Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 8. szám
TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETVÉDELEM Környezet- és természetvédelmi napok Kontárom megyében (I.) Az eddigi hagyományoknak megfelelően Komárom megyében az idén ismét megrendezték a környezet- és természetvédelmi napokat, Tatát választva a konferencia színhelyéül. Az október 15—16-án megtartott tudományos vitaülés keretében a települési környezet védelmével összefüggő gondok, problémák megtárgyalása került napirendre. A téma megválasztása rendkívül időszerű volt, mivel környezetvédelmi tennivalóink sorában igen fontos helyet foglalnak el azok a feladatok, melyek településeink egészséges, kiegyensúlyozott fejlődése szempontjából meghatározóak. Közismert, hogy a népesség egyre nagyobb része kerül hazánkban is sűrűn lakott területekre, városias környezetbe, ahol sajátos gondot okoz a környezetromlás. Ez természetesen nem szűkíthető le csak az ún. fizikai-műszaki jellemzőkre, a víz, a levegő, a csend, a településtisztaság stb. problémáira. Az urbanizált, vagy urbanizálódó területeken nagy embertömegek tömörülnek és ennek következtében jelentkezik a zsúfoltság, a közterületek gondozásának, tisztántartásának, a kulturális, történelmi értékek megóvásának gondja is. A nagyobb településeken összegezetten jelentkeznek az ember életkörülményeit befolyásoló környezeti hatások. A káros emissziók sűrűsbödése szükségszerűen növeli a káros immissziók koncentrációját és együttes hatásait. Ez a fizikai-kémiai-mikrobiológiai jellegű összetevőkön kívül egyrészt a pszichésen ható stresszorok egész sorának kifejlődését okozza, másrészt olyan életforma kialakulásához vezet, aminek következtében az emberek fizikai teljesítő-, Ml. ellenállóképessége egyre csökken. Ezek világszerte megoldásra váró feladatok, amelyek igen átgondolt intézkedéseket követelnek. Nem szabad ui. sohasem szem elől tévesztenünk azt a törvényszerűséget, hogy az ökológiai rendszerben minden összefügg mindennel és így ha a rendszer egyik elemét megváltoztatjuk, a változás kihat az összes többi összetevőre is. Ezt figyelembe véve a bajok orvoslását, ill. megelőzését komplex szemlélettel lehet csak eredményesen megoldani. A települési környezetet fenyegető ártalmak igen sokfélék és eltérőek, mert minden település más jellegű ártalmak hordozója. Mivel sokféle az ártalom, sokféle az ellenük való védekezés is. Ezt figyelembe véve a tudományos vitaülés sokoldalú megközelítésben foglalkozott a téma feldolgozásával, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt. A kétnapos rendezvény arra keresett választ, hogy a különböző szervek — vállalatok, intézmények, tanácsi szervek, egyesületek stb. — valamint az állampolgárok mit tehetnek a települési környezet védelméért, melyek a településeinket veszélyeztető sajátos veszélyek és milyen módszerekkel lehet ezek ellen védekezni. Ezt a célt szolgálta a tudományos vitaülés és az ezt követő üzemi bemutatók. A rendező szervek igen helyesen döntöttek a program ilyen megosztású kialakításában, mivel a környezetvédelem terén jelentkező feladatok megoldása egyre sürgetőbbé teszi egyrészt a konkrét problémák tudományos jellegű tisztázását, másrészt a mindennapi cselekvéshez a gyakorlati tapasztalatok felhasználását. A program e kettős célkitűzést igen jól szolgálta. A rendezvény napirendre tűzése szerves része volt annak a tervszerű környezetvédelmi tevékenységnek, mely az utóbbi időben Komárom megyében kibontakozott. Jól igazolja ezt az a körülmény is, hogy itt alakult meg az ország első környezet- és természetvédelmi gazdasági társulása 29 gazdálkodó szervezet — köztük jelentős számú ipari üzem — tömörülése révén. Ez a nagy perspektíva előtt álló társulás, melynek eddigi tevékenysége máris sikeresnek mutatkozott, azt a feladatot tűzte ki célul, hogy az érdekeltségébe tartozó területen a gazdálkodási és környezetvédelmi problémákat — így a települési környezet védelmét is — komplex felfogásban igyekszik megoldani és ennek a szemléletnek rendeli alá a természeti erőforrások kiaknázását. A rendezvény munkája plenáris üléssel kezdődött, melyet Papp Sándor, Tata Város Tanácsa VB elnöke nyitott meg, majd ezt követően JANTNER ANTAL Építésügyi és Városfejlesztési miniszterhelyettes tartott vitaindító előadást a településfejlesztés és a környezetvédelem időszerű kérdéseiről. Előadása bevezetőjében a miniszterhelyettes utalt arra, hogy a terület- és településfejlesztés hosszabb távra szóló irányelveit, társadalmi, gazdasági céljait, feladatait párt- és kormányzati szervek először az 1970-es évek elején határozták meg, majd így folytatta: Abban az időben az országot a gazdasági fejlettség és az életkörülmények tekintetében számottevő területi aránytalanságok jellemezték, de biztosítottnak látszottak az életszínvonal és az életkörülmények gyors ütemű javulásának feltételei. A 70-es évek derekán az évtized végéig valóban egy gyorsabb ütemű fejlődési pálya rajzolódik ki, számos szép eredményt hozva felszínre, azonban a korábbi gondok egy része továbbra is megmaradt. Mitöbb, a társadalmi-gazdasági fejlődés, fellendülés során újabb problémák, újabb feszültségek keletkeztek. Ilyenek többek között a környezetvédelem körébe tartozó problémák. A 70-es évek elején elfogadott politikai és állami határozatok a területfejlesztés stratégiai céljául a népgazdaság és egy-egy terület erőforrásainak hatékonyabb hasznosítását és a népesség életkörülményének színvonalában meglevő különbségek mérséklését jelölték meg. A stratégiai célok elérése érdekében a termelőerők további területi koncentrálására és a vidéki központok ipari fejlesztésére törekedtek. A népesség területi elhelyezkedésében, az infrastruktúra és a településhálózat fejlesztésében is további koncentrálódási folyamattal számoltak. Kiemelt feladat lett: az elmaradott országrészek fejlesztésének felgyorsítása, a főváros gazdasági és szellemi központ súlyának mérséklése, elsősorban a nagyvárosok és megyeszékhelyek javára, a városhálózat megszilárdítása, a területfejlesztés irányításának korszerűsítése. A határozatok új eleme az volt, hogy a társadalmi termelés hatékonyságának növelését és a területi aránytalanságok csökkentését nem kizárólag az ipar, hanem a mezőgazdaság és az infrastruktúra területileg differenciált és gyors ütemű fejlesztésével, valamint a szellemi erők arányosabb területi elhelyezkedésével kívánták megvalósítani. Az elmúlt időszak tapasztalatainak elemzése, a változó társadalmi és gazdasági feltételek, az intenzív fejlődés új követelményei, az irányítási rendszer továbbfejlesztése és a szocialista demokratizmus kiszélesítése szükségessé teszi, hogy újra fogalmazzuk a terület- és településfejlesztés ezredfordulóig szóló legfőbb céljait, és feladatait. Az elmúlt időszak tapasztalatai ugyanis egyértelműen igazolják azt is, hogy elengedhetetlen a terület- és a településfejlődés folyamatának rendszeres figyelemmel kísérése, az elért újabb eredmények és a keletkező újabb problémák ismerete alapján a hosszú távú feladatok menetközbeni pontosítása, rendszeres áttekintése. A terület- és településfejlesztés hosszútávú feladatainak megalapozására több éves politikai és állami előkészítő munka folyt, amelyben a kormányzati szervek és a tanácsok mellett tudományos intézetek és társadalmi szervek is részt vettek. A szocialista demokratizmus erősítése jegyében széleskörűen szervezett társadalmi vitafórumokon elhangzott javaslatok és tapasztalatok is beépültek a koncepció véglegesített anyagába, melyet az országgyűlés jóváhagyott. A dokumentum nagy súllyal és felelősséggel foglalkozott az ország környezeti helyzetével, a problémák megoldásának módjával. Jantner Antal miniszterhelyettes előadása további részében a települési környezetvédelem főbb kérdéseivel foglalkozva az alábbiakat hangsúlyozta: Az ezredfordulóig tartó időszakban lényegesen módosulnak a terület és településfejlesztés feltételei. A gazdasági növekedés üteme a 90-es évekig feltehetően mérsékelt marad, a településfejlesztés anyagi háttere valószínűleg a tervidőszak második felében bővülhet. Ezért a gazdaság kialakult területi szerkezete egyrészt befolyásolja a területfejlesztés lehetőségeit, másrészt viszont fokozottabban kikényszeríti, hogy a meglevő erőforrásokat jobban használjuk ki. A felértékelődő természeti adottságaink, elsősorban a talaj- és éghajlati viszonyaink, nyersanyagforrásaink az eddigieknél erőteljesebben befolyásolhatják a termelőerők fejlő11
