Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 2. szám
folyó mellett, és igyekeztem jól kinyitni a szememet. Igaz eltelt egy kis idő, mire újra utazhattam, ám talán mégis hamarabb, mint mások. 1957-ben az OVH kiküldött a Szovjetunióba, ahol a Dél-Ukrajnai öntözést tanulmányoztam. Két esztendő múlva negyedmagammal az első nagy utazás. Franciaország, Svájc, Ausztria. A Rhone völgyében megnézhettük a korszerű öntözőrendszereket (automatikus hidraulikus vizszabályozók). Nemcsak világot láttam, de sok hasznosítható tapasztalattal, példával tértem haza. És akkor éreztem meg, hogy nyelveket kell tanulni! Nem elég a némettudás. Nekiálltam, megtanultam az angolt. Közben Romániában is megfordultam; a Maros vízmérlegéről tárgyaltunk több alkalommal. 1960-ban a VIZITERV-hez kerültem, s ezzel megint szerencsém volt. Akkoriban nyílt a kapu a világ felé, mi is felismertük a szellemi export fontosságát. A VIZITERV-nél még nem volt exportosztály. De az idő sürgetett; nyitni kell! Magyarország vízügyi szempontból egyedül Mongóliában volt érdekelt. Ott is a kútfúrásban. Érdeklődtek azonban más országokból is. A harmadik világból. Főleg az öntözésünk hírét ismerték. És valóban, a mi vízügyünk akkor is magas színvonalon állt. Vízügyi téren Európában, Hollandia és Magyarország a két legnehezebb helyzetű ország. A szükség arra kényszerített bennünket, hogy védjük a földjeinket a víztől. Árvíztől, belvíztől. Tisztába tettük a belvízkérdést. És a szükség arra is megtanított bennünket, hogy öntözzünk. Jól öntözzünk. Az öntözésben az olaszok, a franciák és mi voltunk az élen Európában. Tudtak erről a harmadik világban is. Jöttek az érdeklődések, a mezőgazdasági öntözés vonalát keresték. India, Kambodzsa, több afrikai ország jelentkezett. Mi is felismertük a jelentőségét annak mit jelent a betörés a világpiacra. A VIZITERV propagandaanyagokat küldött külföldre. Tapogatództunk, merre induljunk, milyen nehézségekre kell számítanunk. Megindultak az üzletszerző tárgyalások, utazások. S még tovább lépve következett a szellemi export. 1965-ben a TESCO megbízásából Kambodzsába utaztam és tározó- illetve öntözés-tanulmánytervet készítettem. Két esztendővel később Indiába repültem. Teaöntözés a Himalája lejtőjén — öntözési tervet készítettem. Svédországba, Líbiába piackutatás céljából utaztam el. — Milyen volt Szudán? — Igen, az első tartós kiküldetés. Tizennégy hónap és nem akármilyen időszak. A Jebel Marra Project igazgatója lettem, több mint egy esztendőre. Afrika kellős közepén laktunk, egy valódi lepra-telep szomszédságában. Tizenöthúsz magyar egy kis faluban. A vizet forralni, szűrni kellett, villany csak éjjel volt. Többen megbetegedtek, három mérnöknek haza kellett utaznia kivizsgálásra. És az elsőrendű feladat: korrigálni a hibákat — amelyeket több okra vezethettünk vissza —, megmenteni a szudáni projectet. Voltunk olyan helyzetben, amikor táviratot kaptam hazulról a vezérigazgatótól: „Ha úgy látod, hogy tarthatatlan a helyzet, számold fel a pro" jectet!” Nem számoltam fel. De ez társak nélkül nem ment volna. Sikerrel tértünk vissza Magyarországra, a teammunka sikerével. 1975-ben ismét Szudán: Nílus-menti öntözések, halászat, tározók, piackutatás. Egyébként a sikeres szudáni project is hozzájárult ahhoz, hogy a VIZITERV elnyerte az „Internacionale Africa Award" elnevezésű nemzetközi díjat. NIGÉRIA FÖLDJÉN — Négy esztendő nagy idő. Ennyi időt töltött Nigériában ... — Nem titkolom, megszerettem ezt a hatalmas országot, Afrika óriását. És azt hiszem elég jól meg is ismertem. — Az utóbbi hónapokban sokszor emlegetik ezt az országot. Újságok címlapjára, a televízió külpolitikai műsoraiba került. — Tény, hogy Nigéria megtorpant... — A múlt esztendőben tért haza. Nyilván mutatkoztak már a jelek .. . — Elutazásom előtt három nappal Jellegzetes nigériai táj volt a WRECA-nál — Nigéria Köztársaság Kano államának vízügyi szervénél — az első általános sztrájk. A bérek kifizetésének késése miatt. Az árak rohamosan emelkedtek, mindenekelőtt az élelmiszerárak ... De ehhez, ha kutyafuttában is, be kell mutatnom Nigériát. Ez az ország korábban mezőgazdaságából élt. 1956-ban olajat találtak itt, s ez egy csapásra megváltoztatta a helyzetet. 1975-re Nigéria Afrika lenagyobb olajter" melője. Az olaj mesés bevételeket hozott, az életszínvonal megugrott. A hirtelen gazdagságban megfeledkeztek a mezőgazdaságról, nem ügyeltek a mezőgazdasági kultúra szinten tartására. És ez visszaütött. Mindenesetre megpróbálták helyre hozni a mulasztást. Meghirdették a Zöld Forradalom programját, az állam hitelt és megbízást adott duzzasztógátak, öntözőrendszerek, rizstelepek, paradicsomtermesztő telepek projectjeire. — Nyilván ezért keresték a kapcsolatot Magyarországgal, a VIZITERV-vel is. Átkelés a Challawa folyón Rétegminta-felvétel a CHALLAWA-GORGE gátnál 17
