Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 1. szám
GYAKORLATI TAPASZTALATOK Talajvíz-szennyeződés olajjal ...1... sz mtIléMtt Vili. sz. FŐFOLYÁS VÍZGYŰJTŐ TERÜLETE Л JELMAGYARAZAT FI у Rajzoló vízmérce H Zsilip ^ Duzzasztó ^ Település Tározó Hajdúsági LM. gg Olajjal szennyezett terület Az 1960-as évek közepétől a folyékony szén h ictrogén pvog ra m megva I ósításának kapcsán a vállalatok, üzemek és intézmények energiaellátásában megnőtt a kőolaj alapanyagú energiahordozók aránya. Mind több üzem, intézmény basznál fűtésre, gőztermelésre fűtő- és tüzelőolajat. A folyamatos üzemeltetéshez szükséges készleteket a felhasználás helyén általában acéltartályokban tárolják. Tapasztalataink szerint — területünkön — az olaj tárolására használt tartályok térfogata 5—10 000 m3 között mozog. A kisebb 5—100 m3-es tároló egységeket általában terepszint alatt, a 100 m3-nél nagyobb tároló egységeket pedig terepszint felett építik. Az Igazgatóság működési területén 1960—1980 között olajtárolásra többszáz 5—100 m3 térfogatú acéltartályt építettek terepszint alá. A tartályok telepítésénél több esetben nem vették figyelembe a ta la jvízvédefe m szem pontjait. Ezért megnőtt a talajvíz olajjal szennyeződésének veszélye. Az utóbbi 10—12 év alatt 7 esetben észleltünk olajtartály és szerelvényei meghibásodása, valamint a helytelen kivitelezés miatt a talajvíz olajjal történő szennyeződését. A talaj és a talajvíz olajszennyeződésének jellemző esetét az alábbi konkrét példa ismertetésével kívánjuk tanulságként bemutatni, amely tükrözi a helytelen építés, a korrózió által károsult vezeték folyamatos ellenőrzésének hiányát és a gondatlanságból eredő szennyeződést egyaránt. A tanulságul szolgáló Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nyíregyházi malomüzeme, a Vili. sz. főfolyás — Érpatak — vízgyűjtőjén, Nyíregyháza város déli részén közvetlenül a vízfolyás mellett létesült. (Az üzem és a vízfolyás elhelyezkedését az 1. sz. melléklet szemlélteti.) Az üzem termelési tevékenységéhez, amely állati tápok készítése, szemes takarmány és termény szárítása, a szükséges hőenergiát olajtüzelésű kazánok révén nyeri. Évi tüzelőolaj-felhasználása 720—750 tonna. A SZENNYEZÉS KÖRÜLMÉNYEINEK FELTÁRÁSA A szennyezést első alkalommal 1982. március végén társadalmi figyelők jelentették. A helyszíni szemle során megállapítottuk, hogy az üzem területéről a Vili. sz. főfolyásba a mederfalon keresztül 2—3 m hosszú sávban szivárog az olaj olyan mennyiségben, hogy az 25— 30 m után a 3—4 m széles vízfelületet teljesen befedi és a víz a csatorna mentén 2—3 km hosszban ásványolajra utaló szagot áraszt. A vizsgálat tisztázta, hogy a tüzelőolaj tárolására 1977- ben 2 db 25 m3 tf-u acéltartályt helyeztek el terepszint alatt. A tartályokat közvetlenül egymás mellé fektették és a közlekedő edények szerint összekötötték. (Lásd a 2. sz. melléklet.) Az aknák oldalfala betonból, az alja pedig kavicsszórássail készült. — A kavicsszórás hátrányos vízvédelmi következményeire visszatérünk. Az olajat a tartályokból 40—50 m hosszú föld alatti nyomóveztéken juttatták el a szárító kazánjaiba. (Lásd a 2. sz. mellékletet.) A szemle alapján felhívtuk az üzem vezetőinek figyelmét, hogy az olajtároló tartályok, vagy a föld alatti olajszállító vezeték valamely része, illetve szakasza meghibásodott és az olaj a talajba, a talajból a talajvízbe, a talajvíz közvetítésével pedig a Vili. sz. főfolyásba kerül. Kértük, hogy a szennyezés okát haladéktalanul derítsék fel és a szennyezést szüntessék meg. Ehhez a vezetéket, esetleg a tartályokat is ki kell bontani és a hibás szakaszt vagy részt kicserélni. Tekintettel a szennyezés veszélyességére, határozatban köteleztük az üzemet a szennyezés okának feltárására és a szennyezés megszüntetésére. A határozat kitért arra is, hogy a Vili. sz. főfolyásról az olajat a szennyező folyamatosan távolítsa el. Ismételt ellenőrzés során — 1982. július 30-án — megállapítottuk, hogy az üzem a határozatban foglaltakat csak részben hajtotta végre. A belvízcsatornáról az olajat folyamatosan leszedte. 6
