Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 3. szám
a talaj roncsolása nélkül, a felszíni elöntések és a túlnedvesedések nagyságának gyors meghatározását stb. Fehér Ferenc (VITUKI) a belzíz előre jelzés lehetőségeit taglalta, megállapítva, hogy a determinisztikus hidrológiai modellek alkalmazásánál általában a számszerűsítés a fő probléma, vagy a túlzottan nagy számítógépi igény, a regressziós modellek pedig az emberileg befolyásolt folyamatok miatt csak korlátozottan alkalmazhatók. A VITUKI-ban a két fő lehetőségből egyaránt merítve, egy vegyes módszer kidolgozásán munkálkodnak. Adatbázisul a VIZIG-ek által összeállított belvízi dekádjelentéseket használják fel. A már korábban kidolgozott EXPRE modellt továbbfejlesztették, lényegesen egyszerűbbé tették, s megvizsgálták a belvizet kiváltó elemek és a belvízi jellemzők többváltozós kapcsolatát. Előre jelezni a belvíztömeget, illetve a belvízi elöntésben bekövetkező növekményt kívánják. Az előadó a belvízi előre jelzés egyik alapvető nehézségének azt tartja, hogy nem ismerjük eléggé a talajátnedvesedési folyamatot. A hiányosságok csökkentésére a VITUKl-ban javaslatot dolgoztak ki a belvízi dekádjelentések megújítására. Az előadó végül a meteorológiai előre jelzés fontosságát hangsúlyozta, mondván, hogy addig nem lehet konkrét belvíz előre jelzést adni, amíg a meteorológiai előre jelzés nem jó, csupán feltételes előre jelzésre van lehetőség. Az elhangzott előadásokat — felkért hozzászólóként — Pusztai Pál az OVH Vízrendezési Osztályának vezetője értékelte és egészítette ki. Megállapította, hogy az árvízi előre jelzés jóval előbb jár, mint a belvízi, de remélhetőleg ezek után a belvízi előre jelzés is megfelelő hangsúlyt fog kapni a vízügyi szolgálatban. Felhívta a figyelmet a belvíz fogalmának korszerű értelmezésére, tudniillik arra, hogy nemcsak a felszínen, hanem a talajban jelentkező vizet is belvíznek tekintjük, s a belvíz nem feltétlenül káros víz. Az előre jelzési vizsgálatokra rátérve alapvetőnek tartotta annak eldöntését, hogy mit akarunk, illetve mit kell előre jelezni: a legnagyobb elöntést, a legnagyobb le-CSEUZ LÁSZLÓ 1917—1984 1984 januárjában — 66 éves korában — váratlanul elhunyt Cseuz László az OVH nyugalmazott osztályvezetőhelyettese. Eredményekben gazdag 35 éves szakmai pályafutásából közel három évtizedig a vízügyi szolgálatban tevékenykedett. Elméletileg, gyakorlatilag felkészült mérnök volt, aki életpályája során nagyfokú alapossággal, határtalan szorgalommal végezte feladatát. Szakmailag állandóan képezte magát. Jelentős segítséget adott számára német, angol, francia és lengyel nyelvtudása. Több mint 10 évig az OVH-ban a nemzetközi ügyek összefogásában, végrehajtásában munkálkodott. Komoly, széles körű érdeklődésű, megfontolt és szerény természetű egyéniség volt. Munkatársai szerették, becsülték, elismerték. Cseuz László 1917-ben Szentesen született. Édesapja mérnök volt. A Műegyetemen 1940-ben szerzett mérnöki oklevelet. Vízügyi szolgálatba 1947. január 1-én lépett. Napidíjas mérnökként kezdett dolgozni a Körös—Tisza—Maros Ármentesítési és Belvízszabályozási Társulatnál. A vízi társulatok 1948 őszén történt államosítása után 1949-ig a Szentesi Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Kirendeltségen, 1951 márciusáig a Hódmezővásárhelyi Vízgazdálkodási Körzetben, majd 1951-től a Szegedi Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatalban, 1953-tól a Szegedi Vízügyi Igazgatóság szentesi Szakaszmérnökségén dolgozott. Szentesről az OVH- ba való áthelyezése előtt (1958—1961) — mint a VÍZIG Társulati Csoportjának folyást, magát a belvízi jelenséget, a belvíz tömegét, a belvíz területi megoszlását, vagy egyéb paramétereket? Fontos volna — amiről az előadók nem tettek említést — a belvízi elöntés tartósságának előre jelzése, de ismerni kellene a túlnedvesedett terület kiterjedését is. A hozzászóló megállapította, hogy a bemutatott módszerek mindegyike vízháztartási megfontolásokon nyugszik, s ebben az irányban — fizikai alapokon — fejlődhet tovább. A továbbfejlesztésnél szem előtt kell tartani, hogy az előre jelzés minél jobban segítse elő az optimális védelmi stratégia kialakítását, vagyis végeredményben azt, hogy a károk és a védekezés költségeinek összege minimális lehessen. A hozzászóló véleménye szerint a meteorológiai előre jelzés hiányosságai nem tragikusak, mert a belvíz előre jelzés időpontjában számos elem már ismert, csak a folyamat néhány utolsó elemét kell meteorológiai előre jelzésből venni. Végezetül arra kérte a VITUKI-t, hogy a tanácskozás tapasztalatait, de a máshol folyó kutatások eredményeit is próbálják hasznosítani, saját modelljükbe beépíteni. Dr. Pálfai Imre vezetője — aktívan részt vett az Igazgatóság működési területén a vízgazdálkodási társulatok szervezésében. 1961—1975 végéig az Országos Vízügyi Hivatalban dolgozott. 1961—1963 között az OVH Társulati Osztályán, főmérnöki beosztásban, jelentős mértékben járult hozzá az 1957-ben újjászervezett társulati mozgalom országos szintű fejlesztéséhez. 1964—1968-ig az OVH Vízgazdálkodási Főosztály Nemzetközi Csoportjának vezetője lett, majd 1968-ban a Nemzetközi önálló Osztály szervezeti egység helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1975. végén mint osztályvezető-helyettes vonult nyugdíjba. Nyugdíjazását követően a Vízgazdálkodási Intézetnél tovább hasznosította több évtizedes tapasztalatait. Szakmai pályafutása alatt több alkalommal részesült különböző kitüntetésekben. Emlékét a vízügyi dolgozók, a társulati mozgalom nagy családja, barátai és tisztelői kegyelettel megőrzik. Dr. K. J. 25 Belvízátemelés a Hódmezővásárhely—Orosháza közötti vasút alatt (1966 február)
