Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 4. szám
ELNÖKI ÉRTEKEZLETEN TÁRGYALTÁK Az OVH Elnöki Értekezlete 1985. április 30-án a következő előterjesztéseket tárgyalta meg. 1. A vízgazdálkodás 1984. évi tevékenysége A vízgazdálkodás 1984. évi fő célkitűzéseit a népgazdaság fejlődését meghatározó gazdaságpolitikai irányelvek, társadalompolitikai célkitűzések és a VI. ötéves tervben megfogalmazott előirányzatok határozták meg. A célkitűzések megvalósítása érdekében az ágazat fő feladatai a következők voltak: — a lakosság, az intézmények, az ipar és a mezőgazdaság reális és indokolt vízszükségletének kielégítése; — a vizek minőségének fokozott védelme, a szennyvízelvezetés és -tisztítás tervszerű fejlesztése; — a lakosság élet- és vagyonbiztonsága, a nemzeti vagyon és a termőföld védelme. A fő célkitűzések megvalósítása érdekében alapvető feladat volt a települések vízellátásának fejlesztése. A közüzemi víztermelő kapacitás növelése a tervezett 3,6%-kal szemben 4,4%-ra valósult meg. Ennek eredményeként az ország lakosságának 83%-a és a lakások 65%-° rendelkezik vezetékes ivóvízellátással. Ezen belül 78 közegészségügyileg nem megfelelő minőségű ivóvízzel rendelkező település ellátása oldódott meg. Az ipar vízszükségletének növekedése a víztakarékossági program intézkedéseinek hatására megállt, sőt egyes ágazatokban csökkenés tapasztalható. A mezőgazdaság szükségletét — jelentős igénynövekedés mellett is — a főművek zavarmentesen kielégítették. A közüzemi szennyvíztisztító kapacitások növekedése elérte a tervezett 70 ezer m3/d mennyiséget, s ezzel az ország lakásainak 38%-ában valósulhat meg a szennyvíz közüzemi elvezetése. A Balaton térségének szennyvízelvezetése és tisztításának fejlesztése — a Minisztertanács határozatának megfelelően — az év folyamán kiemelt feladatként haladt. A Dél-Alföld érintett megyéiben a vízminőség javítása folyamatosan és jó eredménnyel folyt. A vízkárelhárítás területén a fővédvonalak kiépítése és fenntartása a tervnek megfelelő volt és ugyancsak — az esetek többségében — tervszerűen megvalósultak a térségi meliorációs munkákhoz kapcsolódva a vízrendezési féladatok is. A fő gazdasági célkitűzések megvalósításáról az alábbi összevont ágazati mutatók adnak tájékoztatást: Megnevezés Teljesítés %-° Állóeszköz-fejlesztés 103,8 Állóeszköz-fenntartás 100,0 Termelés-szolgáltatás 107,4 Létszám 99,8 Megnevezés Teljesítés %-a Bérfelhasználás 102,1 Átlagbér 101,9 Termelékenység 108 6 Eredmény (nyereség) 123,5 Mindezek állapján az Elnöki Értekezlet megállapította, hogy a vízgazdálkodás 1984. évi fő célkitűzései megvalósultak, a gazdálkodó szervek tevékenysége — a szabályozó rendszer követelményeihez jól igazodva — hatékony és kiegyensúlyozott volt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdálkodási nehézségekkel küzdő vízügyi szervek termékenységét fokozott figyelemmel kell kísérni és a gazdálkodás területén, a komplex ellenőrzések kapcsán feltárt hiányosságokat maradéktalanul meg kell szüntetni. 2. A vizrajzi tevékenység helyzete és fejlesztési célkitűzései A vízre, mint természeti erőforrásra vonatkozó információk jelentősége fokozódik. A vízrajzi információk egyre nagyobb mértékben épülnek be a vízzel összefüggő szakigazgatási, termelésszolgáltatási, kutatás-fejlesztési és tervezési folyamatokba. A vízrajzi tevékenység korszerűsítésére 1974-ben kidolgozott és az Elnöki Értekezlet által jóváhagyott távlati koncepcióban tervezett szervezeti, gazdasági és műszaki fejlesztések megalapozottak voltak, amit az eddigi eredmények és a gyakorlati tapasztalatok igazolnak. A vízrajzi információrendszer alapvető részét képező észlelőhálózatot felülvizsgálták és kijelölték a törzsállomásokat a meglevő észlelőhelyek közül. Az információszolgáltatás fejlesztése kapcsán elkészültek a töltésezett folyókra az árvízi és a folyamatos vízállás- és vízhozam-előrejelzés, valamint a jégelőrejelzés korszerű hidrológiai modelljei és alkalmazási segédletei. Az egységes vízrajzi adatbázis és eszközrendszer kialakítására kidolgozott fejlesztési tervek jelentős része hasznosult. A vízgazdálkodás és a vízrajzi tevékenység fejlesztésének összhangjára figyelemmel meghatározták a következő tervidőszak fejlesztési elveit.' Ennek alapján kijelölték a VII. ötéves terv legfontosabb vízrajzi feladatait. Ezek: az egységes és összehangolt vízrajzi adatgyűjtő-hálózat működési színvonalának emelése, a Vízrajzi Szolgálat hatékonyságának fokozása, a vízrajzi eszközök és építmények fejlesztése és a szakmai ismeretek bővítése. A tervezett vízrajzi fejlesztésekhez meghatározták a pénzügyi és egyéb feltételeket, valamint kijelölték a legfontosabb feladatok felelőseit és ható ridejét. Az Elnöki Értekezlet megállapította, hogy a vízrajzi tevékenység decentralizálása biztosította a fejlődés alapjait, szakmai, személyi és szervezeti feltételeit, amelyeket a napi munka során tovább kell finomítani. Feladatul adta, hogy az illetékes főosztály — az érintett főosztályok és a vízügyi szervek bevonásával — készítsen programot a vízrajzi tevékenység továbbfejlesztésére és a VII. ötéves terv időszakára határozza meg a feladatokat és a megvalósítás ütemét (biztosítva a szakaszolhatóságot), törekedve az integrált rendszerek kialakítására és más rendszerekkel való kapcsolódásra. 3. A vízminőségi kárelhárítás 1984. évi tapasztalatai és ebből adódó feladatok Századunk második felében új veszélytényezőként jelentek meg a vizeket érő rendkívüli szennyezések amelyek a természeti erőktől eltérően az ember gazdasági tevékenységéből fakadnak, véletlenszerűek és előre jelezhetetlenek. Ennek következtében az ellenük való védekezés célja, eszközei és módszerei az árvíz és belvíz elleni védekezéstől eltérnek. Nem tér el azonban a védelem szervezete és szervezettsége: mindhárom feladatot a vízügyi igazgatóságok és az ÁBKSZ látja el. Az alapokat nem érintő különbség az, hogy a vízminőségi kárelhárításban a vízügyi szervezeteken kívül gazdálkodó szervezeteknek (üzemeknek) a védekezésben nagyobb szerep jut. Az egységes védekezés jogi, műszaki, gazdálkodási, tervezési, intézkedési és együttműködési rendszere szabályozott. Az elmúlt évben a rendkívüli szenynyezések száma 228 volt. Számuk az előző évhez képest kis mértékben növekedett, de a veszélyeztető hatásuk a kis vízhozamok miatt nagyobb volt. Nőtt a szennyezések tartóssága, a védekezésre fordított munkaidő, a költségek, valamint az okozott károk nagysága is. Az Elnöki Értekezlet az 1984. évi tapasztalatok alapján a vízminőségi kárelhárítás hatékonyságának, a védekezés biztonságának növelése érdekében meghatározta, hogy — erősíteni kell a központi irányítást és felelősséget; — tovább kell javítani a szolgálati fegyelmet és a vízügyi szervek együttműködését; — létre kell hozni a vízügyi vállalatok ügyeleti rendjét; — növelni kell a központi intézetek és az ABKSZ vízminőségi szervezeteinek ütőképességét; — fokozott gondot kell fordítani a munkavédelmi és biztonságtechnikai kérdésekre, továbbá — a tömegkommunikációs eszközök igénybevételével gondoskodni kell a lakosság rendszeres és reális tájékoztatásá ró I. Dr. Csevár Antal 7
