Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
Melioráció Litvániában A talajjavítók a szántóföldek felújításán dolgoznak (APN) Az elmocsarasodott és a túlságosan elnedvesedett földek régtől fogva Litvánia egész területének mintegy a felét foglalták el. A talajjavítás üteme régen annyira jelentéktelen volt, hogy az eredményei a mezőgazdaságban alig érződtek. A meliorációs munka csak a szovjethatalom éveiben kapott nagy lendületet. A májusban elfogadott élelmiszerprogrammal összhangban, az elkövetkező tíz év alatt a köztársaságban nem kevesebb, mint 900 ezer hektár túlságosan nedves és elmocsarasodott föld kiszárítását kéll elvégezni. Jelenleg Litvániában a meliorációs építkezéseknek 44 főigazgatósága van, minden megyében egy. A köztársaságban a hosszú élettartamú, hatékony, főleg zárt talajviztelenítő rendszerek létrehozására törekednek. A meliorációs építkezések minden főigazgatóságán több komplexbrigád vagy építési részleg van. Egy-egy komplexbrigádhoz vagy részleghez 100—200 hektárnyi terület tartozik, amelynek a kiszárítása 30—50 napot vesz igénybe. A brigádok vagy a részlegek a kiszárítással és a nedves földek művelésre alkalmassá tételével kapcsolatos valamennnyi munkát elvégzik: eltávolítják a bokrokat, a köveket, elegyengetik és lecsapolják a földeket, művelésre alkalmassá teszik a szántókat, s ha szükséges meszezik a talajt. És a javított talajú földet csak abban az esetben adják át használatra a kolhozoknak vagy az állami gazdaságoknak, ha egy hektárról legalább 40 mázsás szénatermést takarítanak be. Azonkivül a talajjavítók a művelés alá vont területeken művelt réteket és legelőket létesítenek, mezei utakat építenek, odavezetik a vizet, és ahol arra szükség van. Jelenleg Litvániában 2,8 millió hektár javított talajú föld van, ebből 2,3 millió hektárt zárt alagcsövezéssel szárítottak ki. Egy hektár föld talajjavitása több mint ezer rubelbe kerül állami költségen. A litván földművesek jó terméseredményekkel, az állattenyésztés magas produktivitásával igyekeznek ezeket a kiadásokat megtéríteni. A meliorációs létesítmények építése nagy gazdasági hasznot csak abban az esetben hoz, ha a talajjavítás a földművelés magas kultúrájával párosul. Jó példa erre a Radvilisi járás „Draugas" nevű kolhoza. Itt a feljavított földek egy hektáráról tartósan 7—8 mázsával több gabonát takarítanak be, mint a talajjavítás előtt. A kolhozban a szántóföldi munkák leleményes stratégiáját dolgozták ki, amelyet éppen a nagy hozamú, javított talajú földek jelentős mennyisége diktált. Különböző érési idejű gabonaféléket termesztenek, a mezőgazdasági munka dandárjában, szakaszosan, sietség nélkül takarítják be a gabonát. Egy hektár átlagos évi terméshozama — több mint 40 mázsa gabona. Ilyen kitűnő eredményeket felmutató kolhoz és szovhoz sok van Litvániában. A talajjavítók évente 100— 120 ezer hektár javított talajú földet adnak át a gazdaságoknak, és nincs messze az az idő, amikor Litvániában minden föld mezőgazdasági művelésre alkalmassá válik. (APN) Megalakult az ENSZ Nemzetközi Ivóvízellátási és Közegészségügyi Dekádjának Magyar Nemzeti Bizottsága Az ENSZ 1980-ban tartott 35. közgyűlésén az 1981—1990. közötti időszakot a víz évtizedének nyilvánították és nem kisebb feladatot tűztek ki célul, mint hogy az évtized végére az egész emberiség részesüljön a friss, egészséges ivóvíz áldásából. Az ENSZ sorrendben harmadik, ám eddigi legnagyobb szabású programjának a Nemzetközi Ivóvízellátási és Egészségügyi Dekádnak Magyar Nemzeti Bizottsága megtartotta alakuló ülését Budapesten, az Országos Vízügyi Hivatalban. Az ülésen 4 tárca és 2 országos hatáskörű szerv képviselőinek jelenlétében megválasztották a bizottság tisztségviselőit és a 12 tagú elnökséget. A dekád Magyar Nemzeti Bizottságának elnökévé Varga Miklóst, az OVH elnökhelyettesét, alelnökké dr. Gács Ferencet az Egészségügyi Minisztérium főfelügyelőjét és dr. Dalányi Lászlót az ÉVM főosztályvezetőjét választották. A bizottság programnyilatkozatot fogadott el, amely szerint az ENSZ ajánlásához kapcsolódva célul tűzi ki a hazai vízellátási és közegészségügyi helyzet további javítását és a rendelkezésére álló eszközökkel hozzájárul a fejlődő országok dekádprogramjainak megvalósításához. Az ENSZ Nemzetközi Ivóvízellátási és Közegészségügyi Dekádjának Magyar Nemzeti Bizottsága fontos feladatként jelölte meg a vízellátáshoz és a közegészségügyhöz kapcsolódó társadalmi feladatok elvégzésére a hazai közvélemény mozgósítását is. 5
