Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 6. szám

Ilyen esetben ugyanis a lezuhanó hor­dalék és jégtáblák a lefektetett kerete­ket tönkretennék. Újraduzzasztás a téli időszakban az árhullám levonulása után, a már le­apadt vízszintnél kezdődhet. A hordalék­­lebocsátói tűit olyan vízoszlopnál kell helyükre tenni, hogy átmenetileg se szü­neteljen ilyen esetben az Élővízcsatorna vízellátása. Építés A fiókduzzasztó építését a IX. 15—X. 30. közötti időszakban kiválasztott csa­padék- és árhullám nélküli 12 munka­napjára irányoztuk elő. Mivel a mű két részből: hordaléklebocsátóból és be­tongátból áll, ennek megfelelően a mű építését két ütemben kellett elvégezni. Első ütemben a hordaléklebocsátó, második ütemben a gát épült. Bár IX. 15-től már csökken az öntö­zési igény, mégis bizonyos mértékig el kell látni az Élővízcsatorna vízután­pótlását. Ez a szeregyházi úszó vízkivételi mű­vel történik. Az építés idejére a békési duzzasztómű max. 300-as szintet tart­hatott. Balatonakarattyán július 16-án üzem­behelyezték a DRW szennyvíztisztító telepén a Balaton vízminőségének vé­delmét szolgáló VII. regioinális csa­tornamű kivezető rendszerének létesít­ményeit. Az eseményen ott volt dr. Var­ga Miklós, az OVH elnökhelyettese, Bedő József, a megyei pártbizottság tit­kára, Rosta Sándor, a BIB főtitkára és több vízügyi vezető a politikai és álla­mi szervezetek képviselői. A megjelen­teket Topcsál József, a DRW igazgató­ja köszöntötte, majd dr. Varga Miklós, az OVH elnökhelyettese mondott ün­nepi beszédet. Az OVH elnökhelyettese szólt arról, hogy a kormány 1983-ban hozott hatá­rozatot a Balaton vízminőségének javí­tására. Ennek egyik jelentős állomása a több mint 640 millió forintos beruhá­zással megépült kisbalatoni védőrend­szer I. üteme. Elmondta, hogy a Bala­ton partvidékén a fejlesztési program­nak megfelelően folynak a csatornázás A fehér-körösi árhullámok 25 m/sec hozamig nem zavarhatták az építési munkát. A Fehér-Körös vízhozama a hordalék­lebocsátó építése idején a mederben, a gát építése alatt pedig a hordalék­­lebocsátón át távozott. A mű építése során az alábbi főbb munkákat kellett elvégezni: 2800 m3 földmunka, 210 m3 betonmunka és 7 t betonacélszerelés. Az építésre előirányzott idő betart­hatósága érdekében az előkészítésnek tökéletesnek, a munkaidőnek pedig 3 műszakosnak, folyamatosnak kellett lennie. Nagy György Felhasznált segédletek: Gyulai duzzasztómű eredeti tervei (1895) Csaba M.—Borsos Cs.: Műszaki ta­nulmány a gyulai tűsgát fiókduzzasztó­jának építéséhez (1971) Kádár J.: A Körösök vidéke c. elő­adásából (1983) és a szennyvíztisztítás fejlesztései. A szennyvíztisztító kapacitás az utóbbi 4 évben 40%-kal nőtt és jelenleg eléri a napi 70 ezer köbmétert. A csatorna­­rendszerek közül az eddig átadottak és üzemelő művek a megtisztított szennyvíz 55%-át kivezetik a Balaton vízgyűjtő­jének a területéről. A létesítmények kö­zül 10 szennyvíztisztító telepen a beren­dezések a káros foszfort is eltávolítják. A Balatonakarattyai szennyvíztisztító telepen a Balatonkenese—Balatonaliga térségében keletkező szennyvizek mint­egy 50%-a tisztul meg, amely már nem kerül a tóba, mert az átemelők a csa­tornán keresztül elvezetik. Az intézkedé­sek hatására ma már elmondhatjuk, a Balaton vize tisztább lett. Az ünnepség után a tervezők, a ki­vitelezők, az üzemeltetők és a beruhá­zók jelenlevő szakemberei megtekintet­ték a mintegy 40 millió forintos beruhá­zást. Százéves a Magyar Vízrajzi Szolgálat Jövőre ünnepli megalakulásának cen­tenáriumát a Magyar Vízrajzi Szol­gálat. Ebből az alkalomból az Orszá­gos Vízügyi Hivatal, az Országos Meteo­rológiai Szolgálat, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, a Vízgaz­dálkodási Intézet és a Magyar Hidroló­giai Társaság 1986. június 30—július 1. között tudományos ülésszakot ren­dez. A tudományos ülésszak fő célja az eredményekben gazdag múlt bemuta­tása és a gondoktól nem mentes jelen kritikus elemzése alapján konk­rét programot adni a jövőre és meg­határozni a fejlesztés főbb irányait. A tudományos ülésszak programja három kérdéscsoporthoz kapcsolódik. Az egyik a szolgálat alapítása és fejlődése, a másik a szolgálat mai helyzete, s végül a harmadik a szolgálat fejlesztésének fő irányai. A centenárium szervező bizottsága kéri a vízrajz iránt érdeklődő szakem­bereket, hogy az emltett három téma­körben készített dolgozatok rövid kivo­natát név és cím megjelölésével 1985. október 31-ig küldjék meg dr. Goda László, a VITUKI Vízrajzi Intézete igaz­gatója címére (Budapest, 92. 1453 Pf. 27.). Az előadások elfogadásáról bizott­ság dönt. Az elfogadott előadások be­nyújtásának határideje 1986. január 31. Az előadások szövege a Vízügyi Közle­ményekben megjelenik. Pályaválasztó fiatalok és továbbtanuló dolgozóki 1985. szeptemberétől a PMMF Vízgazdálkodási Intézet matema­tikából és fizikából felvételi elő­készítő levelezést indít azok ré­szére, akik a vízügyi pályát vá­lasztják élethivatásul. Jelentkezni levélben, vagy sze­mélyesen a név és a pontos lak­cím közlésével lehet az Intézet­ben Baján végzett vízügyi üzemmérnökök! Intézetünk fennállásának 20. évfordulóján a volt hallgatók egy emlékgyűrű alapítására tettek ja­vaslatot. Az emlékgyűrűt az Állami Pénz­verővel ezüstből elkészítettük, és az első gyűrűavatásra 1983. szep­tember 17-én került sor, melyet minden évben megismételünk. Az elkövetkező időben lehetőség van az emlékgyűrű aranyból történő elkészíttetésére is. A gyűrű jelképezi összetartozá­sunkat és az Intézethez való kö­tődésünket. A végzett üzemmérnö­kök igényüket jelezzék 1985. de­cember 20-ig levélben az alábbi címre: POLLACK MIHÁLY MŰSZAKI FŐISKOLA Vízgazdálkodási Intézet 6500 Baja, Bajcsy-Zs. ц. 14. ügyintéző: Törökné Hársvölgyi Éva Ontözőszivattyák magyar-egyiptomi kooperációban A Ganz-MAVAG, valamint az egyiptomi Tersana acélszerkezeteket gyártó vállalat vezetői szerdán Budapesten együttműködési megállapodást írtak alá öntözőszivattyúk kooperációs gyártására. A megállapodás aláírásánál jelen volt Iszam Radi Abdel-Hamid egyiptomi öntözési miniszter és Magyar Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter­­helyettes. A partnerek megállapodtak abban, hogy a jövő évtől kezdve о Ganz- MAVAG és az egyiptomi Tersana magyar tervek alapján közösen gyárt kis éí közepes teljesítményű öntöző szivattyúkat. A berendezések egyes részegységei Magyarországon, más részegységek pedig az észak-afrikai országban készülnek. A hazánkban gyártott alkatrészeket Egyiptomba szállítják, ott szerelik össze és helyezik üzembe. A magyar vállalat mór hosszú ideje exportál Egyiptomba külön­böző szivattyútelepeket, amelyekkel a Nílusból és a környező csatornákból juttat­ják el a vizet a földekre. Az ottani szakemberek elégedettek a magyar berende­zésekkel. Az idén 6 millió dollár értékben rendeltek újabb szivattyútelepet. Ezen felül készülnek majd azok a szivattyúk, amelyeknek kooperációs gyártásáról most állapodtak meg. Vízminőségvédelmi beruházás Balatonakarattyán 13

Next

/
Thumbnails
Contents