Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
Az ellenőrzési munka fejlesztésének eddigi eredményei és további követelményei A gazdaságirányítás fejlesztése szükségessé tette az ellenőrzés rendszerének korszerűsítését is, ezért az 1977—80. években újra szabályozásra került az állami ellenőrzés egész rendszere. A korábbiakhoz képest új igények és nagyobb követelmények jelentkeztek az ellenőrzés területén. A sokféle ellenőrzési feladat és az ezzel kapcsolatos kötelezettségek ellátására, a végrehajtás rendjére, módjára és gyakoriságára vonatkozóan új állami jogszabályok, rendeletek, utasítások jelentek meg. Az átfogó felügyeleti, a pénzügyi, gazdasági, valamint a belső ellenőrzésről, továbbá a vállalati felügyelő bizottságok működéséről megjelent új rendelkezések szükségessé tették az OVH és a felügyelete alá tartozó vízügyi szervek ellenőrzési rendszerének módosítását is. Ugyanis a jelenleg érvényben levő rendelkezések az ellenőrzési munka irányítása, szervezése és végrehajtása tekintetében a korábbiakhoz képest sok új lényegi változást hoztak. így — többek között — ezentúl a felügyelt szerveknél kétévenként kell tartani pénzügyi gazdasági, és ötévenként átfogó felügyeleti ellenőrzést; továbbá rögzítésre került, hogy az átfogó felügyeleti ellenőrzés a felügyeleti szerv egészének feladata, és abban részt kell vennie a felügyeleti szerv valamennyi szervezeti egységének; de ezeken kívül szükség szerint kell tartani cél, téma, és utóellenőrzéseket. Az ellenőrzési gyakorlat kialakításánál törekedni kell az átfedések, párhuzamosságok kiküszöbölésére és gondoskodni kell az ellenőrzési tapasztalatok vezetői szintű realizálásáról, az éves tapasztalatok összegzéséről, valamint hasznosításáról stb. A vonatkozó rendelkezések újólag szabályozzák a belső ellenőrzés rendszerét és az ezzel kapcsolatos feladatokat, előtérbe helyezve a vezetői munka hatékonyabb segítését. (... „az ellenőrzés a vezetői munka szerves része” .. .) Azáltal, hogy a függetlenített belső ellenőrzési szervezet közvetlen igazgatói irányítás alá került, tovább erősödött a vezetők ellenőrzéséhez kapcsolódó felelőssége is. Ezen alaprendeletekben foglalt előírások figyelembevételével kezdődött meg az ellenőrzési munka helyi szervezeti kereteinek és személyi feltételeinek átalakítása, a korábbi belső utasítások átdolgozása, valamint az új szabályozásból adódó követelmények gyakorlatban történő érvényesítése. Az OVH a vízügyi szervek ellenőrzési munkájának segítése céljából irányelveket és módszertani útmutatót adott ki, valamint az ellenőrzést végzők részére továbbképző tanfolyamokat szervezett. Az irányelvekben kerültek meghatározásra — az időszerű, a gazdaságpolitikai célkitűzésekkel összhangban jelentkező általános feladatok mellett — a vízügyi ágazatra vonatkozó legfontosabb ellenőrzési szempontok. Az új rendszerre való átállás lényegében 1981-től vált teljessé. Ez idő óta az OVH által végzett átfogó felügyeleti ellenőrzések középtávú és éves ellenőrzési terv, valamint esetenként összeállított részletes program alapján, a főosztályok érdemi közreműködésével kerülnek végrehajtásra. Az átfogó ellenőrzések általában 3— 5 éves időszakra terjednek ki, melynek során értékelésre kerül a vizsgált szerv egész tevékenysége, szervezettsége, a szakfeladatok ellátása, a gazdálkodás eredményessége, a vezető-irányító munka hatékonysága stb. A főbb megállapítások és a további teendőkre vonatkozó javaslatok kialakítása a részjelentések, valamint a helyi mozgalmi szervek előzetes véleménye alapján történik. Az ellenőrzési munka új vonása, hogy a vízügyi igazgatóságoknál végrehajtott — és a területileg illetékes megyei pártbizottságokkal is egyeztetett — átfogó ellenőrzésekről készített összefoglaló jelentések 1981-től az OVH elnöki értekezleten a főosztályok-, valamint a vizsgált szerv vezetőinek részvételével kerülnek megtárgyalásra. Már az új követelmények figyelembevételével került sor a vállalati felügyelő bizottságok újjászervezésére is. Jelenleg valamennyi (11) vízgazdálkodási vállalatnál működik 5—7 fős felügyelő bizottság. Az újjászervezés során 70%-ban megváltozott, javult a bizottságok összetétele. Viszonylag rövid (egyéves) működési tapasztalat alapján megállapítható, hogy ellenőrző munkájuk érdemibbé vált. A felügyelő bizottságok tevékenységének továbbfejlesztése folyamatos feladat. A továbbfejlesztés fő iránya: a felügyeleti ellenőrzések fokozottabb előtérbe helyezése, további erősítése, az ellenőrzési munka színvonalának javítása, e tevékenységgel kapcsolatos hatáskörök kiszélesítése és mindezek alapján az OVH vezető-irányító munkájának hatényabb segítése. Az OVH Elnöki Értekezlete 1981. évben írásos előterjesztés alapján értékelte az ellenőrzési munkát. Tudomásul vette fejlesztésére tett eddigi intézkedéseket, egyidejűleg jóváhagyta a további, az ellenőrzés korszerűsítése érdekében meghatározott célkitűzéseket. Az Elnöki Értekezlet megállapítása szerint az OVH és szerveinek jelenlegi ellenőrzési gyakorlatában az új szabályozásból adódó leglényegesebb követelmények a vonatkozó előírásoknak megfelelően érvényesítésre kerültek, de e tevékenység színvonala és hatékonysága tekintetében még jelentős egyenetlenségek mutatkoznak. Ezért a kormányhatározatok következetes érvényre juttatása, az ágazati célkitűzések megvalósításának fokozottabb segítése érdekében az ellenőrzések szemléletében és gyakorlatában további minőségi javulást kell elérni. A feladatok jobb súlypontozásával, a vizsgálatok kritikus jellegének erősítésével, az ok-okozati összefüggések mélyrehatóbb elemzésével és a kedvezőtlen jelenségek bátrabb feltárásával kell növelni az ellenőrzési munka hatékonyságát. A vízügyi szerveknél lefolytatott OHV felügyeleti ellenőrzések során külön vizsgálat tárgyát képezte és képezi a jövőben is a belső ellenőrzés szervezettségének és működésének értékelése. Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a szervezetek vezetői részéről többségében megfelelő intézkedések történtek az ellenőrzési rendszer feltételeinek újszerű kialakítására, e tevékenységgel kapcsolatos belső szabályozások korszerűsítésére. A hozott intézkedések hatására kialakultak az ellenőrzés szervezeti keretei és feltételei, bár a legutóbbi felmérés szerint mind a szervezeti, mind a személyi feltételek terén — hasonló nagyságrendű és tagoltságú szervezetek esetében is — jelentős eltérések mutatkoznak. Pl.; a Vízügyi Igazgatóságok területén a függetlenített belső ellenőrzés: 3—7 fő, többségében osztályszervezet keretében történik, néhány vízügyi vállalatnál és intézménynél e feladatkört csupán 1—1 fő látja el. A feltételekben mutatkozó egyenetlenségek ellenére, a vezetők által támasztott nagyobb követelmények hatására tovább javult a vízgazdálkodási társulatok felügyeleti, valamint általában a vízügyi szervek belső ellenőrzésének tervszerűsége, hatékonysága. Az általánosítható pozitív tendenciák és kedvező tapasztalatok mellett különösen az ellenőrzések módszere és színvonala, valamint a megállapítások hasznosítása terén még sok a kifogásolni való. Az ellenőrzés még nem vált igazán a vezető-irányító munka szerves részévé. Ugyanis még jelenleg is tapasztalható, hogy az ellenőrző munka több helyen háttérbe szorul, a szervezet működése esetenként formális, a vizsgálatok gyakran nem a súlyponti feladatokra irányulnak, ugyanakkor fontos területek ellenőrzése elmarad, a jelentésben foglalt megállapítások leíró jellegűek, vagy túlzottan aprólékosak, így a javaslatok sem ösztönöznek eléggé a megfelelő vezetői intézkedésekre. Esetenként találkozni lehet téves szemlélettel is, miszerint az ellenőrzési munka kizárólag csak az ellenőrök (revizorok) feladata. A komplex ellenőrzésekbe nem, vagy csak nehezen vonhatók be a szakmai osztályok dolgozói. Az ellenőrzési munkában tapasztalt színvonalbeli eltérések részben szemléleti okokra, de döntően a személyi feltételekbe mutatkozó különbségekre vezethetők vissza. A vízgazdálkodási szervek területén történt 1981. év felmérés szerint az ellenőrzési munkakörben fog-24
