Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 2. szám
Feladatunk az, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük az antropogén romlás következményeit, olyan módon, hogy az erőforrás az emberiség hosszú távú javát szolgálja. Fontos tehát a fogyó nyersanyagok racionális felhasználása, az elsődleges nyersanyagok fokozódó helyettesítése a hulladékból kivont, másodlagos nyersanyagokkal. A feladat nem könnyű: ellene dolgozik a megszokáson, technológiai konvenciókon kívül számos partikuláris érdek: a hulladék-felhasználás kényelmetlensége és nem utolsósorban a gazdasági motiváció hiánya. Addig, míg az elsődleges nyersanyag olcsóbb, addig — tetszik, nem tetszik — a hulladékot kidobják, hiába hivatkozunk hosszú távú érdekekre. Ahhoz, hogy a hulladékból másodnyersanyag legyen, olyan műszaki és gazdasági intézkedésre van szükség, melynek hatására az ipar, a mezőgazdaság, de az egyén is drágábbnak fogja találni az eldobást, mint az újrafelhasználást. A hulladékprobléma teljes egészében nem számolható fel, de vannak módok arra, hogy a felhalmozódás üteme mérséklődjék, hogy a környezeti veszély csökkenjen. Az egyik út: a hulladékmentes vagy hulladékszegény technológiák elterjesztésével a hulladék keletkezésének akadályozása vagy fékezése; a másik: a mégis keletkező hulladék másodlagos nyersanyagként történő hasznosítása. Miért nem számolható fel teljes egészében a hulladékprobléma? Azért, mert az elsődleges nyersanyagok rendszerint kis koncentrációban tartalmazzák a végtermékhez szükséges értékes komponenst; mert előbb vagy utóbb, végső soron minden hulladékká válik (az újság egy nap alatt, az autó pár évtized alatt, az épületek esetleg egy évszázad alatt); és ha minden hulladékot vissza is tudnánk vezetni a termelési folyamat elejére, van egy hulladékfajta, mely alapvető természeti törvények értelmében teljes egészében nem recirkulálható: az energia. Napjainkban nagy nyilvánosságot kap a hulladékmentes vagy hulladékszegény technológiák fejlesztése. (Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága ezzel foglalkozó munkacsoportot tart fenn — hazánkban e tevékenységet az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal koordinálja.) A fejlesztésre már csak azért is szükség van, mert jelenlegi technológiák nagy része abból az időből származik, amikor még bőven volt nyersanyag és energia. Elsősorban a hulladékszegény technológiák olcsóbbításán kell fáradoznunk, de sajátos nevelési feladat is áll előttünk: a jövő szakembereit fel kell készíteni a várhatóan egyre sűrűsödő környezeti problémák megoldására, a „környezeti tudat" erősítésére. A közgazdasági szemlélet érvényesítése A konferencia plenáris ülésének befejező előadását Dr. Nyitray Réka kandidátus, a Budapesti Műszaki Egyetem Városépítési Tanszékének tudományos főmunkatársa tartotta. Előadásának fő mondanivalója a környezetvédelemmel összefüggő közgazdasági kérdésekre irányult. Ezek közül az alábbi gondolatokat emeljük ki; A környezetnek mint az életkörülmények erőforrásának szerepét nem ismerte még fel a területfejlesztés, súlyát nem mérte fel a gazdaságfejlesztés sem. Nem készült mérleg arról, hogy az egyes gazdaságfejlesztési alternatívák milyen környezeti hatást váltanak ki. Nincs is megfelelő módszer e hatások mérésére ma sem. A jelenlegi tervezési rendszerben a környezetvédelem a szociálpolitika utáni helyre szorul, mint egyfajta szociális kérdés szerepel. Nincs beépítve a gazdasági folyamatokba. Jelenleg nincs tudatosítva az a felismerés, hogy a környezetvédelem nem kerete a gazdasági folyamatoknak, hanem annak immanens része. Mit tud nyújtani megoldásként a tudomány? Meg kell valósítani általa az együttes tervezést és a természeti környezettel való tervszerű gazdálkodás elvét és rendszerét be kell építeni gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztésének folyamatába. A tervezés tartalmi követelményeit a környezetorientáció szemlélete szője át. A követelmények megfogalmazásánál szakítani szükséges a régebbi hatékonysági, termelékenységi mutatók előrevetítésének módszereivel és át kell értékelni a nyersanyag és energia, a tőke és az élőmunka felhasználás együttes hatékonyságát a ráfordítások és eredmények kapcsolatában. A termelés eredménye a társadalom egésze számára csak az az érték lehet, melyet a termelés, üzemelés következtében okozott kár elhárítására fordítunk. S belátható az is, mivel nincs mérési módszerünk a kár tovagyűrűző hatásainak pontos felmérésére, még ma nem is tudjuk, hogy milyen védekezést mulasztottunk el, milyen mértékű kár lappang, tehát valójában milyen drágán termeltünk? Ezért kívánatos a megelőzés ráfordításait árcentrumnak tekinteni és az alkalmazott technológia megválasztásánál figyelembe venni. A jövő útja ugyanis az, hogy a környezetkárosító technológiák piaca beszűkül, az ilyen technológiával készített termékek majd eladhatatlanok lesznek. A világpiac ki fogja kényszeríteni a versenyképes technológiák alkalmazását. Ma még az olcsó technológiával előállított termékek versenyképesebbek. A környezetorientációjú társadalmi, gazdasági tervezés és módszerei nem csak a szűkén értelmezett gazdaság, hanem a politikai döntéshozatal számára is szolgálhat gyakran „rejtett”, az első pillanatban elhanyagolhatónak tűnő információkkal. Hosszabb távú, a valóságot komplexen értelmező politika, illetőleg gazdaságpolitika számára nélkülözhetetlenek. Mivel a marxista közgazdaságtudomány is még sok tekintetben adós a szocialista gazdaság erőforrás-felhasználásához fűződő döntéseknek, illetőleg módszereknek a bemutatásával, — így kézenfekvő a lehetőség, hogy új tudományterületen igényes fogalomalkotás és rendszerezés alapján irányelveket fogalmazzunk meg. Ez nem a gazdaság kibővítése, hanem maga a környezetökonómia. A közgazdaságtudomány eszköztára bőven kínál a környezetökonómia számára korszerű módszereket egészen a matematikai formalizált modellekből a költség-haszon és értékelemzés módszeréig bezáróan. Ezek a módszerek nemcsak arra alkalmasak, hogy a környezetvédelem részfeladatait oldják meg, hanem arra is, hogy számos, a környezetvédelemmel összefüggő értékítéletek, ízlés és meggyőző erő tekintetében különböző kérdést együttesen oldjon meg. * * * A plenáris ülés Dr. Ábrahám Kálmán államtitkár zárszavával ért véget, majd ezt követően a konferencia szekcióülések keretében folytatta munkáját. A rendezvény második napján sor került a megye néhány ipari üzemének meglátogatására is (Kőbányai Gyógyszerárugyár dorogi gyára, kesztölci Jószerencsét Mezőgazdasági Termelőszövetkezet galvánüzeme, Nyergesújfalu-i Viscosagyár), ahol a résztvevőknek módjukban állt a termeléssel _ összefüggő környezetvédelmi problémák gyakorlati megoldásának tanulmányozására. A gyakorlati bemutatók keretében sor került a Tatán működő — If0,2®!3". Európában is egyedülálló — kísérleti telep megtekintésére is, ahol a talajfelszín alá 50 cm-től 250 cm mélységig elhelyezett, úgynevezett liziméterek, tenyészkádak és kísérleti parcellák segítségével, variációs felgyorsítással, a nagyüzemi szántóföldi termelés és a valóságos természeti körülmények és tényezők dinamikájában és teljes folyamatában, tudományosan megalapozott kísérleti programokkal folynak a vegyipar által gyártott, a mezőgazdaságban felhasznált kémiai szerek — műtrágyák, növényvédő szerek — hasznosulásának, a környezetkárosító hatásának, kármentes felhasználhatóságának, valamint a lakótelepi szennyvíz és szennyvíziszap mezőgazdasági szántóföldi művelésben való ugyancsak kármentes felhasználhatóságának, a talaj szűrő- és tűrőképességének, toleranciájának együttes vizsgálatai. A telep még kivitelezés alatt áll, de az elkészült része már a múlt évben üzembe helyezésre került. Az első évi vizsgálati növény kukorica hibrid, a felhasznált szennyvíz tatabányai városi szennyvíztelepi szennyvíziszap és szennyvíz. A kívánt egzaktságé, szükséges laboratóriumi vizsgálatokat a MÉM két megyei agrokémiai állomásának, a Komárom megyei és Fejér megyei Agrokémiai Állomások laboratóriumai, a Komárom megyei KÖJÁL laboratóriuma, az Észak- Dunántúli Víz- és Csatornaművek laboratóriuma biztosítják, illetve végzik. A vizsgálatok széleskörűek és komplexek, kiterjednek a természeti tényezőkre és felhasznált öntöző vízre, szennyvízre, szennyvíziszapra, talajfelszíni csurgalékvizekre, a talajba szivárgó vizekre 250 cm mélységig, a talajvízre, magára a talajra, a termelt növényre és terményre egyaránt. A kísérleti telep segítségével lehetséges újabb gyártásra vagy mezőgazdasági felhasználásra tervezett kémiai szerek gyorsított és egzakt hatásvizsgálatainak elvégzése is. L. F. 25
