Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 3. szám
SZÁZ ÉVE SZABÁLYOZTÁK 1884 a magyar törvényhozás egyik nagy kod if i kációs korszakába esett. Ebben az esztendőben két olyan fontos jogszabály született, amely keletkezésekor világviszonylatban is korszerű alkotásnak számított. Az új Szerzői Jogi Kódex (XVI. te.) és az Ipartörvény (XVIII. te.) amellett, hogy az ország szellemi és gazdasági fejlődését fémjelezte, egyszersmind mérföldkövet jelentett a magyar jogtörténetben. Érdemes azonban végig tekinteni a két „nagy" mellett kiadott jogszabályok során is. Száz évvel ezelőtt összesen 41 törvényt alkotott a magyar országgyűlés. A szabályozás tárgyát vizsgálva, szembeötlően nagy mennyiségű törvénycikk foglalkozott vasútépítéssel, illetve magánkézben levő vasutak állami megvásárlásával. Széchenyi István bizonyára örömmel szemlélte volna a közlekedésügy dinamikus fejlődését, amelyhez szorosan kapcsolódtak a vízügyek is. Az év első törvénye a költségvetést tartalmazza. A közmunka- és közlekedési tárca 1884- re is jelentős összegeket kapott. A vízi utak kezelésére és fenntartására szánt összegek mellett, külön a Duna, a Temes és a Dráva szabályozására közel egymillió forintot szavazott meg az országgyűlés. (Pedig a honatyák nem szórták a pénzt.) A folyószabályozások nemcsak költségvetési tételként szerepeltek a Corpus Juris 1884—86-os kötetében. Az 1884. évi XIV. te. nagy terjedelemben, részletesen rendezte a Tisza és mellékfolyóinak szabályozását, valamint az erre, illetve az ármentesítésekre alakuló társulatok működését. A jogszabály egyaránt intézkedett az árvízvédelemről, a belvizek lecsapolásáról és a folyami hajózás biztonságos fejlesztéséről. A Tisza bal partján, a Körös és a Maros közötti terület árvízvédelmi munkálatainak továbbfolytatásához új kölcsönt biztosított a XXIII. te., amely egyúttal részletesen szabályozta a pénzek felvételének és visszafizetésének feltételeit is. Az árvízvédelem és a folyószabályozás nem véletlenül kapott kiemelt helyet az 1880-as évek törvényalkotásában. Sokáig kísértett az 1879-es pusztító szegedi árvíz emléke. A város újjáépítése bámulatos gyorsasággal haladt — de annak az éjszakának a rémét, amikor órák alatt egy egész települést söpört el a megáradt Tisza, sokáig nem lehetett kitörölni az ország emlékezetéből. Szeged újjáépítéséhez kapcsolódott a II. és a IV. törvénycikk. Az első új honvédlaktanya létesítéséről intézkedett, az utóbbi a város újjáteremtésének építészeti rendjét szabályozta, aprólékos pontossággal. A kormányzat továbbra is támogatta az árvízvédelmi beruházásokat, ameIfizligyi töruenyek 1884-ből lyek akkoriban nagyrészt helyi magántársaságok szervezésében bonyolódtak. Az 1884. évi XXXV. te. újabb, 480 000,— forint összegű kölcsönt biztosított a sövényháza—szegedi ármentesítő társulat részére, a védőművek kiépítésének befejezésére. A magyar tengeri hajózás fejlesztését szolgálta a XI. te., amely a m. kir. tengerészeti hatóság Fiúméban, a Sanita rakparton létesítendő új palotájának felépítéséről intézkedett. A kikötőváros dinamikus fejlesztését bizonyítja a XXIII. te. is, amely jelentős adókedvezményeket biztosított a Fiume meghatározott részein építkezők részére. Hasonló célokat, az egységes városkép kialakítását szolgálta a XVIII. te., amely Budapest új nagykörútján és a pesti Duna-parton építendő házok létesítéséhez adott adómentességet. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amelynek feladata a korszerű és egységes városfejlesztés volt, jól gazdálkodott. A fővárosban rendezték a Duna-partot, s a folyószabályozással így nyert ingatlanokat értékesítették. A befolyt összegekkel pedig anyagilag is támogatták azokat a terveket, amelyek világvároshoz méltó épületeket kívántak létesíteni a rakparton. Ekkor alakultak ki a főváros máig maradandó szépségű Duna-jobbparti házsorai. (A fentiek egyben azt is bizonyítják, milyen hatékonyan szolgálhatja a városfejlesztés ügyét egy olyan szervezet, amely hatósági döntési jogkörrel, egyszerre intézkedhet önállóan vízügyi, környezetvédelmi és építési igazgatási kérdésekben.) Száz éve még az 1840. évi X. te. volt a hatályos vízügyi törvény. Utolsó módosítására is 1884-ben került sor, amikor a XXXVIII. te. minden vízgazdálkodással kapcsolatos ügy intézését egységesen a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalta. így a vízszabályozással, vízhasználattal és vízvédelemmel kapcsolatos ügyekben első fokon a műtárgy fekvése szerint illetékes alispán (városban polgármester), másodfokon a törvényhatóság közigazgatási bizottsága, harmadfokon a miniszter volt jogosult dönteni. A törvénycikk végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a közmunka- és közlekedési miniszter 24 075/ 1884. sz. rendelete határozta meg. Az 1885. évi XXIII. te. az új vízjogi törvény — amely a dualista Magyarország egyik legkorszerűbb jogszabálya volt — hatályon kívül helyezte a többször is módosított, reformkori 1880. évi X. törvénycikket. Az 1884. évi XXXVIII. te. által történt módosításokat viszont az új jogszabály is átvette: a Vízjogi törvény 157—158. §-ai a fenti ismertetés szerint szabályozták a vízügyi igazgatás hatásköri és illetékességi kérdéseit. 1884 nem hozott szenzációkat a törvényhozásban. Két dologra azonban így is érdemes felfigyelni. Az egyik: több törvénycikknél is találkozhatunk olyan, magas színvonalon koordinált döntésrendszerrel, ahol a hatáskörök koncentrálásával igen hatékony környezetvédelmi és városrendezési tevékenységre nyílt mód. Másrészt szembetűnő, milyen átgondolt, tudatos kodifikációs munka folyt vízügyi jogalkotás terén. Ehhez nagymértékben hozzájárult a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumnak a korabeli átlagot jóval meghaladó, magas színvonalú szakmai munkája, amelynek kialakításában nagy szerepe volt a tárca vezetőinek, dr. Kemény Gábornak és az 1883-ban államtitkárrá kinevezett, későbbi „vasminiszternek" Baross Gábornak. A vízügy tehát kiemelkedő szerepet kapott az 1880-as években. Ennek legértékesebb bizonyítéka lett az 1885. évi Vízjogi Kódex, amely évtizedekre meghatározta és biztosította a magyar vízgazdálkodás fejlődését. Dr. Prohászka László SZABOLCSI HÍREK Vízmű építését kezdték meg Ajakon, a SZAVICSAV és a KEMÉV vállalat dolgozói. A Kisvárda és Ajak között épülő vízmű a közeli Anarcs község, valamint Kisvárda ivóvízellátásában is számottevő mértékben besegít. A 30— 35 millió forint költséggel épülő kettős vízmű és szennyvízhálózatot 1985-ben adták át. Csapból folyhat a víz ez évben az ófehértói lakásokban. A község csatlakozott a leveleki vízműtársuláshoz és tavaly megkezdték a vezetékek kiépítését. Több mint 16 kilométeres szakaszon került földbe a vezeték. Tavaszszal folytatják a munkát és a tervek szerint ősszel megkezdődhetnek a bekötések. Gondja a községnek a belvíz elvezetése is, erre 1984-ben félmillió forintot fordít a tanács. Jórészt saját erőből, jelentős lakossági hozzájárulással vízmű épül Szatmárcsekén. Az 1982-ben kezdődött kivitelezési munkák folyamán már elkészült a gerincvezetékből egy ezerméteres szakasz, mely már szállítja a vizet, hiszen már működik is az egyik kút. A kivitelező, a Szamos—Tisza közi Vízgazdálkodási Társulat jelenleg egy hétszáz méteres szakasz munkálatait végzi. A teljes mű 1986-ra készül el, mely csaknem hat kilométernyi hálózatot jelent, azaz átfogja majd az egész községet. 28
