehozott komplex rendeltetésű tározók és vízgazdálkodási rendszerek nagy mértékben csökkentették az árvízveszélyt. A Szovjetunióban már a második világháború előtt megkezdték a vízkészletek területi újrafelosztásával kapcsolatos munkákat. A Moszkva—-Volga csatorna, a Nagy-lFergána csatorna, a Karakum csatorna, Észak-Krim csatorna, Karaganda csatorna és Dnyeper— Donbasz csatorna mind a vízkészletek újrafelosztását szolgálják. A csatornákkal és átvezetésekkel szabályozott vízmennyiség 40 km3. A vízkészletek újrafelosztása a jövőben még nagyobb jelentőségűvé válik, különösen az olyan éghajlatilag és gazdaságilag előnyös, de vízkészletben korlátozott körzetekben, -mint a Szovjetunió középső és ázsiai része, Ukrajna déli része, Moldávia, Észak-Kaukázus, a Volga és Ural folyók közötti rész, Kazahsztán -nagy része. A Káspi-tó és Azovi-tenger, valamint az Aral-tó optimális hidrológiai és hidrabiológiai viszonyainak fenntartásához szükséges — vissza nem térülő — vízmennyiség 450—500 к-m3. Tekintettel ezekre a vízigényekre a Szovjetunióban a jövőben az alábbi átvezetésekre lesz szükség: — az északi és észak-keleti folyó'kból mintegy 20—25 km3-t, nagy távlatban pedig 40—50 km3-t kell átvezetni az európai részre, valamint a Kaspi- és Azovi-tenger vízgyűjtőjébe, — az észak-nyugati és nyugati folyók vizéből mintegy 15—-16 km3-t, nagy távlatban pedig 32—35 km3 vizet kell átvezetni a Dnyeper vízgyűjtőjébe, Moldávia és Ukrajna déli részére, — a szibériai folyók vizét Kazahsztánba és Közép-Azsiába (az Aral-tó vízgyűjtőjébe) kell átvinni (mintegy 200 km3 évi vízmennyiséget jelent ez), — a Kaspi- és Azovi-tenger, valamint a Dnyeper vízgyűjtőjének vízpótlását a bővizű északi folyók — a Pecsora, Észa-k-Dvi-na —, a Ladoga és Onyega tavak, valamint a Duna vizével kívánják megoldani. Az északi folyók sokéves lefolyása 500 km3, ugyanakkor a körzet vízigénye még a távlatban sem haladja meg a 100 km3-t, A Közép-Ázsiai vízpótlások távlati forrása az Ob és a Jenyiszej. A vízpótlást igénylő körzet Közép-Ázsia, Kazahsztán és az Aral-tó vidéke. Ez a terület 1,8 millió km2 és lakosainak száma 20 millió körül van. Ezen a területen koncentrálódik a gyapottermesztés és egyébként is ez a körzet a Szovjetunió egyik legdinamikusabban fejlődő területe. Egyre több automatizált vízgazdálkodási rendszert alakítanak ki a Szovjetunióban. Ilyenek vannak kialakítás alatt a Dnyeper, Szir-Darja és más folyók vízgyűjtőjében, s megvalósításukkal optima'lizálhatóvá válik ezekben a vízgyűjtőkben a komplex hasznosítás és védelem operatív vezérlése. A végső cél a vízgyűjtői és regionális automatizált rendszerekről egy, az egész országot átfogó vízgazdálkodási rendszerre való áttérés. A SZKP KB és SZSZKSZ MT-a 1984. október 23-i plénumán határozat született — mint fentebb is említést nyert — a melioráció hosszútávú programjáról, a meliorációra berendezett területek hasznosítási hatékonyságának növeléséről az ország élélmiszeralapjainak szilárd növelése céljából. Ennek a határozatnak az alapján 1990-ig be kell fejezni azokat a munkákat, amelyek a meglevő meliorációs területek javítására irányulnak. Köztársasági szinten ez a következőket jelenti: 4
