Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 1. szám
EMBER, VÍZ, TÖRTÉNELEM Vízi kereskedelem a 16—18. században Az újszönyi (komáromi) hid a 18. század végén (Adolf Kunike litográfiája) agyarországot a 16. század első felében két na:gy csapás érte. Nem volt elég, hogy о törökök Mohácsnál leverték katonaságát, és később Budát is elfoglalták, hanem az ország trónjára I. Ferdinánd személyében Habsburg-házból származó uralkodó került. Ezzel nemcsak a súlyos gazdasági és nemzeti elnyomás kezdődött el, hanem még az ország is három részre szakadt. Az úgynevezett királyi Magyarországot az uralkodó személye más területekkel, a cseh korona országaival és az örökös tartományokkal (Stájerország, Kaónthia, Kraijna, Tirol és Vorarlberg) kapcsolta össze. Ezekbe Magyarország főképpen élelmiszereket és nyersterményeket, nyersbőröket és faggyút szállított. A Becsből Magyarországra és a hódoltsági területekre szállított áruk között elsősorban vaskészítmények szerepeltek. Törökországiból Bécsibe és a magyar királyság területére selymet, posztót, ikarmazsin- és szattyáincsizmáikat, cipőt, papucsot, pamutot, fűszereket és szőnyegeket szállítottak. Míg a bécsi udvar az osztrák érdekeltségek miatt súlyosan támadta a magyar kereskedelmet, a törökök mindenáron előlmozdítani igyekeztek azt. Szerződéseket akartak kötni, de az udvar a 16. században még visszautasította az ajánlatokat. Egyezség nélkül, csupán a szokásokra hivatkozva, a törökök Vácig engedték a kereskedőket, az osztrákok pedig a hódoltságiakat Bécsig. A szerződés megkötése (1616) után mindkét fél kereskedői szárazon és vízen szabadon jöhették-mehettek Hamburgtól Konstantinápalyig. A dunai kereskedés teljesen szabaddá azonban 1665 után lett. Akkor azonban a Keleti Társaság bénította kereskedelmünket. Béccsell és Kelettel a Dunán folyt a kereskedelem, amiből Pozsony, Óvár, Győr és Komárom harmincadhivatalai szedtek be nagy összegeket. A linzi hajósok rendesen csak Pozsonyig jártak, a bécsiek pedig Budáig. A bécsiek azonban a törököktől való félelmükben egyre inkább távolmaradtak. Helyükre álltaik kereskedőink, akik Bécsbe menve hajókat vásároltak és minden kínálkozó szállítási alkalmat megragadtak. A 16. század közepén már Komáromnak is tekintélyes számú kereskedője van. Közéjük tartoztak a naszádosok, akik I. Ferdinándtól kapott szabadalmaik szerint az árut az egész országban vám- és harmincadmentesen szállíthatták, továbbá a hódoltsági kereskedők, főképpen a rácok, és az idevaló kereskedők. Kereskedőinknek a harmincadosok is sok gondot okoztak. A megharmincadolt áru után cédulát kapott a kereskedő. A harmincadot, mivel itt hasznot nem hozott, Komáromiban 1535-ben eltörölték, de később a megnövekedett forgalom idején visszaállították. Sokszor a harmincados is zsarolta a kereskedőket többletfizetéssel, de az is megesett, hogy összejátszott velük. Ezt maga Forgách István naszádos kapitány állította, aki lefoglaltatta a hanmíncados haltartó bárkáját, és a benne levő halaikat eladottá. Az idevaló és a török kereskedőknek egyformán érdekükben állt, hogy a sokadalmak (vásárok) látogatottak legyenek. Mivel azonban mindkét fél foglalkozott vásárütéssel, mindig egész csapattal kellett védekezni a kellemetlen meglepetések ellen. Az 1589. évben Memy esztergomi bég írja Pátlfy Miklós komáromi és pozsonyi főkapitánynak, hogy aikik Komáromból jönnek a kakati (párkányi) vásárra, semmitől ne féljenek. Akiinék egy marháját elrabolják, tízet adnak a törökök helyette. Komáromba is szívesen jöttek a török kereskedők. 1553-ban például Ve-li hatvani bég 1500 mérő (1551—1558 között a pozsonyi mérő 62, 3925 litert tett ki) búzát küldött az itteni vásárra. Amikor azonban azt javában árulták, letelt a fegyverszünet, s Tarnóczy András lefoglalta két hajóját, 600 forint értékű áruval. A bégnek csak egy hajót és 400 forintot (a szövegben mindenütt az akkori értékű forint értendő) hagytak meg. Komárom kereskedelmében az ideköltözö-ttek is jelentős szerepet játszottak. 1611-ben pl. a tolnai kereskedőkről találunk említést, akik a török hódoltság elől menekülő jobbágyok voltak (emléküket utcanév őrizte meg Komáromban). A város kereskedése a török idők alatt általában fellendülőben volt. Fakereskedés Komáromot valamikor erdők vették körül. Nem okozott tehát gondot az építő- és tűzifa beszerzése. Régi fakereskedésünknek azonban a török idők alatt sok akadály állta útját. A haditanács és az udvari kamara eltiltotta akkor a szálak, más néven talpak, tutajok aláeresz-tését a Vág folyón. Ausztriai fát azért néha leengedteik török területre. Mivel az is megesett, hogy tutajokat is leúsztattak Esztergom és Buda irányába, Miksa király 1555-ben rendeletben tiltja el az áruk Komáromból török területre való szállító sát. A Vágón azért nem szünetelt a szálak leeresztése. Érsekújvár építéséhez is rengeteg fát használtak fel. Amikor a vár török kézre került, Lipótvárat építik fel, hogy a török Vág melléki felvonulását megakadályozzák. A törökök elűzése után Komárom jelentőségét nagymértékben növelte a fakereskedés. Kereskedőink nagyszerű üzleteiket költöttek az elpusztult vidékek újjáépítésére, és az itteni fafeldolgozók (ácsok, asztalosok stb.) szükségeinek kielégítésére. Komáromban a felvidéki tutajosok rendszerint hosszabb ideig tartózkodtak. Itt osztották el áruikat vidékek szerint. Más fát keresett ugyanis a budapesti, mást a Tolna megyei, és megint mást a bácskai vevő. Kereskedőink élénk összeköttetésben állottak az ail-dunai szerb, bolgár, sőt a török kereskedőikkel is. Falkereskedésünk fontosságát bizonyítja az is, hogy amikor Mária Terézia az 1763. évi nagy földrengés által sújtott várost a Duna jobb partján akarta újjáépíttetni, a lakosok éppen azért nem egyeztek bele, mert a kijelölt helyet a fakereskedés számára kevésnek és alkalmatlannak találták. Gabonakereskedés Ausztriának és az örökös tartományoknak a régi Magyarország volt az éléskamrája. A bécsi udvari kamara már a 16. század folyamán ad engedélyeket a magyar gabona szállítására. Mikor azonban a rossz termés, vagy egyéb 18
