Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
árszabályozás III. RÉSZ feletti fogyasztás kerülne magasabb díjjal kiszámlázásra. Ezzel a tarifával az is biztosítható, hogy a lakóhelyen végzett iparűzés (foglalkozási) célból fogyasztott ivóvízmennyiséget a magasabb díjtétellel számlázzák így az állami támogatásban nem részesülne. A tarifa bevezetése igen gondos és körültekintő felmérést, illetve előkészítést igényel. Az egyenlő elbírálás érdekében biztosítani kellene, hogy az állami lakások bére a szolgáltatási díjat ne tartalmazza. 2. További megfontolandó javaslatként merült fel, hogy az üdülőterületeken a lakossági üdülőkben (hétvégi házakban) a szolgáltatás — az állandó lakások kivételével — vagy a termelői díjjal, vagy a fogyasztói díján felül felárral növelt díjjal történjék. A javaslat indítéka az, hogy az állampolgárok csak egyféle címen az állandó lakásukban igénybe vett szolgáltatás után részesüljenek állami támogatásban. A bevezetés előfeltétele az, hogy kijelöljék az üdülőterületeket (helységeket), s a területileg illetékes tanácsokkal mérőhelyenként tisztázzák az ingatlan rendeltetését. 3. Legkésőbb a VII. ötéves tervidőszak megkezdéséig felül kell vizsgálni a szolgáltatáshoz kapcsolódó, a fogyasztóknak kiadást jelentő egyéb bevezetésük időpontjában népgazdasági érdekből takarékosságra ösztönző intézményrendszert, (ivóvízhasználati pótdíj, vízkészlethasználati díj, büntető vízdíj, fejlesztési hozzájárulás bírság stb.). A felülvizsgálatkor a fogyasztók — szolgáltatók — népgazdaság érdekeinek hatékonyabb összhangját kellene megteremteni a takarékosság érdekében. Mezőgazdasági vízszolgáltatás A mezőgazdasági művelés alatt álló területek öntözésére, valamint a halászati, horgászati (tógazdasági) létesítmények vízellátására szolgáltatott öntözővízdíjak a maximált árformába vannak besorolva. A vízhasználó a szolgáltató vízügyi szervek kezelésében levő állami vízhasznosítási főműből, másodlagos vízhasznosítási főműből kapja, valamint a vízfolyásokból saját vízkivételi művel veszi ki az öntözővizet. A szolgáltató az árhatóság által megállapított díjakkal a vízügyi engedélyben szereplő felhasználási céltól függően differenciált alapdíjat és egységes változó díjat fizet, vagyis itt már kéttényezős díj érvényesül. Az 1980. január 1-i átfogó termelői árrendezéskor a mezőgazdaságban is olyan árak, árarányok kialakítására törekedtünk — erre felső szintű párt- és álldmi határozatok is köteleztek — amelyek tükrözik a valós ráfordításokat. A szolgáltatási költségek folyamatos növekedése ellenére sem került sor 10 évig a vízdíjak emelésére, emiatt a költségvetés évente növekvő mértékű támogatást nyújtott. Ez az üzemeket a valós költségviszonyoktól eltérően orientálta, olyan kultúrák öntözésére is ösztönözte, amelyek ezt a ráfordítást a népgazdaságnak jövedelemtöbblettel nem térítették meg. Ezért vált szükségessé 1980-ban a vízdíjak nagyobb mértékű emelése, a tényleges költségekhez való közelítése. A szolgáltatás díjrendezésének alapvető célja az öntözés üzemelés költségvetési támogatásának (évi 140 millió Ft) megszüntetése volt, s ugyanakkor a felvásárlási árak kialakításánál az öntözővízdíj-emelés kihatása figyelembevételre került. A szolgáltatás támogatása a díjemeléssel nem szűnt meg, mivel a művek fenntartási költségét (évi 150 millió Ft) továbbra is az állami költségvetés biztosítja. Az öntözést igénybe vevő mezőgazdasági üzemeket a vízdíjemelésen felül további lényegesebb szabályozóváltozások is érték, ami a feszültséget növelte. Ezért az 1981. évi tapasztalatok — elsősorban a MÉM észrevételei alapján — az árjogszabály felülvizsgálata megkezdődött. A mezőgazdasági öntözővízszolgáltatás szükségessé nem vitatható, de ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a víz kitermelését, a felhasználási helyre való eljuttatását a végrehajtott költségkímélő intézkedések ellenére is költségemelkedéssel végezhető csak. Ennek fedezetét pedig vagy a díjszint, vagy a támogatás növelésével kell ellentételezni; ez utóbbi az állami költségvetés szempontjából nem kívánatos. Fürdőszolgáltatás A szabad szombat általános bevezetése, a lakosság teljes körű SZTK biztosítottsága, a gyógyidegenforgalom növekedése és az iskolai kötelező úszóoktatás bevezetése az utóbbi években Az 1980. I. 1-i átfogó termelői árrendezés óta a szabályozórendszer változtatása és a hatósági áremelések begyűrűződő — költségnövelő — kihatása a korábbi évekhez viszonyítva jelentősen nőtt. Az összes alaptevékenység teljes önköltsége kereken 1,3 milliárd forinttal (20%-kal) emelkedett, ebből az említett okok miatti költségnövekedés mintegy 500 millió Ft-ra becsülhető. Elég csak kiemelni, hogy ez ideig négy ízben került sor az ágazatot leginkább érintő energiahordozói termelői áremelésre, nem is beszélve a mindinkább szélesebb területet magába foglaló szabad árformába sorolt anyagok és szolgáltatások áremléséről, amit részleteiben követni ma már szinte lehetetlen. A VI. ötéves népgazdasági árterv fő célkitűzése az, hogy az ár megfelelően orientáljon struktúrapolitikai döntésekben, és hatékony módon támogassa a racionális anyag- és energiagazdálkodást. E feladat megvalósításának elősegítése érdekében kíséreltünk meg e cikk keretében egy átfogó, az ágazat szempontjából legfontosabb területekre is utalva tájékoztatást nyújtani. a szolgáltatás iránti keresletet megnövelte. A strandfürdők belépődíjai a szabad, a gyógyfürdők és a fürdőkben nyújtott gyógyászati szolgáltatások díjai a maximált árformába van sorolva. Az ágazati hatáskörbe tartozó alaptevékenységek közül a fürdőszolgáltatás gazdasági helyzete a legrosszabb. A fürdőszolgáltatás alapvető gazdasági problémája az, hogy az érvényesített díjak és az állami támogatás nem nyújt fedezetet a ráfordításokra. Az utóbbi években a vállalatok a strandfürdőkben lényeges belépődíjemelést hajtottak végre és a PM a VI. ötéves tervidőszakra magasabb összegű központi ártámogatást is biztosított, ennek ellenére a szolgáltatás veszteséges. Nyereség viszont a fürdőkhöz kapcsolódó egyéb tevékenységnél van (pl. vendéglátóipar, szálloda stb.) azonban az más ágazatokban realizálódik. A szolgáltatás minőségi biztosítása érdekében központi intézkedés is szükséges, részben az SZTK gyógyászati szolgáltatási díjemelés, részben a támogatás növelése révén. Egyre inkább előtérbe kerül a fejlesztés elégtelensége is, amit döntően csakis tanácsi, illetve központi erőforrásokból lehet biztosítani. Vízkárelhárítás, egyéb vízgazdálkodási tevékenység Az OVH árhatósági hatáskörébe tartozó egyéb feladatok — folyamszabályozás, kútfúrás, folyami kavics és homoktermelés, ipari és hévízszolgáltatás, stb. —árképzése, illetve ármegállapítása a népgazdasági előírások betartásával szabályozott, illetve a vízkárelhárításnál a tényleges ráfordítások képezik az elszámolás alapját. Az alkalmazott árak, díjak a ráfordításokra és 1981. évben nyereségre is fedezetet biztosítottak. Gazdasági problémát a jövőben a kapacitáskihasználás csökkenése okozhat. Bízunk benne, hogy az ismertetés illetve a vázlatosan felvetett gondolatok elősegítik a vállalati szakemberek tájékoztatását és az ágazati problémák megismertetését illetve megoldásuk elősegítését. Szerző tájékoztatása Az ivóvíz- és csatornaszolgáltatás termelői díjának rendezése befejeződött, a vonatkozó szabályozás közzététele is megtörtént. Az ivóvízszolgáltatásnál 8, a csatornaszolgáltatásnál 9 kategóriadíj van, a díjrendszer egytényezős, az árforma rögzített. Az 1982. augusztus 2-től hatályba lépő díjak átlagos díjszintemelkedése 17,3%. A mezőgazdasági öntözővízszolgáltatás díjának felülvizsgálata befejeződött, a rendelkezés módosításának közzététele megtörtént. Ennek során változott oz alapdíj — változó díj aránya norma feletti vízigénybevétel esetén alacsonyabb összegű változó díj kerül érvényesítésre stb. a szolgáltatás árformabesorolása változatlan. Pap János A RUGALMAS ÁRRENDSZER ÁGAZATOT ÉRINTŐ HATÄSA, ÁRVÁLTOZÁSOK 27
