Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 2. szám
Nádaratók a Levágott kévébe kényszeritett és még lábon álló nád Munkában az egyik SEICA legénysége Ám vigyázz, botor lélek, ne add át magad minden gyanakvás nélkül a jégmámornak, annak, hogy most taposhatod e büszke vizet. Van olyan rész, amelyen nem tudott, nem lehetett úrrá a fagy, még a mínusz húszegynéhány fok foga is beletört a vízdermesztő kísérletbe. A sukorói oldalon, a tavat táplláló források körül most is szél borzolja a vizet... Közelében három nádarató kombájn, SEIGA legénysége tüsténkedik. A Sárszentmihályi Állami Gazdaság brigádjai. A Szomor-, a Pápai- és a Kovácsbrigád. Otthon hátrány a nagy hideg, többet kell fűteni, itt, a tavon jó a jég, legalább „nem fürdik" a nádarató — csak fázik. Ezért időnként felélesztik a tüzet — a jégen. Tehetik, felfelé melegít a feldolgozásra nem alkalmas nád lángja, kevés víz és sötét pernye mutatja a jégi tüzek helyét. A SEIGA motorbrummogása miatt nem hallani a déli harangszót semerről, de a gyomor követelőzik. Két forduló között megállnak, nyársak villognak a nádtűzben. Falatoznak, majd rágyújtanak. A beszélgetés csak a vendég újságíró kedvéért és erőszakolása miatt van. Belül bizonyára megmosolyogják a cipős, vasalt nadrágos embert, aki fajtájából az ötödik ezen a tájon. Értik a dolgot, hogyne értenék, kevés a nádas az országban, kénytelenek elözönleni azokat a helyeket, ahol aratnak. így válik örök slágerré a Fertő-, a Velencei-tó, meg a Hortobágy nádasa. Riport meg riporter már van elég, nádarató már nem annyi... Pedig itt, a Velencei-tavon is elkelne még a nádarató. Az a rész, amit Az élet nagy igazságtalansága, hogy ami az egyik embernek hasznos, jó, a másiknak gondot, kárt jelent. Ám ha jobban a dolgok mélyére nézünk, az egyes ember is Janus-arcú, kivált a nádarató. Mert sokba került nemcsak neki, hogy zordra váltott a tél és napok alatt vastagra hizlalta a Velenceitó jegét. Olyan vastagra, hogy vígan hancúrozva futhattak megrakottan és üresen a SEIGA-k. A tó tükre nem adta meg könnyen magát. Csak távolról idilli a téli kép, a messzeségbe futó jégmező, amelyen időnként megbicsaklik a Nap sugara, s pengeéles villanássá lesz. Közelről sebhelyes a tó jégarca. Rianások feszítette ujjnyi, kétujjnyi rések éktelenkednek. A kisebb repedések, akár a gondoktól redőzött homlok ráncai, sűrű egymásutánban következnek, a mély felé mutatnak. Ilyen szánokon tolták ki a kézzel vágott nádkévéket 20
