Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 1. szám

AZ ELŐRELÁTÁS a hatékony környezetvédelem alapja Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a 'környezetvédelem, a környezet­fejlesztés alapjában hosszú távú, tuda­tos előrelátást igényel. Ennek révén vá­lik lehetővé ugyanis azoknak a fejlesz­tési Irányoknak a kijelölése, amelyek magukban foglalják a termelési célokat és a hozzájuk kapcsolódó környezetvé­delmi tennivalókat, alapul véve a kör­­nyezetvédelírni politika elveit. A környezetpolitika a termelés, az életszínvonal, a fogyasztás és a termé­szeti környezetről való gondoskodás összhangját kialakító eszköz, amely az egész társadalom, a fejlesztés és vé­delem érdekében való környezetmeg­óvást és környezetkialakítást szolgáló célok megvalósítására irányul. A környezetvédelmi és -fejlesztési po­litikáinak szoros kapcsolatban kell áll­nia a gazdaságpolitikával, amely az or­szág adottságaiból kiindulva jelöli ki a haladás irányát. Hazánk adottságait figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy helyzetünk kör­nyezetvédelmi szempontból előnytelen. Az ország földrajzi fekvése, éghajlati viszonyai, kis területe és nagy népsűrű­sége adja meg ennek magyarázatát. Folyóink vízhozamának túlnyomó része határainkon kívülről, többé-kevésbé szennyezett állapotban érkezik hozzánk. Az ország területének egynegyed része áirvízszint alatt fekszik és ezen helyez­kedik el nemzeti vagyonunk körülbelül harmadrésze. A Kárpát-medence nyu­gaton nyitott, hazánk légtere ezért az uralkodó szélirány következtében nagy távolságról érkező szennyező hatások­nak van kitéve. Az erdővél borított terü­let viszonylag kicsi, ásványkincseink, egyéb természeti erőforrásaink szeré­nyek, emellett érceink, energiahordo­zóink ballaszt- és szeninyezőainyag-tar­­talma meglehetősen nagy, ezért a szo­kásos technológiával történő felhaszná­lásuk, feldolgozásuk viszonylag nagy környezetszennyezéssel járna. Hazánk gazdasági potenciálja szerény, fejlett­sége közepes, termelőerőinek eloszlása aránytalan. Ilyen körülmények között, közepes gazdasági fejlettségünk mellett olyan károsodásak, ártalmak léphetnek fel, amilyenek — kellő védekezés hiá­nyában — egyes iparilag fejlett orszá­gokban már bekövetkeztek. Az említett objektív tényezőknek a fi­gyelmen kívül hagyása hosszabb távú gazdaságfejlesztési és környezetvédelmi koncepcióink, terveink kialakításánál súlyos következményekkel járna. Bolygónk viszonylatában a környezet­védelem terén kialakult bajok okait vizsgálva arra a következtetésre jutha­tunk, hogy ezek között az előrelátás hiánya és a 'Föld természeti kincseinek kimeríthetetlenségéről vallott nézet áll az élen. Az ember gyakorlati tevékeny­sége során egészen az utóbbi időkig nem differenciálta a természeti erőforrá­sok felhasználását, aminek következmé­nyeként gyakran pótolhatatlan vesztesé­gek keletkeztek. A Föld természeti erőforrásaival elkö­vetett pazarló gazdálkodás és a felfut­tatott termelés következményeinek fi­gyelmen kívül hagyása dlyán óriási ká­rokat okozott, amelyek egy része vissza­fordíthatatlan, más része viszont csak óriási anyagi áldozatok árán orvosol­ható. A természet most visszaköveteli — mégpedig kamatostól — azt az adós­ságot, amelyet az ember a felfokozott termelés során igénybe vett tőle. Jövőnk érdekében Földünkön minde­nütt útját kell állni az egyoldalú terme­lési gyakorlót folytatásának és olyan helyzetet kell kialakítani, hogy a kör­nyezetvédelem a termelés szerves részé­vé váljon. Ezt mindenütt érvényesíteni kell, függetlenül az egyes országok tár­sadalmi berendezkedésétől. Az embe­riség egyetemes érdéke kívánja ezt meg, mivel bolygónk oly kicsi, hogy bárhol is következzen be környezetünkben je­lentősebb károsodás, az előbb-utóbb a távolabbi régiókban is érezteti hatását. A termelés, a fejlesztés és a környe­zetvédelem együttes érvényesítését tük­rözi az a környezetvédelmi koncepció, amelyet kormányzatunk kialakított ak­kor, amikor átfogóan lerakta a környe­zetvédelem alapjait. Az irány adva van, csak be kell tartani, a'mi azonban már nem is olyan egyszerű feladat, mivel számtalan érdékütközéssel jár. Az érdekek szövevényében a legkülön­bözőbb módszerekkel történő „rendte­remtésnek” azt 'kell elérnie, hogy az ér­dekek ütközéséből mindig a magasabb rendű, vagyis az össztársadalmi érdek kerüljön ki győztesen. Gazdasági éle­tünkben általánossá kell válnia annak a felismerésnek, hogy olyan termelési, szolgáltatási stb. tevékenységre Van szükség, amelyben az ésszerűséget az dönti el, vajon mennyire sikerül meg­őrizni a természeti környezet háborítat­lanságát. Ez pedig aligha képzelhető el a társadalom jelen és jövő érdekeinek egyeztetése nélkül. Nem hagyhatók fi­gyelmen kívül a jelen érdekei, de nem áldozhatok fel a jövő elvárásai sem. Nem lehet a természet iránti aggódás nevében akadályozni a természet gaz­dasági hasznosítását, de nem lehet „el­fogyasztani” a természetet sem olyan mértékben, hogy már a közeljövőben hallatlan eszközöket és erőket kelljen fordítani a létfenntartás általános rend­szerének hel у re á llítá sá ra. Ahhoz, hogy gazdaságfejlesztési cél­jaink megvalósítása és környezetünk vé­delme terén kialakíthassuk a helyes összhangot, tudatos előrelátásra van szükségünk és élnünk kell a tudományos alapokra helyezett prognosztikai mód­szerek nyújtotta lehetőségekkel. A tudomány és a fejlődési prognosztika Ami a tudomány és a társadalmi, gazdasági fejlődés prognosztikája kö­zötti kapcsolatot illeti, megállapíthatjuk, hogy e fejlődés ésszerűsége egyenes arányban áll a tudományos megismerés­nek hosszú távú prognózisokban való felhasználásával. Ezen a téren a leg­fontosabb az, hogy el kell érnünk a kívánt szintézist a tudományos és mű­szaki haladás, a gazdasági fejlődés vár­ható arányai, s végül a várható társa­dalmi változások (között. Ebben a vonat­kozásban elsődlegesnek a társadalom jövőbeni életmódjában feltételezhető változások meghatározását kell tekin­teni, minthogy így kiküszöbölhető a gaz­daságii fejlődés öncél'úságárnak a ve­szélye. Ezen a területen a tudományos megismerés egyenesen alapvető jelen­tőséggel bír. A tudományos megismerés ugyanis nemcsak elősegíti az állandóan ható erőforrások és eszközök kialakí­tását a fennálló szükségletek és kielégí­tésük lehetőségei közötti ellentét leküz­désére, hanem ezzel egyidejűleg új, ed­dig ismeretlen felfedezések -létrehozá­sával a társadalom új, eddig előre nem látható szükségleteit hozza létre és ez­által konkrét értelmet ad az egész gaz­dasági fejlődésnek. A tudományos meg­ismerés tehát a társadalmi tevékenység mindkét pólusán nemcsak a társadalom szükségleteinek leghatékonyabb bizto­sítása területén, hanem az új szükség­letek kialakítása és fejlesztése terén is hatást gyakorol. A tudomány hatékony­ságának jelentősége a prognosztika te­rületén éppen abban rejlik, hogy kiala­kítja a jövőbeni fejlődés ésszerűségét és a minimumra csökkenti a tényleges és az előirányzott hosszú távú fejlődés közötti szakadékot. Éppen ezért a hosszú távú prognosztikának a legnagyobb mértékben tudományos tevékenységnek kell lennie. Prognosztikai módszerek A társadalmi, gazdasági, műszaki té­mákkal foglalkozó prognózisok a vár­ható jövőt különféle módszerekkel ha­tározzák még. Több száz folyóiratban je­lennek meg jövőkutatással kapcsolatos cikkek, amelyek főként a világ energia­­problémáival, a környezetvédelemmel, tehát a levegő-, a talaj- és vízszennye­zés meggátlásával, a társadalmi válto­zásokkal, a mezőgazdasági termelés­sel, az élelmiszeripar fejlődésével, a mű­anyagok jövőjével, a jövő városaival és egészségügyével, az egyes iparágaik új technológiáival, gazdasági előrejelzé­sekkel, a kommunikáció és információ, valamint a közlekedési és szállítási esz­közök fejlődésével, a szolgáltatások fej­lesztésével, az atomenergia jövőbeni felhasználásával, az ipar legkülönfélébb területein várható automatizálásókkal foglalkoznak. Az egyes tárgykörökön belül a fejlesztés lehetőségeit, szüksé­gességét és várható hatásait tárgyal­ják, különös figyelemmel az elektroni­kára, a számítástechnikára és a jövőre orientált területfejlesztésre. Ahhoz, hogy a jövőt egy-egy terület­tel kapcsolatban minél megbízhatóbban megismerhessük és ennék alapján a szükséges teendőket meghatározhassuk, élnünk kell a kialakított prognosztikai módszerekkel. Ma már mintegy 140 kü-22

Next

/
Thumbnails
Contents