Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 8. szám

Oktatás, tudatformálás a környezetvédelem szolgálatában N napjainkban elemi erővel vetődik fel földünk szinte valamennyi országá­ban a környezetvédelem oktatásá­nak szükségessége, ami alól ha­zánk sem kivétel. Ez a törekvés azzal magyarázható, hogy a természeti kör­nyezetben bekövetkezett károsodások olyan méreteket öltöttek, amelyek az érintett területeken tervszerű és sür­gős cselekvést igényelnek. A célszerű cselekvés viszont nem nélkülözheti a kellő szakértelmet, a környezetvédelem szövevényében történő biztonságos el­igazodást. Olyan iránytűre van tehát szükség, melynek segítségével egyrészt iái diagnosztizálhatok a már bekövet­kezett és bekövetkezhető bajok, más­részt ezek eredményesen orvosolhatók, illetve megelőzhetők. Rendkívül fontos annak az elvnek a szem előtt tartása, hogy a környezet­­védelem problémái elsősorban a ter­melés színhelyén dőlnek el. Ebből vi­szont természetszerűen következik, hogy a környezetvédelmi feladatokat be kell építenünk a népgazdasági, a vállalati tervekbe, a folyamatos üzemvitelbe, a gazdasági szabályozásba, a vállalatok tevékenységének értékelésébe, érvénye­sítve a személy szerinti magatartás el­bírálását a vezetőket és beosztottakat egyaránt figyelembe véve. A környezet átalakítása elsősorban az ember műve, széles körű gazdasági tevékenységének következménye, tehát a környezet védelmének a termelés fo­lyamatával szoros összhangban kell lennie. Következésképpen a környezet tényleges állapotát a fennálló gazda­sági-termelési mechanizmus és a társa­dalom tudati színvonala határozza meg. Az érvényben levő jogszabályok, a tu­dományos kutatóintézetek és intézmé­nyek, szervezetek hálózata, a gazdasági szabályozók stb. a környezetvédelemnek csak egyik oldalát jelentik. A kérdés másik — sajnos ma még gyakran alá­becsült — oldala a környezetvédelem, a környezetalakítás elveinek átültetése a társadalmi tudatba. Elengedhetetlen követelmény az emberek beállítottságá­nak megváltoztatása, a környezetükhöz való új viszony kialakítása, a fenyegető veszélyek és azok elhárítási lehetősé­geinek reális megítéléséhez szükséges szemlélet megteremtése. Szükséges az is, hogy az emberek ismerjék azokból a környezetvédelem érdekében foganato­sított korlátozásokból származó előnyö­ket, amelyek hosszabb távon realizá­lódnak. Meg kell mutatni a helyzet megjaví­tásához vezető utakat, konkrét útmuta­tásokat kell nyújtani a társadalom tag­jai által követendő magatartáshoz, szem előtt tartva, hogy az emberek csak ak­kor választják cselekvési lehetőségeik közül a helyeset, ha megfelelő tárgyi tu­dás párosul a környezetvédő magatar­tással. A tudatformálás, a környezet­­védelmi ismeretek oktatásának külön­böző formái viszonylag szerény anyagi eszközökkel megoldhatók, ugyanakkor a leghatásosabb befektetésnek tekinthe­tők. Bátran élnünk kell tehát ezekkel a lehetőségekkel, mégpedig széleskörűen és késedelem nélkül. Fentiekben találhatjuk meg annak magyarázatát, hogy az utóbbi időben számos hazai és nemzetközi fórum tűz­te napirendjére a környezetvédelem ok­tatásának helyzetét és módozatait. Bár sok esetben még éles vita tárgyát ké­pezi, hogy mindez hogyan történjék: az oktatást külön tantárgy formájában va­lósítsuk-e meg, vagy pedig előnyösebb volna az összes tudományágak oktatását „ökologizálni”, abban azonban igen egységes az álláspont, hogy a környe­zetvédelem oktatásának ilyen vagy olyan formában sürgősen be kell hatolnia az összes iskolatípusba. Ugyanis a környe­zetvédelem tudatos művelése nem lehet csak néhány specialista feladata. A ká­rosító tényezők megismerését és az el­lenük való védekezést lényegében már az általános iskolában kell elkezdeni. Ennek folytatódnia kell az egymásra épülő oktatási szinteken, melynek során fokozatosan emelkedő színvonalon való­sulhat meg — a helyes környezetvédelmi szemlélet kialakítása, — a szükséges ismeretek közlése, szin­tézise. A gazdasági élet különböző területei­nek szakember-ellátottságát biztosító oktatási intézményekből kikerülő diplo­mások, fiatal szakemberek felkészültsé­ge ma még általában termeléscentrikus. Márpedig a termelési feladatok ered­ményes és tartós megvalósításának elő­feltétele a környezet, annak elemei, a közöttük fennálló törvényszerűségek, összefüggések ismerete, az egésznek, mint egységes rendszernek áttekintése. A tanulás során kell kialakítani az ember környezete iránti igényességet, illetve azt a szemléletet, mely tetteit a környezet megóvása irányában befo­lyásolja. Az oktatás alsóbb szintjein a képzés elsősorban a szemléletet alakíthatja, a szakmunkásképzés és a szakközépiskola azonban már a kialakult szemlélet bir­tokában a gyakorlati cselekedetet is szabályozza. A felsőfokú oktatási intézményekből kikerülő szakemberek feladata zömmel irányító, szervező és tervező tevékeny­ség. Munkájuk minden fázisa megköve­teli a körültekintő és előrelátó, a terme­lési folyamatokra és a környezet védel­mére irányuló cselekvést. E feladatnak csak úgy tudunk megfelelni, ha az egye­temek és főiskolák alapos szakismere­tekkel és környezetvédelmi „töltettel” is rendelkező szakembereket képeznek. Útját kell ugyanis állni az egyoldalú termelési gyakorlatnak és olyan helyze­tet kell elérni, hogy a környezetvédelem a termelés szerves részévé váljék, épül­jön be az egyes technológiai folyama­tokba. A környezetvédelmi ismeretek okta­tásának a diploma megszerzése utáni képzésben is helyet kell kapnia, mivel — a korábban végzetteknek a környe­zetvédelmi tennivalóik ellátásához szükséges alapismereteket is fejlesz­teni kell és — a rohamosan fejlődő, változó terme­lési technológiák korábban nem je­lentkező környezetszennyező és hi­giéniai problémákat hozhatnak fel­színre. Ahhoz, hogy a tanulókban, hallgatók­ban, a továbbképzésben részt vevő szak­emberekben a környezet megóvásának kötelességérzete kialakulhasson — pá­rosulva az ehhez szükséges ismeret­­anyaggal —, pedagógiailag jól képzett, környezetvédelmi jártassággal is ren­delkező oktatókra van szükség. Ezt az álláspontot képviselte többek között „A környezetvédelmi oktatás helyzetének értékelése" címmel a Magyar Agrártu­dományi Egyesület Környezetvédelmi Bi­zottsága által 1984. májusában a Gö­döllői Agrártudományi Egyetemen meg­rendezett ankét is, amelynek ajánlásai között a következőket olvashatjuk: „A tanárképzésben mutatkozó fogya­tékosságokat pótolni kell. A tanárkép­zésben és továbbképzésben kapjon helyet a környezetvédelmi ismeretek oktatása, a környezetvédelmi szem­lélet alakítása. Az oktatók tovább­képzését olyan helyen kell megszer­vezni, ahol jól oldották meg a kör­nyezetvédelmi feladatokat. Az ilyen továbbképzési központok alkalmasak saját élményanyagok szerzésére, a környezetvédelmi szemlélet formálá­sára.” A rendszerszemléletre való nevelés szükségessége A környezetvédelem oktatásának kér­déseit boncolgatva, feltétlenül utalnunk kell a rendszerszemléletű megközelités, valamint a komplexitás érvényesítésének szükségességére. Bármilyen oktatási for­máról, iskolatípusról legyen is szó, a helyes környezetvédelmi tudatformálás csak ilyen megközelítésben lehetséges, ill. csak így lehet teljes. Abból kell kiindulnunk, hogy a ter­mészet rendjébe való emberi beavatko­zás, vagyis környezetünk formálása, ala­kítása, gondozása csak akkor lehet cél­szerű és eredményes, ha az rendszer­­szemléletű alapokon nyugszik. Ez adja kezünkbe azt az iránytűt, amelynek se­gítségével módunkban áll kellő bizton­sággal eligazodni a bonyolult és sokol­dalú kölcsönhatásokra épülő ökorend­szerekben. A rendszerszemlélet nélkü­lözhetetlen a természetes élőrendsze­rek, illetve a köztük és környezetük kö­zött meglevő törvényszerűségek, össze­függések elemzéséhez, hogy ennek se­gítségével egyrészt helyesen tudjuk fel­tárni a meglevő bajok okait és maga­biztosan alakíthassuk ki a szükséges te­rápiát, másrészt elejét tudjuk venni kör­nyezetünk további károsodásának. A környezetvédelem eszköztárából hosszú ideig hiányzott a rendszerszem­16

Next

/
Thumbnails
Contents