Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 5. szám
A VSC válogatottja Aranyérmet szeretne Regös Péter Még 1968-ban történt: a Kvassay zsilipnél íjászbemutatót rendeztek. Szajlai Antal, a VSC későbbi válogatottja Pécsről jött el, hogy bemutassa tudományát. A bámészkodók között ott volt az akkor 21 éves Regős Péter is, aki először az íjakat vette kézbe, majd rászánta magát a próbalövésekre is. A honvédségnél mint sportlövő több hadsereg bajnokságon indult, I. osztályú minősítést is szerzett, s gondolta, megpróbálkozik ezzel a sportággal is... — Elhatároztam, egy év próbaidőt adok magamnak, meglátom mire leszek képes — emlékezik Regős Péter a VSC íjász szakosztályának válogatottja. — Meglepően jól ment minden, s jöttek az eredmények is. Már 1969-ben meglőttem az I. osztályú szintet, s megnyertem a Budapest és az országos rövidtávú bajnokságot, összesen hat bajnoki címet. Ekkor már a VSC igazolt versenyzője, a válogatott keret tagja voltam. Verseny versenyt követett, s jól emlékszem — nagyon sok — 27 versenyem volt abban az évben és 17 ezer nyílvesszőt lőttem ki. — Mi kell ahhoz, hogy valaki az élvonalban maradjon? — Nyugodt, kiegyensúlyozott környezet, magánélet, rendszeres edzés (öt évig legalább két-három órát kell gyakorolni naponta, hogy valaki jó lövő legyen) és természetesen olyan koncentrálási gyakorlatok, autogén tréningek, amelyek elengedhetetlenek a jó eredményhez. Es kiegészítő sportok ... — Számít a felszerelés is? — Csak öt százalékban, mert húsz százalékban az állóképesség, hetvenötben pedig a pszichés felkészülés a döntő. Gondoljuk csak meg, hogy egy-egy versenyen, négy napon át, napi 6—7 órát kell a pályán tölteni ha esik, ha fúj, s csak akkor szakad meg egy-egy verseny, ha villámlik, vagy olyan erős a szél, hogy eldőlnek a táblák. Aztán a lövések között 10—15 perc is eltelik, s az embernek minden lövésnél egyformán kell tudni koncentrálnia ... — Elégedett a tavalyi évvel? — Elég rossz volt az időjárás, ennek ellenére a jugoszláv nemzetközi bajnokságon 2. lettem, a szocialista országok Barátság Kupáján Berlinben 2—3. Elégedett vagyok. — Sokat utazik? — Évente két-három külföldi versenyen veszek részt. — Hol járt eddig? — Vagy tíz európai országban és Mongóliában. — Jól érzi magát a VSC-ben? — Igen. — Mit kíván a szakosztálynak? — Hogy sikerüljön az utánpótlás nevelésben előre lépni. Nehéz fiatalt szerezni ennek a sportágnak, mert időigényes, teljes embert kíván, drágák a technikai szerek. — Tavaly az eredmények alapján a sportág második számú embere volt. — Igen, Nagy Béla a Spartacus íjásza előzött meg, aki azonban tizenegy bajnoki cím után visszavonult... — Akkor szabad az út. — Hát félig-meddig, mert azért vannak riválisok. Szabó József (MALÉV) jó barátom, a legnagyobb vetélytársam. — Párosverseny az aranyéremért? — Mondhatjuk. Mert Nagy Bélát hazai pályán nehezen lehetett megverni, s nekem is csak ezüstéremre futotta a magyar bajnokságokon. — Mik a tervei erre az évre? — Tartani a válogatott szintet, a magyar bajnokságon az 1—3. helyen végezni és egyéni csúcsot lőni. Eddigi legjobb eredményem az összetettben 1218 kör, ezt szeretném 1240-re feltornászni. A négy távon ehhez 144 vesszőt kell kilőni. Érzem, régóta bennem van ez az eredmény — mondja Regős Péter, a Vízügy SC 38 éves íjásza, aki a jövőben szeretné megszerezni a régen várt bajnoki aranyérmet. Szokács László Edzés közben ...
