Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 6. szám

Nádfarkalás barádalakú szerszámmal. A bojt hull le, az export marad

bér, hiszen a költségek közül (anyag és fuvar) már csak a dróté hiányzik.

— Ez az! Import drót! Ilyen vékonyságút, 0,8-ast, 0,4-est ki gyárt Magyarországon?

Mondjam meg és rohan oda, akár kétszáz mázsáért. Ez a drótügy „szeg kettő".

Igen így volt a szeggel, a tavalyi hiánnyal,

Ez a horganyzott, méretes drót teszi ki az előállítási költségek felét, úgyhogy a stukatúr végül majdnem annyiba kerül, mint amennyiért eladják.

És beszélünk a nád reneszánszáról.

külföldön a sűrű árnyékoló szövetnek, az építőiparban a pallónak, és a mini tetőfedő nádnak, ez utóbbi szép devizájú exportra megy.

Borbély László egy valóban tág térségű csarnokba visz át a termeléstől egy lépésnyire, irodájából. Ő ugyan balmazújvárosi, de Egyek a nád hazája. Közel a Tisza, a morotvák, s mindig is ősi elfoglaltság volt a nád. Nemigen véletlen hát Hortobágy választása. A nádüzem az egyekieket illette.

— Négy-öt jelzővel mondják már meg, hogy milyen a legértékesebb nád, az abszolút kiváló, az 55 forintos?

— Egyenes, egyidejű, kemény szárú, sárga, ceruza-vastagságú, de olyan, mint a kötőtű, az se megvetendő. Kihúzottan, osztályozotton.

A modernségről túlzottan nem faggatózom, látnivaló, hogy a munka szervezettségében „rejlik”, szerintem abban. A „Bergerek" csattognak, hosszú sorban egymás után asszonyok etetik. A csarnok portalan.

— Miért mondják azt a kimaradt nádra, hogy lemez?

Borbély László tudja:

— Valószínűleg a fagyvédő pallóról kapta a nevét, mert az is lemez, végtére is az.

Derül a szakmai kíváncsiságomon, mondom: engedélyem van hozzá. Bújdosó Attilától.

— Milyen nádat vesz egy nyugati a víkendházára?

— Minit. Kévéje 2 márka.

A teljesitménynaplóból (ez már a riporthoz tartozik) kikerestetek egy „kiugró” asszonyt. Csőke Mihálynét. Hazai stukatúrból nyolc óra alatt megsző vagy megköt (ezzel mindig bajban vagyok) harminchatot, öt forintért darabját. 36x5 = 180 forint. Egynapi bére. (A nád gyárában, el ne felejtsem, százkét „fő" dolgozik.)

Egyeztetjük a stukatur TÜZÉP-i árát. Valóban annyi. 87 forint. Stimmel. Mi nem stimmel akkor?

Borbély László megérti azonnal. Túl nagynak tűnik a haszonrés, s kicsinek a

Ütrakész érték. Irány a nádszövő műhely

SZÁZ ÉV MÚLVA IS BECSÜLNI LEHET

Szűcs Sándor a néprajz, a népéletírás hajdú-bihari nagy öregje 1944-ben e sorokat vetette papírra arról, hogy mi mindenre volt jó a nád. Valamikor 1789- ben a Sárrétben: Batonáson, Földégésen, Érbugán.

„Kellett. Ezelőtt nemcsak házfedésre használták, hanem jobbadán tapasztott nádból készült a ház fala, kemencéje, kéménye is. A kerítést is ebből csinálták. Kútbélésnek is jó volt. Tűzrevaló is

ebből telt ki. Papnak, tanítónak fizetésül járt a tűzre való nád. A bajomi református egyház irataiból tudom, hogy 1684-ben Rápóti tiszteletes úrnak minden házas ember 12 kéve nádat tartozott adni. Jutott még vásárra is elég!”

Mi ez, ha nem a hasznosság leltározó dicsérete I

Egyeken azt mondják, Borbély József volt a tetőfedő császár, csakhogy őt már meg nem szólaltathatom, pedig a nagy esküt letennék, hogy ő aztán értett a nádtetőhöz.

Egyek igazi nádtetős község volt, de statisztikailag a Hajdúságban lehet, hogy az még ma is. Nincs ebben semmi lesajnáló, a gazdag Nyugaton ilyen a tető az üdülők, a hétvégi házak fölött. Luxus. De hívság-é? Ha benyitunk egy akármilyen régi hodályba, s ez ráadásul még alacsony is, tiszta, gőz nélküli, párádon levegő csapja meg az embert. „A nád teszi — adta meg magyarázatul Orosz András balmazújvárosi nádács. — Szellőztet és szellőzik, de mégsem engedi kihűlni a hodályt, mert ha itt pára lenne, hamar ledobná a gyapjút a birka, tüdős lenne a bárány”.

Igaza lehet, vitathatatlan évszázados (apasztalat a fundamentuma e kijelentéseknek, de az is igaz, hogy megpróbálták megcáfolni a modernizálás jegyében. Am a csillogó alumínium menynyezetről sűrű cseppekben hullt vissza a jószág nyakába a fülledtség, a pára. A gondozók esőkabátban etettek.

Ennyit még a nád értékéről. Maradok Egyeken, a Tisza utcán. Egy mohosodó tetőnél megállók.

17