Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 8. szám

Eredményes évet zárt a Vízügyi Sport Club Beszélgetés Szotyori Pál ügyvezető elnökkel Jubileumi évet ünnepelt ebben az esz­tendőben a Vízügyi SC. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság felügyelete alá tartozó vízügyi szervekből 25 évvel ezelőtt 1958-ban alakult meg a kék-fehér klub, amelynek akkor 10 szakosztályá­ban 290-en sportoltak. Ma több mint 500 sportoló és pártoló tagja van a VSC-nek — valamennyien tagdíjfizetők — s a klub élén egy ízi-vérig sport­ember áll, Szotyori Pál, az OVH főosz­tályvezető-helyettese, aki nyolcadik éve ügyvezető elnöke a klubnak. Az orszá­gosam ismert labda rúgó szakedzőként búcsúzott az aktív sportolástól, a moz­galomhoz azonban soha nem lett hűt­len. Munkáját ma is nagy hozzáértéssel, lendülettel, sportszeretettel végzi. A VSC irodájában mindig szívesen látott vendég, aki a szakosztályok ügyes-bajos dolgaival keresi meg az ügyvezető el­nököt. Szotyori Pállal éves számvetést készítettünk, az eredményekről, a ter­vekről beszélgettünk. Mi jellemezte a VSC versenysportját 1983-ban? — Jó eredmények és előbbrelépés I Motorcsónakosaínkkal kezdeném a sort, akik nemzetközi szinten is jelentős ered­ményt értek el. Az Európa-bajnokságon egy ezüstérem és egy 6. helyezés, a magyar bajnokságon 4 aranyérem, 3 ezüst- és 4 bronzérem és számos helye­zés motorosaink mérlege. Ez úgy gon­dolom önmagáért beszél. Jó tudni, hogy ma már Csepregi György mellett Hor­váth István, Kuti György és a többiek nevét is jegyzik a sportágban. Reme­keltek sakkozóink is, akik több éves küz­delem és próbálkozás után 12 együttes vetélkedéséből megnyerték Budapest I. osztályú csapatbajnokságát és feljutot­tak az OB ll-be. Megfelelő erősítéssel reméljük ott -is megállják a helyüket, íjászaink közül a fé|rfiak mintha meg­torpantak volna, nem így a nők, akik több szép helyezést érteik el. Közülük dr. Széles Magdolna teljesítményét emelném ki. Vitorlásainkat is dicsérhe­tem. Sokat versenyeztek és bajnoki ér­meket hoztak a nők, a férfiak is az országos kalózbajnokságról ahol mind­két nemben a második, harmadik he­lyet sikerült megszerezni. Asztalitenisze­zőink 4 csapattal szerepelnek a Buda­­pest-bajnokságban. Lelkesék, jó után­pótlással rendelkeznek. A VSC elnöksége mindig komoly fi­gyelmet szentelt a tömegsportnak. Hol tart ma az egyesület, mit tud nyújtani a vízügyi dolgozóknak? — Valóban elnökségünk kiemelten kezeli a tömegsportot. Hogy mást ne mondjak volt bátorságunk minőségi szakosztályt is megszüntetni, ha az gyengén működött. Elég a vízipolósokat említenem. A szakosztály már az „ag­gok menbelye" volt, amikor megszüntet­tük, ám ugyanígy a vegetáló verseny­evezős és úszó szakosztályt. Ezek he­lyett karoltuk fel a természetjárást, amely időközben megerősödött, s ma már nemcsak hogy 80 tagja van a ter­mészetjáró szakosztálynak, hanem mű­ködik a túramotoros szakosztály is, amelynek tagjai rendszeresen ott vannak az országos találkozókon. Jól dolgoz­nak túraevezőseink. Ez a legnépesebb tömegsport szakosztályunk 150 taggal. Három évvel ezelőtt női kondíciótor­nát indítottunk, s ennek népszerűségére mi sem jellemzőbb, hogy az év második felétől heti 2 alkalommal aerobic-rend­­szerben működik, s a foglalkozásokat 70—80-an látogatják. Jelentkeztek a férfiak is! Részükre egyelőre heti egy alkalommal tartunk foglalkozást. A víz­ügyi dolgozók rendszeresen részt vesznek a MEDOSZ és a HVDSZ versenyein, tornáin, találkozóin. Hasonlóan jó о kapcsolatunk az I. kerületi TSF-fel. A kerületi Központi SE-vel összefogva megrendezzük az aerobic-tornát az I. kerületi lakosok részére, akik a hétvége­ken kispályánkat is igénybe vehetik. A sportkörnek az elmúlt években egyik égető gondja volt a létesítmény­­hiány. Sikerült-e enyhíteni a gondokon? — A vízügyi szervek hathatós támo­gatásával, jó szervezéssel jelentősen enyhültek a gondok és ez az eredmé­nyeinken is meglátszik. Római parti eve­zős bázisunk mellett a Kvassay zsilipnél kaptak „támaszpontot" a motorcsóna­kosok, s ugyanitt van a pályájuk az íjá­szoknak. Siófokon a vitorlások táboroz­hatnak nyaranként, itt a vízügyi dolgo­zók gyermekei részére vitorlástábort rendezünk. Űk jelentik az utánpótlást. Nagy segítség, hogy a Hunfalvy János Közgazdasági Szakközépiskolával közö­sen az I. kerületben a Szalag utcában felépítettünk egy favázas, fűthető, sá­tortetős 24X18-as tornatermet, amely jól felszerelt, s a gimnasztikái gyakor­latok mellett alkalmas különböző labda­játékokra is. Ügy gondolom, ezek a lé­tesítmények jó alapot jelentenek a még­­jobb eredményekhez. Kérem foglalja össze röviden az elkö­vetkező év legfontosabb tennivalóit. — A versenysportban miután lehető­ségeink adottak továbbléphetnek szak­osztályaink. A tömegsportban már is­mertek a túratervek, s az ágazatban megrendezésre kerülő sportrendezvé­nyek. Ezek közül kettőt emelnék ki. Az asztaliteniszezők hagyományos országos vízügyi 'bajnokságát Szombathelyen ren­dezik meg a Savária kupáért, míg a sakkozók első ízben sorra kerülő orszá­gos versenyének megrendezését Salgó­tarjánban tervezi lebonyolítani a Ka­zincbarcikai ÉRVV. Jövőre szeretnénk eléni, hogy a VSC a MEDOSZ Budapesti Bizottságához tar­tozó vízügyi szervek dolgozóinak kizáró­lagos egyesülete legyen. Ezért erős bi­zalmi hálózatot kívánunk kiépíteni. Min­den vízügyi szervnél lesz képviselőnk, aki mozgósít az eseményekre, felvilágosítást ad hol, mit lehet sportolni. Tagságunk 90 százaléka vízügyi dolgozó, illetve családtag, ám jövőre újabb tagszerve­zéssel erősíteni kívánjuk klubunkat. To­vábbra is várjuk a vízügyi dolgozókat, azok hozzátartozóit szakosztályainkba — fejezte be a beszélgetést Szotyori Pál, a VSC ügyvezető elnöke. Szokács László (Vizy Zsigmond felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents