Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 4. szám
ELNÖKI ÉRTEKEZLETEN TÁRGYALTÁK Az OVH Elnöki Értekezlete 1984. május 4-i ülésén megtárgyalta a vízgazdálkodás 1983. évi célkitűzéseinek teljesítését, A vízgazdálkodás 1983. évi fő célkitűzéseit a népgazdaság fejlődését meghatározó gazdaságpolitikai irányelvek és a VI. ötéves tervben megfogalmazott előirányzatok határozták meg. A célkitűzések megvalósítása érdekében a fő feladatok a következők voltak: — a szükségleteknek térben, időben és minőségben megfelelő vízkészlet biztosítása; — a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság indokolt vízszükségletének kielégítése ; — a vízkészletek minőségének fokozott védelme: — a lakosság élet- és vagyonbiztonságának növelése, a nemzeti vagyon védelme, az árvíz- és belvízkárok megelőzése, elhárítása; — a felsorolt célok megvalósítása érdekében szükséges eszközök gazdaságos felhasználása, az optimális hatékonyság érvényesítése. Az Elnöki Értekezlet megállapította, hogy a vízgazdálkodás elmúlt évben is eredményesen fejlődött, az ágazat tervcéljai lényegében megvalósultak, a vízgazdálkodás hozzájárult népgazdaságunk, társadalmunk fejlődéséhez. A célok között elsőrendű feladat volt a vízellátás és a szennyvízelvezetés fejlesztése. A közüzemi vízművek kapacitásának fejlesztése — a tervet kismértékben túlteljesítve — megtörtént, a mértékadó kapacitás 4410 ezer m3/d-re növekedett. A közcsatorna-hálózat kiépítése is tervszerűen alakult, de a közüzemi szennyvíztisztító kapacitás fejlesztése ismét elmaradt a tervezettől. A megvalósult fejlesztések révén a lakosságot érintő ellátottsági mutatók tervszerűen alakultak. A közműves vízellátásban részesülő lakosság aránya 81%. a közműves vízellátásba bekapcsolt lakások aránya 44% és a közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 38%. A vízkárelhárítás területén az árvízvédelmi fővédvonalaknak az előírt méretre történő kiépítése a tervezettet elérte. Ugyancsak tervszerűen alakult a belvízrendszerek főművi kiépítettségének aránya, kielégítve a meliorációs munkáknál jelentkező igényeket. A mezőgazdaság vízellátását szolgáló öntöző főművek tervezett kapacitása, a végrehajtott rekonstrukciók eredményeként megvalósult, míg a kihasználtság — a III. negyedévi változó vízdíj elengedése ellenére — sem javult. A fő gazdasági célkitűzések megvalósítását az alábbi összevont ágazati mutatók szemléltetik: Allóeszközfejlesztés 101,6% Allóeszközfenntartás 99,7% Termelés-szolgáltatás 110,3% Létszám 99,8% Bérfelhasználás 100,5% Átlagbér 100,1% Termelékenység 110,8% A vízgazdálkodási ágba tartozó gazdálkodó szervek 1983. évben munkájukat — a szigorodó szabályozó rendszer követelményeihez igazodva — tervszerűen végezték. Az Elnöki Értekezlet az ágazat ez évi feladataival kapcsolatban meghatározta, hogy a nehezebbé váló külső és belső körülmények között tovább kell javítani a gazdasági építőmunka hatékonyságát; a reális tartalékok feltárását; az energiával, anyaggal és importtal való takarékosságot. Az ágazati munka minden szintjén: az irányításban és a végrehajtásban nagyobb fegyelemmel, hatékonysággal kell a munkát elvégezni és tovább kell növelni az irányítás, a szervezés és az ellenőrzés hatásfokát. Az Elnöki Értekezlet megtárgyalta a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése keretében az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium által, a beruházási politika céljai, követelménye és eszközrendszere témájában az Állami Tervbizottság számára készített előterjesztést. Úgy döntött, hogy az előterjesztésben megfogalmazottak szellemében át kell tekinteni a vízgazdálkodási ág beruházáspolitikáját, különös tekintettel a vízgazdálkodás fejlesztésének belső arányaira, a népgazdaság szabályozórendszeréhez való kapcsolódásaira, a kutatás-műszaki fejlesztés eredményeinek a felhasználására és a döntési rendszerére. Az Elnöki Értekezlet áttekintette a vízminőségi kárelhárítás 1983. évi tapasztalatait és az ebből eredő feladatokat. A társadalmi-gazdasági fejlődésünkkel a potenciális szennyező források száma és a veszélyeztetés súlyossága növekszik. A tudomány és technika fejlődésével újfajta veszélyforrások, ezzel kapcsolatban új védelmi feladatok jelennek meg. Az elmúlt évben 207 esetben érte rendkívüli szennyezés vizeinket. Az előző évhez viszonyítva számszerű emelkedés nincs, de a tartósan alacsony vízhozamok, a lecsökkent öntisztulás miatt a károkozó hatásuk és a népgazdasági szintű veszélyeztetésük nagyobb volt. A vízügyi szervezet a hosszabb ideig tartó, rendkívüli vízminőségi állapotok és rendkívüli szennyezések esetén is bizonyította védelmi erejét. A vízminőségi kárelhárítás hatékonyságának növelése érdekében, tovább kell fokozni a megelőző tevékenységet (nemzetközi kapcsolatok erősítésével, üzemi kárelhárítás fejlesztésével, figyelőszolgálat javításával); tovább kell javítani a védekezések hatékonyságát a kárelhárítási tervek és technológiák továbbfejlesztésével; fel kell készíteni a vízhasználókat a rendkívüli szennyezésekre és szinten kell tartani a vízminőségi kárelhárítást szolgáló kutatási, műszaki fejlesztési és oktatási tevékenységet. Az értekezlet megtárgyalta az ipari üzemek Vízügyi Alap támogatását és a nyújtott támogatások hatását. Megállapította, hogy az OVH 1962 óta rendszeresen támogatásban részesíti az ipari üzemeket a vízgazdálkodási rendszerük korszerűsítésének megvalósítása érdekében. Az iparnál a támogatás eredményeként közel 4 milliárd Ft állóeszközértékű vízminőségvédelmi létesítmény készült el. Ennek eredményeként számottevően csökkent a befogadókat terhelő szenynyezőanyag-mennyiség és néhány területen (kohászat, cukoripar, textilipar) a felhasznált friss víz mennyisége is. Az ipari üzemek Vízügyi Alap támogatása a vízgazdálkodás-politika megvalósulásának igen ösztönző eszközének bizonyult. A támogatási rendszert az OVH továbbfejleszti úgy, hogy a támogatások elnyerése pályázat útján történik. A feltételek úgy lesznek megfogalmazva, hogy kielégítsék a vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság védelmét szolgáló kormányprogram követelményeit. Az értekezleten megtárgyalásra került még az OVH felügyelete alá tartozó vállalatok középszintű vezető állományának és utánpótlásának helyzete. A tájékoztató alapján megállapítható, hogy a vállalati vezetők létszáma mérsékelten emelkedett. A vezetői mozgások aránya nem haladta meg a 12%-ot. A vezetők pótlása elsősorban belső erőből történt, többnyire a káderutánpótlási tervek alapján. A vezető állomány szakmai színvonala jó, az összetétel alakulását azonban a tényleges szakemberkinálat a szükségesnél jobban befolyásolja. A gazdasági, jogi szakemberek utánpótlása a vállalatok többségénél nem megnyugtató. Alacsony a nyelvvizsgával és tudományos fokozattal rendelkezők száma. A középszintű vezetői állomány kedvező összetételének alakítása érdekében fejleszteni szükséges a személyi feltételek biztosításának tervezési rendszerét. A vezetők értékelésénél fokozottabban figyelembe kell venni az utánpótlás nevelésében végzett munka eredményeit és szélesebb körben kell alkalmazni a határozott időre szóló vezetői megbízást. dr. Csevár Antal 19
