Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 7. szám
Vízügyi Igazgatóság területén 1984-ben ralefejtés közben gondatlanságból több töltőcsonk maradt nyitva, így több mint 33 m3 pakura folyt el a csatornába. A pakura egy része a Dunába jutott. Az eset megelőzhető 'lett volna, ha a szennyezés tényét a Fővárosi Csatornázási Művek ügyeletére, vagy a Vízügyi Igazgatóságra időben bejelentették volna. Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordulnak elő olyan talajszennyezések, melyek rövid időn belül a felszín alatti vízbe jutva elszennyezik azokat. Ezek a szennyezések főként föld alatti tartályok, vezetékek szerelvényeinek meghibásodása folytán történnek, de esetenként emberi nemtörődömség, felelőtlenség is előidézője lehet. Például a Ferihegyi Repülőtér üzemonyag-lefejtő berendezésénél több év alatt igen jelentős mennyiségű kerozin folyt el. A talajmechanikai és a laboratóriumi eredmények értékelése alapján megállapítást nyert, hogy a talajba mintegy 2500 m3 kerozin került. A részletes szakvélemény alapján — amely megállapítja, hogy a talajba került kerozin vízellátási érdekeket nem sért, így annak eltávolítása az igen magas költségek miatt szükségtelen — a szennyezést okozó MALÉV felé 1984- ben 42 millió Ft rendkívüli szennyvízbírságot vetettünk ki. Egyre nagyobb gondot okoznak a téli időszakban történő vízszennyezések is. Ilyen eset történt a Ráckevei Dunán, amikor is a Csepeli Papírgyár csapadékcsatornáján keresztül olaj került a Duna-ágba. A szennyezés észlelését követően a gyár nagy erőkkel megkezdte az olajmentesítést. A vízminőségi kárelhárítást a jég által körülzárt kifolyó környékén végezték igen nehéz körülmények között. A vastag jégréteg az olajszennyezést visszatartotta, így merülőfal nélkül perlittel onnan el lehetett távolítani. Az olajszennyezés terjedését jégfúrásos vízmintázással több helyen ellenőriztük. Az eredmények őzt mutatták, hogy a kárelhárítás eredményes volt és a szenynyezés tovaterjedését sikerült megakadályozni. A Ráckevei Duna-ág kritikus vízminőségi állapota A téli időszokban fokozott figyelemmel kísértük nyomon a Ráckevei Dunaág vízminőségének alakulását. A sűrített gyakoriságú vizsgálatok végzését indokolta, hogy ebben az időszakban a tartós jégfedettség és lelassult öntisztulási folyamat hatására kritikus vízminőségi állapot alakult ki, mely veszélyeztette a Duna-ág gazdag halállományát. A fokozott mértékű vízminőségvizsgálatok során lehetőség nyílt a kritikus állapot időbeni észlelésére, a megfelelő gyors intézkedések megtételére, lehetőség szerint a vízbetápláfás fokozására, a lokális jégtörésre. 1984—85. év telén a vízminőségi állapotot befolyásoló tényezők több szempontból is kedvezőtlenül alakultak. Az őszi-téli időszak rendkívül alacsony dunai vízállása a Kvassay zsilipi tápvíz mennyiségi betáplálásának szabott határt. A szokatlanul kemény, tartós hideg hosszú ideig szorította vastag jégpáncél alá a Duna-ág vizét. A Ráckevei Duna-ág vízminőségének jellemzőit a víz oldott-oxigén tartalmával, illetve a niitrogénháztartás alapján tudjuk legjobban jellemezni. A viz oldott-oxigén tartalma a tél folyamán helyenként és időszakonként jejentős ingadozást mutatott, de halélettani szempontból a kritikus szintre nem csökkent. A Duna-ógba bevezetésre kerülő szerves szennyeződések lebomlása során keletkező ammónium-ion menynyiségének növekedését nagyrészt a Délpesti Szennyvíztisztító Telepről elvezetett szennyvíz okozta. Ezen vízminőségi paraméterek kedvezőtlen alakulását észlelve rendeltük el a Duna-ág gyors „átmosását”, a tápvíz mennyiségének növelését, amely megelőzte a további vízminőség romlást. Rendkívüli vízszennyezések megelőző tevékenysége A rendkívüli vízszennyezések megelőzését leghatékonyabban a potenciális vízszennyező forrásokként számításba vehető üzemek, intézmények és telephelyek belső technológiai és üzemi vízgazdálkodási rendszerében lehet megoldani. Meg kell akadályozni, hogy a vízszennyező anyagok az üzem vízrendszerébe, illetve a felszíni és felszín alatti vizekbe kerülhessen. Ezen tevékenységet segíti elő a 2/1979. OVH sz. rendelet, mely szabályozza az üzemek vízgazdálkodási tevékenységét. A rendelet többek között előírja, hogy a 10 m3/óra vízforgalom feletti üzemek kötelesek vízminőségi kárelhárítási tervet készíteni. A tervben felmérésre kerülnek azok az alap- és segédanyagok, melyek a vizekbe kerülve veszélyeztetik annak minőségi állapotát. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy a szennyező üzemek sok esetben nem tudják a rendkívüli szennyezést területükön belül lokalizálni, ezért a vízügyi szerveknek állandóan készenlétben kell lenni a vízminőségi károk elhárítására, a védekezésre. Igazgatóságunknál eddig 215 terv készült el, további 176 ez évben lesz kész. A tervezés során biztosított konzultációk a tervek színvonalát emelték, s ma joggal mondhatjuk, hogy ezek a vízminőségi kárelhárítási tervek nemcsak „elkészültek”, de elfogadásukkal használhatók is lettek. Dévényi László I Pakuraszennyezés eltávolítása Műszeres vizminöségvizsgálat
