Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 3. szám

— Ez rövid vagy hosszú időnek számít?

—■ Az akkori viszonyokhoz képest rövidnek. Nekünk már gépek segítettek. Azt hiszem, Magyarországon nálunk használtak először nagyszabású csatornaépítésnél kotrógépet. De hadd szóljak erről részletesebben. Ezeket a kotrógépeket még az első világháború előtt vásárolta az ország. Használni nemigen tudtuk őket, jött a háború. Amikor az antant megszállta az országot, a kotrógépeket is birtokba vette. Géppuskaállásnak használták őket. Szerencsére nem rongálódtak meg súlyosan a gépek, sikerült őket rendbe hozni.

— Hány kotrógépről van szó?

— Háromról. Német gyártmányúak, széntüzelésűek. Egyenként nyolcvanhat tonna súlyúak. El lehet képzelni: nem volt könnyű mozogni velük. Hiszen anynyit nyomtak, mint egy gyorsvonati gőzmozdony. Kellett hozzájuk gépész, fűtő és kellettek a sínfektetők. Mert csak síneken mozoghattak előre. Egy kotrónál összesen harminc ember dolgozott. A gépek falták a szenet. Vagonszámra nyelték el. Általában megbízhatóan működtek. Természetesen érteni 'kéllett hozzájuk. Előfordult egyszer, hogy az egyik kotró megállt. A gépész, a fűtő próbálkozott, nem tudták beindítani. Odamentem hozzájuk: „Mi a baj em-Vízzel boritott terepen vágányfektetés

Vágányfektetéshez talpfa-talapzat

A főcsatorna Fülöpszálláson keresztezi a vasutat egy kanyarral. A rézsű biztosítása betonfallal (1935)

berek?" Megmakacsolta magát a masina! A szerkezetével nincs hiba, de nem mozdul!" Most vettem hasznát, hogy a világháborúban, az orosz fronton megtanultam a mozdonyvezetést. Lemberg mellett állomásoztunk, s ipari vágányokon vittük ki a lőszert, az éleimet a frontvonalra. Akkor tanított meg a mozdonyvezető a tudományára. Többek között a kazán fűtésére is. A kotrógép nagyjából úgy működött, mint a gőzmozdony. Kinyitottam az ajtaját, s rögtön láttam, hogy mi a hiba. A szenet egy kupacba szórták a kazántér közepére. Hoiott egyenletesen szét kellett volna teríteni. Néhány perc alatt megindítottam a gépet. Más alkalommal meg mit látok? A kotrók egy helyben állnak, köröttük ott téblábolnak a munkások. Sietek oda: „Mi a gond emberek?” Nemigen szállnak, csak a fejükkel mutatnak az előttük zöldellő nádrengetegre. Végre egyikük elárulja, hogy miért a tanácstalanság. Reggel falubéliek jöttek erre, s ilyesmit mondogattak: „Bemenni csak bemennek ide, de ki már nem jönnek!" Szó ami szó, nem volt éppen barátságos az a nádas. Az első lépések után süllyedni kezdett az ember, valóban úgy tűnt, hogy aki oda bemerészkedik, elnyeli az ingovány. A nyolcvanhat tonnás kotrógépeknek másutt is utat csináltunk, mert elsüllyedtek volna. Hosszú, vastag talpfákat fektettünk le azokra kerültek a sínek. De ott a Csintava-érnél, Szabadszállás határában ezt a megoldást sem tartották biztonságosnak az emberek. „Eldőlnek a gépek!" — hajtogatták. Fektettük a pallókat, én léptem rájuk először. Az emberek jöttek utánam. És a gépek nem dőltek el. Persze, több sor pallót raktunk alájuk.

— Az emberek végig kitartottak?

— Igen, ilyen körülmények között is. Pedig sokszor csak úgy haladhattunk, hogy bádogcsizmát kellett húzniuk. Ezeket mi magunk készítettük. A gumicsizmát megette a nád, a sás. A legjobb munkások Akasztó környékbeliek voltak. Mindig elismeréssel, jó szívvel gondoltam rájuk.

— 1930-ra megépült a Duna-völgyi főcsatorna.

— Még nem völt teljesen kész alkotás. Ez a megépítés után derült ki. Nedves évszakokban, amikor a csapadék messze túllépte az átlagot, a víz nem jutott be a Dunába, hanem viszszafelé jött a csatornába. Megint úszott minden, most már a visszanyert földeken a termés is. Joggal zúgolódtak a környékbeliek. Meg kellett terveznem, majd megépítenem, a dömsödi árapasztó csatornát, s hozzá a szivatytyútelepet. Ezzel nagy területet mentesítettünk. Azután javaslatomra kiépítették a tassi vízerőmű árvédelmi töltéséhez való csatlakozást, s így a Kiskunlacházáig terjedő hullámteret is mentesítették. Ekkor már a Társulat igazgatófőmérnöke voltam.

— Jogos volt az Atok-csatorna elnevezés?

— A dömsödi és a foktői övcsatorna elkészülte után már végképp nem. Inkább Áldás csatornának nevezhető. Hiszen a belvizet egyszer s mindenkorra legyőztük itt.

Feliszapolt meder tisztítása