Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 7. szám
Víziigyi históriáк Az emberek sorolása (skatulyázása) Náci bácsi alapötlete nyomán, avagy a vízügyi gyakorlatra „hasznosítás" Náci bácsi szüleivel kisgyermekként 1905 táján vándorolt ki Amerikába, — a két európai világháborút így szerencsésen elkerülve, de sok-sok küzdés után tudott csak biztos megélhetést teremteni magának és kint élő családjának. Ennek ellenére fiatalos maradt és hazalátogatván az összesereglett rokonok kérdéseire, — már ami azt illeti; hogy tudott annyi nehézség után is „talpon maradni” — valahogy így válaszolt: Tudjátok, úgy ötvenévesen megbékéltem a világgal, és az embereket két csoportra osztottam. Az első csoportba soroltakra azt mondom; spongyát rájuk, 'le vannak öblítve (a népies meghatározást rátok bízom), a másik csoportbeli — tehet nekem egy szívességet. .. „Na de Náci bácsi minket hová sorolt, melyik csoportba?" „Egyikbe sem soroltalak benneteket, ti rokonok vagytok, és ezért ti választhattok.” — Eddig szól a történet a borúlátó Náci bácsiról. A vízügyi szolgálat egyik egységénél úgy a hetvenes években három derűlátó és „pihentagyú” helyettesi beosztásban dolgozó „honosítás” során a Kiscsoport-ot is bevezette. Kiscsoportos minden értelmes, jószándékú ember (nemre, fajra, származásra, pártállásra, nemzetiségre stb. tekintet nélkül). A fentieket ismerő, beavatott ezután társaságban, értekezlet szünetében, mások hallatára telefonon, stb. kérdezhetett információt bárkiről, ill. annak minősítését megszerezhette rövid úton. Fokozatok; Kiscsoportos és szakmailag kiváló, K. csoportos és önálló, kezdeményező, K. csoportos, igen szorgalmas, jófejű stb. A legrosszabb minősítés; csoportokba nem sorolható, róla nem nyilatkozom. Tápay Laci bácsi példázata a nyílt, egyenes beszédről, a túlzott udvariasságról Az OVH nyugdíjasai bejárván az Alkotmány utcai nagy házba úgy 10 óra körül szakmai és egyéb kérdéseket az egyik csoport nagyszobájában (1 főnök -(- 4—5 beosztott) vitatták meg napról napra, és közben megitták a „feketelevest" is. Egy alkalommal Tápay Laci bácsi, a töltésállapot-hossz-szelvények apja, a lokalizálás nagymestere —, apropóra mondta el a következőket. Ehhez elöljáróban tudni kell, hogy Csernoch János hercegprímás falun gyerekeskedett, édesapja falusi ács- és tetőfedő mester volt, így fia is hamar megismerte a „falusi hangokat" és a szókimondó beszédet. Egy felvidéki kisváros templomát — bérmálást is végezve —, Cs. J. 1912—15. közötti években szentelte fel. Az akkori szabályoknak (protokollnak) megfelelően négylovas fogattal a polgármester és az alispán kíséretében hajtottak a vasútállomásról a városházára. Indulás után „egy kisebb hangrobbanás” történt, mire megszólalt a polgármester: . . . pardon, pardon eminenciás uram! Cs. J.: Nem tesz semmit, egészségére, bár én azt hittem, hogy csak a rudas ... (durrantott) egyet. Persze, az igazi az volna, ha Laci bácsi öblös hangú nevetését is hallhatná most e sorok olvasója. Távvezeték építése előtti közigazgatási bejárás Egy Dunát, árvízvédelmi töltést, öntözőcsatornát, erdőtmezőt keresztező elektromos távvezeték közigazgatási bejárásán 1954-ben találkoztak az érdekelt minisztériumok, főhatóságok (NIM, MÉM, PKM, OVH stb.) képviselői, tervezők és kivitelezők, ők és a megyei Tanács szakemberei végig együtt utaztak. Velük utazott szakaszonként váltva egymást a járási és községi tanácsok képviselője is. A külön autóbusz 30 fővel „érintette” a jellemző pontokat, érdemi tárgyalás csak a tereppontokon volt, így bőven maradt idő az 5—6 órás út alatt kedélyes kis beszélgetésre. A rangidős, egyben korelnök jókedélyű erdőmérnök volt, aki tclálós kérdéseket is feladott, — ezekből csak kettőt adunk közre : 1. kérdés: A Szahara egyik oázisában „pihenő és falatozó" karaván a másikat „káderezi" imigyen: Kik vagytok, mit visztek, mit esztek? Válasz: Azt eszünk, ami nekünk nincsen, mert ha az nekünk volna, nem lehetnénk azok akik vagyunk, és nem vihetnénk azokat, akiket viszünk. (A megfejtés könnyű, eunuchok voltak, háromhölgyeket vittek, tojást ettek.) 2. Kérdés: Mi különbség van a teve és a (az) ...mérnök között! a ... helyére írhat ABC sorrendben agrár, bánya, erdő, építész, gépész, kohó, vasútépítő, vegyész, vízépítő (vízügyes), vizes.(Megfejtés: A teve 10 napig képes dolgozni anélkül, hogy inna, a (az) ... mérnök tíz napig képes inni anélkül, hogy dolgozna. Megjegyzés: a) általában a tevét vízzel hozzák kapcsolatba, a ... mérnököket a borral (borivással) társítják, b) szakmai ártalom mutatható ki egyes foglalkozásokban, pl. a suszter cipője lyukas, a szabók elszabott zakót hordanak, az erdész nem szeret otthon fát vágni stb., így az a természetes, hogy a vízépítő mérnök (főleg, ha folyószabályozó) nem sok vizet iszik, c) az OVH-t is képviselő vízügyesek a szakma becsületét azonnal megvédték; mondván, a tiszta víz főzésre, mosásra és mosdásra való elsősorban. Az OVH képviselői rejtvényekből csak egyet: Egy vadászexpedíció táborhelyéről mintegy 1 km-t halad délre, majd 1 km-t keletre, végül 1 km-t északra, útjukon 2 nagyvadat lőttek és visszatértek táborukba. Hol jártak, milyen vadat ejtettek el? Kis földrajzi, állattani ismeret kell csak hozzá: az Északi-sarkon két jegesmedvét lőttek. A délutáni órákban, úgy 16 óra körül a bejárást befejezték, a résztvevők elbúcsúztak és ki-ki másnap folytatta munkáját, de a hangulatos napra még harminc év múlva is örömmel gondolnak vissza. Utóirat: Kis szomorúsággal és féltéssel lehet a jövőbe látni, hogy az effajta szakmai utak helyett, — a helikopter szállította TV-kamera felveszi, posta közvetítő lánc továbbítja a képet, URH rádió adja a hangot stb. — egy irodaház 10. emeleti tanácstermében (légkondicionált, füst- és napmentes körülmények között) 1,5 óra alatt tárgyalnak, menetközben magnón jegyzőkönyvet is vezetnek, távozás előtt sokszorosított jegyzőkönyvet átvesznek a megjelentek, de viccet és találós kérdést már nem hallgatnak. Az előbbi „féltést” indokolja, hogy az ABKSZ már 1970-ben a Berettyó szeghalmi szakaszáról az Alkotmány utcai OVH székházba „hozta a képet és a hangot”, segítséget csak a Magyar Postától kért, mert a Pilátus Porter repülőgép, a felvevő és leadó TV-egységek, URH készülékek a vízügyi szolgálat tulajdonában voltak. Csányi Károly épitész professzor a villamos közlekedés bírálója és egy történetének szem- és fültanúja Cs. K. öt percet késve érkezett egy reggeli előadásra a 30-as évek közepén és a fáma szerint így „indított": Hölgyeim és uraim, elnézésüket kell kérnem, de a 9-es villamosról, mikor én felszállni akartam, egy izgatott utas szállt le, a kalauz elállta a lépcsőt, és magából kikelve kiabálta az utas után ...és vegye kérem tudomásul, hogy a BESZKART-nak nincs anyja és a BESZKÁRT nem megy sehova. Hölgyeim és uraim, azóta is töröm a fejemet és kérem az Önök segítségét, mert nem tudok rájönni, hogy mit mondhatott az izgatott úr a kalauznak. Ismétlem ... és vegye kérem tudomásul... Egy más alkalommal feltett kérdése: Hölgyeim és uraim tudják mi különbség van a villamos és az autóbusz között? — A villamos jön. de nem megy, az autóbusz megy, de nem jön. (A bírálat 50 év után is jogos, bővíthető azonban, mert manapság például 10—12 óra között a villamos is ritkán jön és az autóbusz is — a sok parkírozó gépkocsi miatt — „lassan megy".) (Törőcsik Gyula gyűjtéséből) 27
