Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 4. szám
9 9 vfr * -Ж- Ж * Ж Az emlékezés, a visszatekintés nem mindig magánügy. Akadnak pályák, életutak, amelyekről elfelejtkezni: a köz vesztesége. A magyar vízügy e századi történetének is vannak szereplői, akik tapasztalatban, tudásban, küzdelemben gazdag évtizedeket tudnak a hátuk mögött. Folyóiratunk sorozata őket szólaltatja meg, őket mutatja be. TISZALÖK SZÜLETÉSE Beszélgetés dr. Kertai Edével — A közelmúltban levelet és térképet hozott a posta a szerkesztőségbe. Mindkettőt Gábri Mihály küldte. A levélben többek között ezt írja: „1984. tavaszán lesz harmincadik éve annak, hogy üzemelésre átadtuk a Tiszalöki Vízlépcsőt és a Keleti Főcsatorna részlegesen kiépített szakaszát. Emlékeztetőül átadok esetleges fölhasználásra egy, a VIZITERV által készített átnézetes harmincéves térképet az öntözőberendezésről ..." A térképet most elhoztam magammal Soroksárra, dr. Kertai Ede lakására. Nem más okból, hanem azért, hogy emlékezzünk valóban Tiszalökre. Ennek az alkotásnak egyik tervezője volt Kertai Ede ... EURÓPA ÉLVONALÁBAN — Ha jól végiggondolom, öt esztendőn át foglalkoztunk a tervezéssel. Az öntözésügyi Hivatalban kezdtük a munkát Mosonyi Emil irányításával, de éppen a tervezés miatt átkerült az egész osztály a MÉLYÉPTERV-hez. A tervezési osztály vezetője Mátrai István volt, a vízügy első Állami-díjasa, az osztályvezető-helyettes jómagam. Aztán ketté vált az osztály, ketten két önálló osztályt vezettünk. Én a vízerő-rész felelőse lettem, összesen nem többen, mint huszonötén tartoztunk a tervezési törzsgárdába. Ebből mérnök talán hat fő. Ez mai szemmel nézve igazán nem tekinthető nagy létszámnak. Természetesen közösen, vállvetve dolgoztunk. Tehát a tervezésről szólva, sohasem ezt a szót kell használni, hogy: én. Mindig azt, hogy: mi. — Nem érte-e váratlanul a megbízatás? — A háború után 1948—49-ben indult a tervezés. Én magam nem voltam Tiszalök tervezése közben: Kertai Ede és Mátrai István teljesen felkészületlen. A tiszai duzzasztóművet már a világháború előtt meg akarták építeni. A helyét, persze, még nem jelölték ki. 1939-től én Kárpátalján és Erdélyben dolgoztam. A Tisza felső szakaszával már akkor foglalkoztam vízerőtanulmányi és vízerőügyi szempontból. De hát, mint említettem a kiviteli tervezés a háború után indult meg. Bizony, nem irigylésre méltó körülmények között. A tervezés során közülünk senki nem tudott külföldi tanulmányútra menni. Márpedig alig volt tapasztalatunk ilyen nagyságrendű duzzasztómű tervezésében. Magunknak kellett megbirkózni a feladattal. Ügy segítettünk magunkon, ahogy tudtunk. Nehéz körülmények között dolgoztunk, nemegyszer nagy idegfeszültségben. Az ötvenes évek elejét írtuk. A tervezés során egy nagy tapasztalattal rendelkező szovjet konzultáns volt mellettünk. Megnyugtatóan hatott, hogy teljes elismeréssel nyilatkozott a munkánkról ... — Ma, Kisköre ismeretében, hogyan lehetne értékelni Tiszalök jelentőségét? — 1954. május 9-én avattuk fel a Duzzasztóművet. Ennek már akkor is igen nagy gazdasági jelentősége volt. Ha az energiatermelésben nem számottevő is Tiszalök, annál inkább a vízellátás lelehetőségének megteremtésében. De hát ez jószerével már közismert. Itt most, mint tervező arra hívnám fel a figyelmet, hogy Tiszalök a mérnöki feladatot tekintve európai viszonylatban is igen jelentős műtárgy volt. Hiszen például 37 méteres duzzasztóelzáró szerkezeteket használtunk. Ilyen nagyságú szerkezeteket alig-alig építettek be előttünk Európában. Olyan műszaki megoldásokat alkalmaztunk itt, amelyek a legmagasabb szintű tervezői tudást kívánták meg. Nagy szerepe volt ekkor a gyakorlati tapasztalatoknak. Mert a számitógép, az elmélet mellett a gyakorlatról sem szabad soha megfeledkezni. SZOLGÁLNI... — Persze, Tiszalök csak egy kiragadott név. Kezdhettük volna mással is a beszélgetést. Hiszen ön részt vett például a Tisza-csatornázással kapcsolatos hidrológiai és vízerőgazdálkodási tanulmányok készítésében, Magyarország vízerői új, korszerű kataszterének összeállításában, a Felső-Tisza vízrendszerében létesítendő nagyobb tározók előmunkálataiban .. . Ám a 30. évforduló apropót jelentett. Kertai Ede gazdag pályát tudhat a háta mögött, olyan pályát, amely messzire nyúlik vissza. Mikorra is? — Életrajzi adataim 1917-tel kezdődnek. Ekkor születtem Budapesten. De ez életrajzi adat. Ami pályámra vonatkozik, 1938. szeptemberében, a Vízműveknél kezdtem meg közszolgálatomat, s 1939-cel kezdődött vízügyi állami szolgálatom. — Mi vitte a vízügyhöz? — Diák koromban tanárnak készültem ... Az egyetemen általános mérnökként végeztem. Utolsó éves hallgatóként, még a diploma megszerzése előtt — voltaképp gyakorlatra — a Budapesti Vízművekhez kerültem néhány hónapra. Itt kaptam az indíttatást. Aztán Mátrai István, akit már emlegettem, kifüggesztett egy hirdetményt az egyetem folyosóján. Végzős mérnököt keresnek az Öntözésügyi Hivatalnál. Ekkortól, 1939-től nyugdíjba vonulásomig 1977-ig a vízügyi szolgálatba tartoztam. Soha nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam. Rögtön, indulásom idején megfogott valami tevékenységre sarkalló, nemes hangulat. A vízügynél nagyon jó szellem uralkodott. Ez a szellem arra buzdított: dolgozz, cselekedj szülőfölded javára, a magyar nép hasznára! Valóban szolgálatban levőnek éreztük magunkat. Szolgálatosnak. Rendszeres baráti találkozók voltak például, ahol a fiatal mérnökök jó ösztönzést, segítséget kaptak munkájukhoz. Emlékszem például, hogy amikor először hívtak meg egy ilyen baráti találkozóra, s csöngettem az ajtónál, Lászlóffy Woldemár jött elém. Karon fogott, úgy vitt magával a szobába. „íme az új kolléga!" — mutatott be. Az ilyen befogadás nagy erőket tud mozgósítani az emberben. — Valóban mozgósított. .. Hiszen Kertai Ede azok közé tartozik, akik szinte valószínűtlenül sokat vállaltak. Munkahelyei is jelzik ezt. öntözésügyi Hivatal, Vízerőügyi Hivatal Vízrajzi Intézet, Országos Vízgazdálkodási Hivatal, Vízerőmű Tervező Iroda, OVF, OVH, Vízügyi Tervező Vállalat. Volt
