Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 3. szám

25 ÉS 125 ÉVES

az fllsótiszavidéki Vízügyi Társulás

ATisza-völgy ármentesítését, szabályozását az 1844, és 1845. évi tiszai áradások kártételei után a felvidéki vármegyék lakosai, birtokosai kezdték sürgetni. Széchenyi ez időben mindenhol így Csongrád és Szeged környékén is — fáradhatatlanul agitált, lelkesített az ármentesités ügye mellett.

,,a’ honi vizek elrendezését. . . egyedül azon esetben és egyedül annyiban kívánom hazai költségen végbevitetni, mikoron és a'mennyiben privátok által teljességgel végbe nem vihető az; mert hogy privátok hanyagságát pótolva közteher és közveríték által süttessék meg egyesek, számára a’ galamb, azaz: egyes birtokosok jobb haszna végett száríttassék ki köz költségen mind azon mocsár, és ótalmaztassék meg mind azon tér, mellynek lecsapoltatása és megóvatása roppant nyereséggel jutalmazná meg az illetőket, ha csak egy kissé is akarónak mozogni 's egyetértve fáradni, abban részemrül legalább, soha nem tudnék megnyugodni." Büszke örömmel állapította meg, hogy öt megértették és ezért élete egyik fő céljául a Tisza-völgy szabályozását tűzte ki. Az érdekeltek első nagy gyűlését 1846. január 19-re Pesten hívták össze, itt alakult meg a Tiszavölgyi Társulat. Jogutódja a Tiszaszabályozási Központ 1850. június 16-án megjelenő határozatában a szabályozási és órmentesitési feladatokat két részre osztja, kimondja, hogy az árvizvédelmi töltések építéséről és a kirekesztett vizek mederbe való vezetéséről az érdekelt társulatok gondoskodnak, míg a mederrendezés és az átvágások készítése állami feladat.

Lokálisan jelentkező ármentesítési feladatok elvégzésére már az 1830—40-es években is alakultak társulatok, azonban a Tisza-szabályozás nagy munkálatait ellátó Armentesitő és Belvízszabályozó Társulatok csak az 1850-ben megjelent határozat után — részben kisebb társulatok összevonása útján, másrészt új területek érdekeltjeiből — alakultak. A Tisza-völgyében sorrendben a kilencedik, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság mai működési területén első az 1857-ben megalakult Csongrád-Sö-2. ábra. Érdekeltségi hozzájárulás nö vekedés diagramja

1. ábra. Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság működési területe

vényházi Armentesitő és Belvizszabályozó Társulat, mintegy 18 000 ha területen, csongrádi székhellyel. (1. ábra I.)

A folyók felső szakaszain végzett szabályozási munkák kezdeti sikerei ugyanakkor az alsó szakaszok rendezetlensége egyre-másra hívta életre az újabb társulatokat.

A társulatok közel százéves fennállásuk alatt számos árvizvédelmi és belvízvédelmi munkát terveztek az Alsótiszavidéken. A tervezett munkák (árvízvédelmi töltések, belvízcsatornák, kisebb hidak, szivattyútelepek, szivattyúállások, csőátereszek, zsilipek) kivitelezésének jelentős részét saját építőgárdájukkal végezték. Ezekben a munkákban tűnnek ki az országos hírű csongrádi, szentesi, mindszenti és Békés megyei kubikusok.

A vízi munkák tervezése, irányítása és a megépült művek üzemelése mellett egyre fontosabb feladatként jelentkezett a települések és az értékes földterületek biztonsága érdekében végzendő árvízvédelmi és belvízvédelmi munka, amelynek gyakorlati végrehajtói úgyszintén a szorgalmas, szakmaszerető gépészek, gátőrök, csatornaörök, vizmesterek és vízi mérnökök voltak.

Széchenyi által létrehívott társulatok munkája nyomán — különösen uz 1910-es évekig — úgy hazai, mint nemzetközi viszonylatban kimagasló értékű, maradandó vízügyi alkotások születtek. Ezt követően azonban az országos és helyi vízügyi problémák megvalósításában lényeges hanyatlás következettbe.

Az ország gazdasági fejlődését alátámasztó, vele összhangban fejlődő átfogó vízügyi szemlélet és gyakorlat kialakításának a vízépítés elszigetelt ágainak helyébe lépő egységes vízgazdálkodásnak a feltételeit a gazdasági és társadalmi élet szocialista átalakítása teremtette meg. E folyamat szerves részeként valósult meg 1948-ban az egységes állami vízgazdálkodási szervezet. A társadalmi átalakulásnak megfelelően a főművek állami, a helyi jelentőségű művek viszont az érdekeltek kezelésébe kerültek.

Az 1950-es évek végén a rendezetlen vízviszonyok lényeges akadályozóivá váltak a mezőgazdaság fejlesztésének. A csatornák tíz év után — az államosításukat követően — feiszapolódtak, növényzettel benőtté váltak, így a parti birtokosok egyre gyakrabban voltak kénytelenek elviselni az ismétlődő belvízkárokat. Fokozta a problémát a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásával együttjáró táblásítás, a „nadrágszij parcellák" felszámolása, amellyel együtt tucatjával tűntek el azok a vízlevezető barázdák, melyek hajdan elválaszották egymástól a parcellákat. A mezőgazdasági termelés fokozásához, a termelési biztonság növeléséhez már elengedhetetlenül szükségessé vált a vízrendezési feladatok megoldása is.

Kiskunmajsa — Kigyósi iskola