Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 7. szám
A ueszelybe kerüli leuegö Természeti értékeink soréban rendkívül fontos helyet foglal el a levegő. Ugyanis a bioszférának ez az alapvető eleme a szükséges mennyiségben és minőségben mindig rendelkezésünkre kell hogy álljon, mert —■ biológiai szempontból anyagcserénk egyik legfőbb összetevője, amelynek hiányában életünk alig néhány percig tartható fenn; — termelési szempontból: az ipar és a mezőgazdaság egyik legfontosabb nyersanyaga, üzemanyaga, a közlekedésben a repülés közege. Mindezek alapján érthető, hogy ezt a nélkülözhetetlen természeti kincsünket óvnunk, védenünk kell az elszennyeződéstől. A ievegőszennyeződésnek öt tartománya különböztethető meg: a lokális, a városi, a regionális, a kontinentális és a globális szennyeződés. Az emberi tevékenységből származó szennyeződés a lokális, városi és regionális tartományokban halmozódik fel olyan mértékben, amely az élővilágra és az anyagi javakra ártalmas lehet. Ezek a területek azok, ahol a lakosság nagy többsége él. A légkör elszennyeződésének folyamata szoros összefüggést mutat az energiafelhasználás növekedésével. Amikor a faanyag fogytával kezdtek áttérni a széntüzelésre, azonnal felbukkantak a panaszok. Ezek az ipari forradalmat követően ugrásszerűen megnövekedtek. A két világháború közötti időben az iparilag fejlett országokban mindenütt kialakult a szennyezett atmoszféra, első Ízben jelentkeztek a füstködkatasztrófák. A második világháborút követő években a légkör elszennyeződése aggasztó méreteket öltött. A gépjármű-közlekedés növekedésével újabb energiahordozó lépett előtérbe: a kőolaj és termékei. A másik új tényező: a vegyipar ugrásszerű fejlődése, a biológiailag aktív anyagok tömeges előállítása, az úgynevezett kemizáció. A kibocsátott szennyező anyagok mennyisége soha nem látott méreteket ért el, fajtái megsokasodtak. Mindezek következtében a szennyeződés túllépett a városok, települések szűkebb környezetén. Kialakultak a szennyezett régiók, jól mérhetővé vált a háttérszennyeződés és a globális szennyeződés. Az atombomba-kísérletek megdöbbentő módon, minden kétséget kizáróan bebizonyították: az ember képes az egész földi atmoszférát alkalmatlanná tenni az élet számára. Egy-két évtizeddel ezelőtt még a városok levegőszennyezettségét tartottuk a legégetőbb problémának, ma a regionális, kontinentális és globális szennyeződés kérdése került előtérbe. Jelenleg 150-nél több károsítást ismerünk, amelyek említésre méltók. További idegen anyagok képződnek a légkörben azáltal, hogy a károsító anyagok reakcióba lépnek egymással a napfény hatására vagy oxidáció, redukció, polimerizáció és kondenzáció révén. Bizonyos aeroszolrészecskéknek különösen nagy a gázabszorpciós képességük. A környezetre különösen károsak a gáz halmazállapotú anyagok, amelyek viszonylag könnyen lépnek be a természet reakciófolyamataiba. Európa ipari országaiban a fő károsító anyag a kén-dioxid (SO2). Ez a szúrós szagú, színtelen gáz mindenütt keletkezik, ahol kéntartalmú tüzelőanyagokat (barnaszén, kőszén és gázolaj) égetnek el tüzelőberendezésekben. A kéntartalmú ércek pörkölésekor is létrejön és kokszolóművek, ércdúsitók, valamint a szuJfitcellulóz gyárak is kibocsátják. A kén-dioxid izgató gáz, amely károsan hat az emberek és állatok légzőszerveire, de a növények asszimiláló szervét is tartósan károsítja. A kéndioxid serkenti a fémek korrózióját, és ezzel jelentős anyagi kárt okoz az ipari létesítményekben. A kénre érzékeny építőanyagokat, a mészkövet, a homokkövet, a márványt stb. is megtámadja és roncsolja. A talaj menti légrétegekben a S02-termelés gyakran igen eltérő. A háztartási tüzelés hatására a téli hónapokban a koncentráció olykor jelentősen emelkedik, a nyári hónapokban és tartósan derült időjárás esetén viszont csökken. Csekély mértékben (mintegy 5%-ban) a kén-dioxid a légkörben kén-trioxiddá (SO3) oxidálódik, amely a nedves levegővel kénsavvá alakul át. A por és a korom katalizálja ezt a folyamatot. A kén-dioxid nagyobb mennyiségben azonban a kénsavgyárakból kerül a légkörbe a kontaktberendezés zavara vagy az elnyelető torony nem kielégítő abszorpciója esetén. A kénsavköd a bőrt és a nyálkahártyákat marja, izgatja, és a növényeken is marási károkat okoz. Kellemetlen bűzt idéznek elő a kénhidrogén, valamint a szerves szulfidok már rendkívül kis töménységben is. A merkaptánok, diszulfidok és a kén-hidrogén a szulfátcellulóz-ipar és a viszkozműselyem-gyártás gáznemű szenynyező anyagaiként jelennek meg, de keletkezhetnek a kokszgyártás, a kátránylepárlás, valamint a kőolaj és a földgáz finomítása során is. A kén-hidrogén sejt- és enzimméreg, amely az emberben, az állatban súlyos mérgezéseket és az idegrendszer károsodását képes előidézni, de károsítja a növényi enzimeket is; többnyire irreverzibilis károsodásokat válthat ki. Ezzel együtt a növények a kén-hidrogénnel szemben ellenállóbbnak tűnnek, mint a S02-dal szemben. Nagyobb jelentőségük van, mint eddig vélték, a fluorvegyületeknek. Ezeket a gáz vagy szilárd állapotban alumíniumkohók, foszfátmű trágya-üzemek, téglagyárak vagy kerámiai üzemek bocsátják ki a hulladékgázokkal, de felszabadulnak az acélgyártás során is az ércet folyósító anyagokból, valamint a szén elégetésekor is. A kéményeket és az üzemet általában fluor-hidrogén (HF) és szilicium-fluorid (SiF4) formájában hagyják el vagy nátrium-, illetve kálium-fluorid-por alakjában távoznak. A fluor-vegyületek már csekély töménységben is rendkívül mérgező hatásúak. A gyümölcsfák, virágok és mezőgazdasági növények már 10 g/3 levegő hidrogén-fluorid koncentrációra érzékenyek. A fluorkibocsátók környékén a növények nagyobb fluormennyiséget vehetnek fel és tárolhatnak. A fluortartaimú takarmánynövények etetése a kérődzőknél fluorózisos megbetegedést idézhet elő és az állattartásban károsodás keletkezhet; a méhek is rendkívül érzékenyek a fluorvegyületekre. A klór (Cl2) és a hidrogén-klorid (HCI) a növényvilágban erős károsodásokat okoznak. Az elemi klórt, valamint a sósavakat a műanyaggyártásban és a rovarölő szerek gyártásakor használják. Fokozott mértékben kell a sósavtartalmú hulladékgázok keletkezésével számolni a PVC-tartalmú műanyaghulladékok égetésénél is. A CI2- és HCI-gőzök gyorsan a talaj felszínére csapódnak és ezért többnyire csak a kibocsátás helyének szűkebb környékét károsítják. E gázok belégzése nagyobb töménységben káros az egészségre. (A légutakon a nyálkahártyák roncsolódnak, valamint tüdőödéma keletkezhet.) Jelentős részben szennyezik a levegőt a nitrózus gázok, a nitrogén-monoxid (NO), a nitrogén-dioxid (N02), a dinitrogén-trioxid (N2O3) és a dinitrogéntetraoxid (N204). Kémiai folyamatok melléktermékeként keletkeznek a saiétromgyártás közben a szerves vegyületek nitrálásakor, a nitrátműtrágyák előállításakor és az ólomkamrás kénsavgyártáskor, jelentős mennyiségét alkotják a gépjárművek kipufogó gázainak is. A nitrózus gázok erősebben veszélyeztetik az emberi szervezetet, mint a növényvilágot. Belélegezve a nitrogén-oxidok a hemoglobinnal reagálnak methemoglobin keletkezése közben, a kezdeti izgató szakaszt követően fokozott légzési tevékenységet és tüdőödémát okozhatnak. A kipufogó gázok mérgező alkotórészei a légzési méregként ismert szénmonoxid, a nitrózus gázok, a telítetlen szénhidrogének és azok fotokémiai reakciótermékei, valamint a policiklikus aromás vegyületek, a korom és az ólomvegyületek. A kipufogó gázok összetétele különböző, jelentős mértékben függ a motor konstrukciójától, üzemelésének módjától, műszaki állapotától, valamint az üzemanyag típusától. Az emberek és az állatok egészsége szempontjából elgondolkoztató az állandóan fokozódó ólomlerakódás a nagy forgalmú utak közelében levő gyümölcsökön, zöldségféléken és takarmánynövényeken. A gáz alakú emissziókkal ellentétben a kipufogó gázok por alakú alkotórészei látható szennyeződést okoznak és ezáltal sokkal feltűnőbben jelentkeznek. Por alakú légszennyezők mennyisége a talajközeli Jégrétegekben gyakran igen különböző. A legtöbb részecske 20—40 ^rm-nél nagyobb, és tüzelőberendezésekből vagy kohászati eljárásoknál szabadulnak fel. A por elsősorban a lakóterületeket, az épületeket és a használati tárgyakat szennyezi, de szemsérüléseket is okozhat. Mérgező tulajdonságai ólom-, kadmium-, arzén-, cink- és fluortartalmára vezethetők vissza. A gáznemű szennyező 22
