Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 7. szám
Időjárásunk 40 eue Hazánk felszabadulásának 40. évfordulóján — a politikai, társadalmi és gazdasági számvetések sorában — különböző fórumokon a vízgazdálkodás négy évtizedes fejlődését is áttekintették. A vízgazdálkodás (különösen a mezőgazdasági vízgazdálkodás eredményeinek értékeléséhez és a gondok megértéséhez hozzásegíthet bennünket, ha a visszatekintést az időjárás vizsgálatára is kiterjesztjük. Az időjárási elemek közül a vízháztartást legjobban befolyásoló két fő tényezőnek, a léghőmérsékletnek és a csapadéknak az alakulását mutatjuk be. Mivel a mezőgazdasági vízgazdálkodás súlyponti területe az Alföld, vizsgálatainkhoz alföldi meteorológiai állomásokat választottunk ki. Hét állomás léghőmérsékleti és 45 állomás csapadékadatait dolgoztuk föl, meghatározva a téli és a nyári félévre, valamint a naptári évre vonatkozó középértékeket, illetve összegeket, majd ezekből az Alföldre jellemzőnek tekinthető területi átlagokat. Az eredmények grafikus formában az 1. és a 2. ábrán láthatók. Az ábrákon a sokévi (1901—1984. évi) átlagokat is feltüntettük. Az 1. ábráról megállapíthatjuk, hogy a nyári és a téli félév középhőmérséklete tág határok, nagy szélsőségek köközött ingadozik. A legmelegebb nyári félév (1946) 20,3 °C-os középhőmérsékletével szemben a leghűvösebb nyári félévben (1978-ban és 1980-ban) a középhőmérséklet 15,6 °C. A téli félévek közül a leghidegebb (1962/63) 0,8 °C-os, a legenyhébb (1960/61) 5,5 °C-os középhőmérsékletű. Az évi adatokban érthetően kisebb az ingadozás: a legmagasabb évi középhőmérséklet 11,8 °C (1951), a legalacsonyabb 9,1 °C (1980). A hőmérséklet ingadozása meglehetősen szeszélyes, de gyakran előfordul, hogy több azonosan szélsőséges időjárású szakasz követi egymást. Például 1945—1948 és 1950—1952 között minden nyár igen meleg, az 1976—1981 közötti nyarak pedig mind nagyon hűvösek. Az enyhe telek is elég gyakran párosával-hármasával fordulnak elő. Több évtizedig tartó tendenciózus változás legszembetűnőbben a nyári félév középhőmérsékletében tapasztalható, mely vizsgálati időszakunk kezdetétől 1981-ig határozottan csökken, s 1968 után csak 1983-ban kerül újból a sokévi átlag fölé! A hosszan tartó hűvös időjárás következtében jelentős mértékben csökkent a talajból való párolgás, s részben ennek eredményeként az Alföld nagy részén megemelkedett a talajvíz szintje. A téli féléveknél a vizsgált időszak második felében felmelegedés mutatkozik, egészen 1984/85-ig, tehát húsz éven keresztül hiányoznak a zord telek! A téli félév és a rákövetkező nyári félév középhőmérsékletének összehasonlító vizsgálata azt mutatja, hogy az átlagoshoz közel álló téli félév után mindenféle nyár előfordul', a szélsőséges telek után viszont rendszerint átlagos nyári félév következik. A 2. ábra tanúsága szerint a csapadékösszegekben is nagy ingadozások vannak. Az évi összeg 365 mm és 657 mm között váltakozik. Azokat az éveket, amelyekben az 517 mm-es sokévi átlagnál legalább 10%-kal kevesebb csapadék hullott, száraz éveknek, amelyekben 10%-kal több esett, bő csapadéké éveknek tekinthetjük. Ezek a következők: Száraz évek Bö csapadékú éve 1945 453 mm 1952 661 mm 1946 416 mm 1955 622 mm 1947 389 mm 1965 657 mm 1961 365 mm 1966 619 mm 1962 423 mm 1969 589 mm 1967 440 mm 1970 624 mm 1971 389 mm 1974 649 mm 1973 403 mm 1980 597 mm 1982 447 mm 1983 382 mm A csapadékviszonyoknak a mezőgazdasági vízgazdálkodás szempontjából történő értékeléséhez az évi csapadékösszeg figyelembevétele nem elégséges, sőt bizonyos esetekben félrevezető. Erre az 1952-es esztendő a legjobb példa, amikor a bőséges évi csapadékmennyiség 60%-a az év utolsó harmadában esett le, s ilyenformán a vegetációs időszak nagyon száraz volt. A csapadékviszonyokról differenciáltabb képet kapunk, ha a naptári év mellett a téli és a nyári féléveket is vizsgáljuk. A nagyon száraz nyári félévekben (1946, 1947, 1950, 1952, 1961, 1962, 1971) a csapadékösszeg 200 mm körül van, bő csapadékú nyarakon (1951, 1953, 1954, 1965, 1970, 1974, 1978) megközelíti, sőt 1975-ben jócskán meg is haladja a 400 mm-t. A legszárazabb téli félévekben (1948/49, 1953/54, 1971/72, 1972/73, 1973/74, 1975/76) a csapadékösszeg alig 130—140 mm, nedves évjáratokban (1964/65, 1965/66, 1969/70) 300 mm körüli, sőt 1950/51-ben és 1952/53-ban közel 400 mm. Feltűnő, hogy a nagyon csapadékos telek után a nyarak is bő csapadékúak. A száraz teleket viszont ritkán követi száraz nyár. A közölt adatokból láthatjuk, hogy az azonosan szélsőséges csapadékú időszakok gyakran egymást követve, vagy egymás közelében fordulnak elő, többéves száraz, illetve nedves ciklusokat alkotva. Ezek tartama alatt a mélyebb talajrétegek vízkészletében felhalmozódási, illetve kiürülési folyamatok játszódnak le. A ciklikus igadozás mellett a nyári félévi csapadékoknál — a legutóbbi néhány évtől eltekintve — eléggé határozott növekedési tendencia is megfigyelhető, mely párosul a már említett hőmérsékleti, illetve párolgáscsökkenéssel és a talajvizek megemelkedésével. Mindez érthetővé teszi a nyári belvízgondok szaporodását és az öntözés iránti igények fokozatos visszaesését. A téli félévi csapadékoknál mérsékelten csökkenő irányzatot látunk. Napjainkban különösen az aszály problémái foglalkoztatják élénken a közvéleményt és a szakembereket. Az aszály mértékét úgy tudjuk legjobban kifejezni, ha a téli és a rákövetkező nyári félévet együtt vizsgáljuk, s ha az Középhómérsiklel ÍCaJ 1. ábra. A levegő középhőmérsékletének változása az Alföldön Csapadék (mm) 2. ábra. A csapadékösszeg változása az Alföldön egyes hónapok csapadékát a növények vízszükséglete szerint súlyozzuk és a léghőmérsékletet is számításba vesszük. Ennek egyik lehetséges módja az ún. aszályossági index kiszámítása. Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt negyven évben a legnagyobb aszály 1952-ben volt. Jelentős mértékű aszály alakult ki 1946- ban, 1947-bén, 1950-ben és 1983-ban. Mérsékelten aszályos évnek minősíthető 1945, 1958, 1961, 1962, 1968, 1971 és 1976. Az 1983. évi mindenkit váratlanul ért. mivel hasonlóra három évtizeden keresztül nem volt példa! Nagy kérdés, hogy időjárásunk alakulásában a legutóbbi években tapasztalt törés tendenciózus változás kezdetét jelenti-e, vagy csak átmeneti jelenségnek minősül? Erre a jövő adhatja meg a választ. Dr. Pálfai Imre 4
