Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 3. szám
velük az útvonalat, a telep közlekedési rendjét, majd az ürítés technológiáját, a munkafogásokat. A három gép személyzete lett a bemutató csoport. A bemutatást a teljes műszaki és fizikai személyzetnek tartottuk. Ezt követően kb. 10 naponként két géppel növeltük a járatokat. Ma a teljes mennyiséget kiszállítjuk és a fekete ürítések is megszűntek. A gépek 10—15 percenként érkeznek. A telepen maximum 7 percig ta rtózkodnak. A vállalat elkészíttette a gyűjtött szennyvizek hatósági elemzését, amelyet a dokumentáció tartalmaz. Ennek alapján kizárjuk a határérték feletti toxikus anyagok tisztító telepen történő elhelyezését. A vállalat elkészíttette a MÉM— NAK által előírt talajkémiai vizsgálatot. A szennyvízszivatás megszervezett. Az üzem a gépjárműveket munkaláppal látja el. A munkalapon feltünteti a szennyvíz származási helyét. A 'lakossági szennyvizeknél „lakossági" jelölést ad. A munkalap Így betölti a „műbizonylat” szerepét is. A szennyvíztelep vezetőjénél a vizsgálati regiszter rendelkezésre áll, így a szennyvizet azonosítani tudja, és ennek alapján végzi a vezénylést. A szennyvíz-vezénylést 1:1000 méretarányú térképen a szennyvíztelep vezetője előre megtervezi. A telep üzemeltetését a laboratórium folyamatosan ellenőrzi, így: 1. 14 db észlelő és kémlelő kútnál szintleolvasás, rendszeres vízmintavétel történik. 2. A meteorológiai észlelést naplózzák. 3. Talajmintavétel. 4. Szennyvízmintavéte'l. 5. Iszapmintavétel (kiszáradás után). 6. Levélanalízis készül a vegetációs idő alatt egy alkalommal. 7. Törzsátmérő-növekedést évenként mérjük. Az adatok rögzítésére speciális naplók szolgálnak. A tervdokumentáció 750 mm/év szennyvíz kiadását írja elő. Az üzemi próbák alatt ezt a dózist tartjuk. A vegetációs időszakban 3x150 mm, vegetációs időn túl 2x150 mm a kiadható mennyiség. Az árkok töltését a dózishatárokig addig folytatjuk, amíg az száraz anyaggal teljesen feltöltődik. A kiszáradás után gépi tisztítás következik, és a száraz anyagot az erdő alá juttatva betárcsázzuk. Ezt évi négy alkalommal végezzük. Az agrárhasznosítási terv gyomirtószer alkalmazását írja elő szintén négy alkalommal. A műszaki terv a terepviszonyokat figyelembe véve az 50 m hosszú árkokban szinttöréseknél földdugókat írt elő. Fenékszintezés után osztjuk vízszintes szakaszokra az árkokat. Az átcsorgásnál bekövetkező lemosódást fóliával védjük. Az ürítési pontokon az árokvégek rézsűvédelmét fekete fényvédő fóliával biztosítjuk. Ez három évig ellenáll az időjárás viszontagságainak. Az árokvégeken flakonfogókat (ez mechanikai durva rács) használunk. A flakonfogókró'l kikerülő szemetet az égetőtéren, szárítás után, napi mennyiségben elégetik. A gépkocsivezető a „műbizonylat" bemutatása után megkapja a vezénylést, hogy melyik mellékút hányas számű árkába kell a kocsi tartalmát leürítés szilárd burkolatú útról tözött területről és kontrollként öntözetlen területről veszünk, évente, ősszel. Környezetvédelmi munkánk hátterét laboratóriumunk biztosítja. Vizsgálatainkat az OVH—MÉM és EüM 1980- ban kiadott „Szennyvizek, szennyvíziszapok hígtrágyák mezőgazdasági hasznosításával kapcsolatos analitikai vizsgálati módszerek" Útmutatója szerint végezzük. A nyárfást a MÉM—NAK kísérteti modellüzemként jelölte ki „szippantott szennyvizek kihelyezése nyárfás öntözőtelepen” megnevezéssel. Kecskeméten a folyékony települési hulladékok elhelyezésére, hasznosítására járható utat találtunk. A szennyvízben, illetve szennyvíziszapban meglevő hasznos anyagokat visszavezetjük a természet körforgásába. A megoldás általánosító következtetések levonását is megengedi. Kistelepüléseken, a városok peremterü'letein pénz hiányában még hosszú ideig szükség van a szennyvíz szippantására. A bekötések számát figyelembe véve, helyenként a csatornázás „luxus". Az országos helyzetkép azt mutatja, hogy évről évre növekszik a szippantott szennyvíz mennyisége. Bács megyei adatok szerint évi 10% növekedés következett be. A szippantás „guruló közmű”, amelynek hátránya, hogy heterogén összetételű és eltérő pihentetésű, kezelésű szennyvizet szállít, előnye, hogy bármilyen településszerkezet mellett korszerű, pneumatikus szállítással, zárt rendszerben gyűjti a szennyvizet és juttatja öl a tisztító telepre. Véleményünk szerint az a baj, hogy ezt a sajátos „közművet" valami szükséges rossznak tekintjük, ahelyett, hogy létezésével tudatosan számolnánk és mint más közművet, terveznénk. A kecskeméti törökfái telepen egyszerre több célt érünk el: ereszteni és folytathatja az útját. A szennyvíz ürítése a mellékút szilárd burkolatáról, az árokra merőlegesen álló gépkocsiból csövön keresztül, flakonfogókon át a szikkasztóárokba történik. A 'laboratóriumi vizsgálatok alapján osztályoztuk, hogy mely szennyvizek helyezhetők el közvetlenül a szikkasztó árkokba kezelés nélkül, lakossági fekáliás szennyvízzel keverve, és melyeket zártuk ki. A környezetvédelem feltételeit már a tervezés folyamán szem előtt kellett tartani és az üzeméltetés során következetesen végre is hajtjuk. A tervezésnél figyelembe kellett venni a talaj fizikai és kémiai összetételét, talajvíz mélységét stb. Nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük a kihelyezendő szennyvíz kémiai összetelét. Nemcsak a tápanyaggal (N. P. K.) kell számolni, hanem a települési szennyvizekben esetleg előforduló nehézfémekkel is. Ma már háztartási szennyvizekben is előfordulhatnak nehézfémek. Az ipari üzemekből pedig a leggondosabb kezelés mellett is kikerülhetnek. A talajra kijuttatott nehézfém mennyiség ismerete nagyon fontos, mert a talajkolloidokhoz kötődve felhalmozódhat. A szennyvízmennyiség kiadását befolyásolja a szennyvízben levő káros sótartalom, valamint a szerves anyag mennyisége, amely nem haladhatja meg a talaj biológiai lebontóképességét. Az üzemrend kialakításakor a kiszállítandó szennyvíz összetételének ismeretében (ezt még az ATIVIZIG laboratóriuma végezte) programoztuk a szennyvízelhelyezést. A további feladatokat már a saját, e célra létrehozott laboratóriummal oldjuk meg. Azokat a szennyvizeket, amelyeket hígítani kellett; iskolák, intézmények szennyvizével kevertük, nem kellett „idegen" higítóvizet használni. Házi szennyvizek adagolásával biztosítjuk a lebomláshoz szükséges baktériumokat. A telepre kerülő szennyvizeket folyamatosan vizsgáljuk, és ha változás van az összetételben, a telepnek ennek megfelelő utasítást adunk. Arra különösen ügyelünk, hogy a telepre galvanizáló üzemből kikerülő cián vagy nehézfém-tartalmú iszap ne kekerülhessen. Fúrt kémlelő kutakban mérjük a talajvízszint változását és vizsgáljuk a kutak vizének kémiai összetételét. A telep próbaüzeme előtt a környékbeli tanyák kútjainak vizéből már 3 évre visszamenőleg rendelkezünk tavaszi és őszi mintasorral a KÖJÁL vizsgálatai alapján. A környékben levő ásottkutak vizei ivóvízként nem fogadhatók él. A talaj védelme érdekében talajmintákat veszünk tavasszal és ősszel, öntözött területen két, öntözetlen területen egy mintát. Az elhelyező területünk talaja homokos vályog. PH-ja kissé lúgos, 7,5—8 körüli. Vigyázni kell, hogy a talaj pH-ja a kiadagolt szennyvíz hatására ne csökkenjen, mert ez a talaj élsavanyúsodását okozná, ami káros. Ez ellen meszezéssél védekezhetünk. A nyárfákról levélmintákat veszünk tápanyaghasznosítás és esetleges nehézfémfelszívás miatt. Leveleket is ön— Higiénés körülmények között helyezzük el a gyűjtött folyékony települési hulladékot és természetes biológiai úton tisztítjuk. — A magasan fekvő, vízszegény talajra öntözővizet juttatunk. — A tisztítást produktív termelő folyamattal kapcsoljuk össze, vagyis a növényeknek a szennyvízzel tápanyagot biztosítunk. A telep a vele szemben támasztott követelményeknek eddig megfelelt. Amennyiben az üzemeltetési eredmények továbbra is kedvezőek lesznek, a módszer bevezetését más településeken is javasoljuk. Tóth Ernő—Laczik Miklós— dr. Biliczki Ferencné 9
