Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 4. szám

Polgár István beszámolóját tartja a VSC fennállásának 25. jubileumi közgyűlésén Hz ember nem nélkülözheti a sportot... Először a két helyettesével tanácsko­zott. Elmondták mi történt a két nap alatt amíg Gyulán volt, az igazgató pedig arról adott információt, hogyan zajlott le az értekezlet a vízügyi igazga­tóságon az árvízvédelmi és folyamsza­bályozási tevékenységről. Személyzeti “kérdésekről is tárgyaltak, ezután átnéz­te a postát, aláírta az aktákat. Dél felé a VIZITERV-től érkezett egy „kül­döttség” rajzokkal, kiviteli tervekkel, amelyen a VSC leendő teniszpályái vol­tak láthatók. Újra megbeszélés, majd „zöld utat" kapott a terv — a XII. ke­rületben a Csipke utcában lesznek a pá­lyák. Ezután a Műszaki Egyetem vízépítési tanszékéről keresték, majd még egyszer átnézte és befejezte az OVH pártépíté­si, szervezési munkabizottság PB számára készített anyagot. Felkészült az igazga­tói értekezletre is, amelyen olyan fontos kérdések szerepelnek mint a kollektív szerződésben foglaltak 1983. évi teljesí­tése és a védelmi szakfelügyelet káder­helyzete. Közben telefonok... Fél hat­kor távozott az igazgatói szobából. Polgár István az ABKSZ 54 éves igaz­gatója elfoglalt ember. Miközben le­jegyeztem hogyan telt az előző napja, már asztalunkon a kávé. Előttem tele pohár, az igazgató egy negyed kávét kavargót... — Vigyáznom kell az adagokkal, mert mi lenne, ha minden beszélgetéskor meginnék egy duplát — mondja ma­gyarázatul, majd rátérünk Polgár Ist­ván egyik kedves elfoglaltságára, a sportra. A számos funkció közül — me­lyik igazgatónak nincs féltucatnyi meg­bízatása? — 1981-től a Vízügyi SC tár­sadalmi elnöke, s ezt a megbízatást is örömmel vállalta. Egy ízig-vérig sport­ember került a klub élére, aki nagy ta­pasztalatával, sportszeretetével irányít­ja, segíti a vízügyi klub munkáját. — Gyermekkorom óta átszövi életemet a sport. Mint középiskolás diák atlé­­tizáltam, futottam 100-on és középtá­von, szívesen ugrottam magast és tá­volt. Aztán a futball... Melyik fiú nem szeret focizni? Télen síeltem, korcsolyáz­tam és jól emlékszem 13 éves voltam, amikor először mentem teniszpályára — emlékszik Polgár István, aki ma is fele­lősségteljes és nagy elfoglaltsággal a háta mögött, aktív igazolt versenyző — teniszjátékos. — Hogyan lett teniszező? — Hamar megkedveltem, megszeret­tem ezt a játékot és mór 18 éves ko­romban a Gázművek OB ll-es csapatá­nak tagja lettem. Ezután több éves ki­hagyás következett, mert a Műegyetem­re kerültem. Amikor 1954.-ben mint vég­zős a VIÉP kivitelező mérnökeként mun­kába álltam, háttérbe került a tenisz, hiszen jártam az országot. Végre, 4 év után, 1958-ban újra pályára léphettem, az Aszfaltútépítő SE OB ll-es csapatá­ban játszottam 3 évig. Ezután Szeged volt az állomáshelyem, a vízügyi igaz­gatóság, s bár szerteágazó tevékeny­ségem miatt kevés szabadidőm maradt, mégis 2 éven át rendszeresen teni­szeztem a SZEAC-ban. Szeged után új­ra Budapest jött, ahol 1978-ban a ba­rátok kérésére megint ütőt fogtam a Bu­dai Bányász színeiben. Itt játszom ma is, a csapat az OB Ill-ban szerepel. — Mint a VSC társadalmi elnöke, hogyan jellemezné a klub tevékenysé­gét? — A három év alatt a jó hagyomá­nyokra épült egyesület elnökségével sokat fáradoztunk azon, hogy a ver­seny és a tömegsport tovább fejlőd­jön. Ismeretesek az eredmények. Na­gyon örülök, hogy a Hunfalvy iskolában átadtuk tavaly a tornacsarnokot, a Kvas­­say-zsilipnél megépült az íjászok pályá­ja, s ugyancsak itt lesz a motorcsónak szakosztály bázisa is. Ha sikerül a te­niszpályákat megépítenünk, akkor ez a sportág is fellendülhet az egyesület­nél ... Polgár István az idén jubileumhoz ér­kezett, a vízügyi szolgálatban három évtizede dolgozik. Gyors számítást vég­zünk. A harminc évből húszat igazga­tóhelyettesként, igazgatóként (ATIVIZIG, BUVIZIG, ABKSZ) vezető beosztásban. — Mit jelent az ön számára a sport? — Lelkiismereti kérdést, mert ha vé­letlenül kihagyom egy héten a mozgást, már lelkiismeretfurdalásom van. Hiány­zik a salakos pálya és hiányzik az uszo­da is. Az úszás a másik hobbim, a Lukács uszoda a törzshelyem. Reggelenként ott kezdek. Mit mondhatnék? A sport sok mindenen átsegített, csak vállalni kell a rendszeres és folyamatos munkát. Egyszer egy teniszmérkőzésen fiatal el­lenfelem alaposan megfuttatott. A há­lónál meg is jegyeztem, hogy a kort illetően nem vagyunk egy súlycsoport­ban. Miért? — kérdezett vissza. — Aki csapatban játszik és vállalja a meccset, annak valahol fiatalnak kell lennie! Igaza volt. A tenisz nem korhoz kötött sport. Vallom, hogy a mozgás, a futás serЛ korhoz kötött, bármikor el lehet kezdeni. Felgyorsult korunkban az em­ber nem nélkülözheti a sportot... Szokács László

Next

/
Thumbnails
Contents