Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 2. szám

nosítani. Tekintve, hogy a vízhasznosítás érdekeltje hatósági eszközökkel nem kényszeríthető egy olyan szennyvíztisztítási folyamatban való közreműködésre, amely szennyvíz nem saját tevékenységéből származik, így a szennyvizeiért felelősséggel tartozó szennyvíztermelő üzemeknek kell más tisztítási és elhelyezési lehetőség kialakítására áttérnie, még akkor is, ha ez adott esetben a szennyvíztisztítási beruházási költségek tetemes növekedésével jár.

A fentiekre figyelemmel a vízgazdálkodási érdekek törvényes eszközökkel

való eredményes szolgálatát — vagyis a szennyvízelhelyezés biztonságát — csakis az egyalanyú, a szennyvíztisztítás és elhelyezés érdekeltjére irányuló jogalkalmazás biztosíthatja. Mindez természetesen azt a követelményt is magába foglalja, hogy az érdekeltnek mind az e célt megvalósító műszaki létesítmények, mind pedig az ezek elhelyezéséhez szükséges terület felett valamely törvényes jogcímen alapuló rendelkezési joga legyen. Enélkül felelőssége nem érvényesíthető. A szennyvízelhelyezés és hasznosítás érdekeltje közötti megállapodásoknak tehát e fontos szempontokra is ki kellene terjednie. E megállapodás azonban, — amint ezt a vitacikk is leszögezi — polgári-jogi jelenség, amely a vízjogi rendelkezések alkalmazása szempontjából ugyanúgy másodlagos szerepet játszik, mint ahogyan a szennyvíz hasznosítására irányuló érdekeltség is alárendelődik a szennyvíz tisztítására, ártalommentes elhelyezésére vonatkozó magasabb rendű vízgazdálkodási érdekeknek.

dr. Farkas Imre

Másodnyersanyagok kataszterének

mezőgazdasági hasznosítása

A másodnyersanyagok (települési szennyvizek, illetve szennyvíziszapok) felhasználása fokozott fontosságának a felismeréseként a VITUKI saját fejlesztési alapjának terhére dr. Vermes László, tudományos tanácsadó irányításával a Szennyvízhasznosítási Csoport tagjainak közreműködésével készült a kataszter az 1990-ig várható fejlesztés figyelembevételével.

A szennyvízmennyiségek meghatározásánál a FORRÁS Egyesülés 1976 évi részletes felmérését, a VIZITERV 1979. évi összeállítását, a VGI 1975 évi helyzetfelmérését, valamint a VITUKI Vízrajzi Intézet 1978—79-ben készített felszíni vizek szennyező forrásait tartalmazó adatgyűjtését használták fel. A különböző kimutatásokban szereplő adatok sok esetben a felmérések nagy bizonytalanságára utaltak, több alkalommal jelentősen eltértek ugyanarra a településre vonatkozóan is. Az adatok egyeztetése és egységesítése után meghatározták a mezőgazdaság szennyvíz, illetve szennyvíziszapelhelyezés szempontjából figyelembe vehető 1980-as szennyvízmennyiséget. Meghatározták az 1981-ben beépített és a jövőben bővíteni, vagy újonnan létesíteni szándékozott szennyvíztisztító kapacitásokat. Ezek alapján számították az elhelyezendő éves szennyvízmennyiség 1990-ben várható értékét, ami a kataszter alapja. A főváros a kimutatásban nem szerepel, mivel az egyedi megközelítést és elbírálást igényel.

A szennyvizek mezőgazdasági elhelyezéséhez, illetve hasznosításához szükséges terület nagyságát két változatban tartalmazza a kataszter:

— az összes szennyvíz faültetvények, átlagos évi 1000 mm (10 000 m3/ha) területegységre jutó terheléssel történő elhelyezés esetén;

— az összes szennyvíz kombinált (részben szántóföldi, részben faültetvényen történő) elhelyezés esetén. A szántóföldi területen 200 mm/2000 m3/ha), a faültetvényen 1000 mm terhelési értékkel számoltak. A szántóföld és a faültetvény területi arányát 7 havi szennyvíz-mennyiség szántóföldi és 5 havi mennyiség (nyárfásban) helyezik el.

A szennyvíz-elhelyezésnél a települések kategóriába sorolásakor a nagyüzemi gyakorlatot vették figyelembe, mely szerint:

— 2000 m3/nap átlagos szennyvízmenyiség keletkezése alatt elsősorban faültetvényen (vagy meglevő erdőben) történő elhelyezést,

— 2000 m3/nap átlagos szennyvízmennyiség keletkezése fölött ún. kombinált elhelyezést valósítanak meg.

A végső megoldást és arányokat, valamint a tényleges terhéléseket a részletes tervezés során, a talajtanin kívül az egyéb helyi tényezők és adottságok számításbavételével kell kialakítani.

A szennyvíziszapok elhelyezéséhez szükséges művelt szántóterület nagyságát az átlagosan elfogadott minimális évi 10

t/ha iszap szárazanyag-terhelés figyelembevételével állapították meg. Az iszap faűltetvényen való elhelyezését egyedi tervezéssel kell megoldani, amit a kataszter nem tartalmaz.

A szennyvíz- és iszapelhelyezésre talajtanilag alkalmas területek foltszerű kijelölése a MÉM, NAK, illetve a területileg illetékes Növényvédélmi és Agrokémiai Állomások Talajtani osztályainak bevonásával, az ott rendelkezésre álló talajtani térképek, a meglevő talajvizsgálati adatok, valamint a területet jól ismerő talajtani szakértők szakvéleményének felhasználásával történt. Az egyes települések kategorizálását a következők szerint végezték el:

Szennyvizek hasznosítása esetén

— a figyelembe vett összes szennyvíz faültetvényen történő elhelyezésére alkalmas terület található;

— a figyelembe vett összes szennyvíz meglevő erdőben történő elhelyezésére alkalmas terület található;

— csak a bővítés során, ill. az új telepen keletkező szennyvíz szántóföldön és faültetvényen történő (kombinált) elhelyezésére, ill. hasznosítására alkalmas terület található;

— csak a bővítés során, ill. az új telepen keletkező szennyvíz faültetvényen való elhelyezésére alkalmas területen található ;

— csak a bővítés során, ill. az új telepen keletkező szennyvíz meglevő erdőben történő elhelyezésére alkalmas terület található;

— a szenyvizek mező-, vagy erdőgazdasági elhelyezésére alkalmas elegendő terület nem található;

— alkalmas terület volna, de egyéb okok miatt a mezővagy erdőgazdasági elhelyezés nem javasolható.;

— halastavi hasznosítás megvalósítható;

— rekultivációs területen történő elhelyezés megvalósítható ;

Szennyvíziszapok hasznosítása esetén

— figyelembe vett összes szennyvíz alapján számított összes iszap mezőgazdasági elhelyezésre alkalmas terület található;

— csak a bővítés során, ill. az új telepen keletkező szennyvíziszap elhelyezésére alkalmas terület található;

— az iszap mezőgazdasági elhelyezésre alkalmas, elegendő terület nem található;

— az iszap rekultivációs területen elhelyezhető.

Az adatokat egyeztették és pontosították a Vízügyi Igazgatóságok Vízellátási és Csatornázási-, Vízhasznosítási-, valamint Környezetvédelmi Osztályain. Ezek alapján a következő megállapodásokra jutottak:

20