Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
Szennyvízelvezetés és tisztítás tr Eszak-Budapesten A Főváros általános rendezési tervében a város északi határában, zömében mezőgazdasági művelésű, területeken szanálást nem igénylő, új nagy lakótelepek építését irányozták elő. Ez szükségessé tette a 60-as évek csatornázási koncepciójának felüIvizsgáilatát. Az érintett szervekkel egyetértésben az „Észak- Budapest csatornázása" című országos pályázat alapján az elsőként felépítendő nagyobb fővárosi szennyvíztisztító telep helyét Újpest térségében a Palota szigeten határozták meg. Az elhelyezés lehetővé teszi az észak-budapesti területeken kívül az angyalföldi szivattyútelep közép-pesti vízgyűjtő területén keletkező szennyvizek tisztítását is. Az észak-budapesti szennyvíztisztító telep vízgyűjtője kiterjed a budai oldalon az Aranyhegyi patak, a pesti oldalon a Hungária krt.—Kerepesi út és rákosszentmihályi dombok vonulatától fekvő összes fővárosi területre. A budai oldal egyesített rendszerű hálózata két részre oszlik, ez lényegében két tervezett átemelőhöz kapcsolódik (Békásmegyeri és Pók utcai). A pesti oldalon — három csatornarendszerről beszélhetünk. Az angyalföldi, az újpesti szivattyútelephez és a káposztásmegyeri lakótelephez csatlakozó rendszerekről. A lakótelep-építéssel összhangban az elmúlt ötéves tervekben megkezdődött a csatornahálózat és az átemelő telepek építése. A budai oldalon megépült a békásmegyeri csatornahálózat, az átemelőtelep 13,2 m3/sec kapacitással jelenleg épül, megkezdődött a Pók utcai átemelőtelep és a római-parti főgyűjtő részét képező Pók utcai Itp. alapcsatorna építése. A pesti oldalon üzembe helyezésre került az Újpest magaszónai főgyűjtő, jelenleg a mélyzóna építését végzik. Épül a káposztásmegyeri Itp. csatornarendszere. Az alapcsatornák és főgyűjtők nagyobb részben a Fővárosi Vízművek által gyártott ROCLA csövekből kisebb részben monolit vasbetonból készülnek. A rendszer magvát képező északbudapesti szennyvíztisztító telep területelőkészítő munkái már 1974-ben megkezdődtek. A távlati igények figyelembevételével mintegy 40 ha területet kellett biztosítani. A vízgyűjtő területről lefolyó mértékadó szárazidei szennyvízmennyiség 560 000 m3/nap. A kiépítés négy azonos nagyságrendű ütemben valósul meg. Az első — 140 000 m3/nap kapacitású — ütem technológiai terveit a GIDROKOMMUNVODOKANÁL Állami Kommunális Vízvezeték és Csatornázási Tervező és Kutató Intézet (Moszkva) készítette. A technológiai méretezés a Szovjetunió SZNip p—32—74 számú tervezési normái szerint történt. A technológiát megvalósító főbb gépek és készülékek szovjet importból származnak vagy szovjet kiviteli tervek alapján hazai gyártásban készültek. Az építési munkákat 1976-ban kezdte meg a generálkivitelező Vízügyi Építő Vállalat, a technológiai szerelést végző fővállalkozóval, Vízgépészeti Vállalattal szoros koordináció alapján 1980-ban megkezdődtek az I. ütem (140 000 m3/nap) mechanikus tisztítóművének, 1982-évben a biológiai tisztítóművének üzemi próbái. A mechanikus tisztítás technológiai folyamata a következő: A csigaszivattyús átemelő a tisztító telepre gravitációsan érkező szennyvizeket emeli a technológia által megkövetelt szintre és a felemelt szennyvizeket vezeti a nyomócsöveken érkező szennyvizekkel közös fogadóaknába. A csigaszivattyús átemelő műtárgy kiépült az I—II. ütem igényeinek is megfelelő végleges állapotra. Beépítésre azonban csak 3 db I. ütem igényeit kielégítő 1,4 m3/sec vízszállítási PURÁTOR gyártmányú csigaszivattyú került. A csigaszivattyúk 38°-os állásszög mellett 2450 mm átmérővel és 18 010 mm lapátsor-hossza'l 9,93 magaságra emelik fel a szennyvizet. A szívóoldal üzemszerű lezárására nincsen szükség, ideiglenes elzárást a 2x2 m-es VÍZGÉP gyártmányú szerelőzsilipek biztosítanak. A felvízi oldalon az elvezető csatornák lezárását 1,2x1,6 m-es VÍZGÉP gyártmányú kétoldali víznyomásra méretezett a szivattyúüzem által vezérelt ipari zsilipek biztosítják. A csigaszivattyúk elvezető csatornáján keresztül érkező szennyvizek a fogadóaknában egyesülnek a nyomócsövön érkező szennyvizekkel. A fogadóakna vészhelyzet esetén az ún. megkerülő vezetéken keresztül biztosítja a szennyvizek elvezetését a Dunába. Vészhelyzet áll elő, ha a fogadóaknában a megengedett 1,6 m-nél magasabb vízszint alakul ki, vagy az előülepitőkig bezárólag a technológiai folyamatban a mechanikai tisztítási fokozatot üzemen kívül kell helyezni. A fogadóakna alapterülete 122 m2, térfogata 195 m3. A fogadóaknából 4 db 3 SCS VhN típusú szovjet gyártmányú 2000x2000 mm táblaméretű zsilipen keresztül ömlik a rácsokra a szennyvíz. A rács 16 mm pálcaközű MG 6T típusú szovjet gyártmányú 2,0 m3/sec átbocsátóképességű. A rácsszemetet a rácsok előtt mozgó szállítószalag továbbítja a gyűjtő konténerbe. A rácsokon átvezetett szennyvíz 18 m hosszú 4,5 m széles és 3 m hidraulikus mélységű homokfogóba kerül. Az átfolyási sebesség max. vízhozam mellett 0,096 m/sec. Az elosztó és gyűjtőcsatornákban és a homokfogókban is levegőbefúvással frissítik a nyers szennyvizet. Az üledéket vízsugárszivattyúk nyomják a homokbunkerbe, ahol részleges víztelenítés után elszállításra kerül. A homokfogókból a szennyvíz a gyűjtőcsatornában elhelyezett mérőbukón keresztül kerül az elosztóaknába. Az elosztóakna biztosítja a szennyvíz rávezetését a biológiai egységekre. A biológiai tisztítás folyamatát egyesített vasbeton medencerendszer, a műtárgyak blokkja biztosítja. A medencerendszer négy önálló tisztítóvonalat foglal magába. A műtárgyak blokkja 144 m x 166 m alapterületű. A tisztító vonala elosztócsatornákból, előlevegőztető medencékből előülepítő-, iszapsűrítő-, levegőztető-, és utóülepítő medencékből, valamint gyűjtőcsatornákból áll. Az elosztó aknából érkező 4 db 1200 mm-es 0-jű csővezeték mindegyike egy-egy előlevegőztető medencébe torkollik. Az egyenként 950 m3 térfogatú előlevegőztetőben a 20 percnyi tartózkodási idő alatt mélylégbefúvásos technológiával nyers szennyvíz felfrissítése a tisztítási hatékonyság 10—15%-os emelése érdekében megtörténik. Az előlevegőztető levegőszükséglete 70 000 m3/ nap/db. A levegőt a kompresszorházban elhelyezett kompresszorok biztosítják az előlevegőztetők fenékszintje fölött elhelyezett perforált csővezetékeken keresztül. Az előlevegőztetőből szennyvíz a háromkamrás előülepítőbe, illetve az iszapsűrítőként is működő negyedik kamrába jut. Az ülepedési idő száraz időben 2,08 óra, csapadékos csúcsnál 1,22 óra, az átfolyási sebesség 0,0052 m/sec, illetve 0,0089 m/sec. Az előülepítőkben leülepedett nyers iszapot kotrólapok tolják a zsompokba, illetve az uszadékot az uszadékfogókhoz. A zsompokból mámmut-szivattyúk emelik ki az iszapot és juttatják a felső elosztófolyosó gyűjtőcsatorna vezetékén keresztül az iszapkiegyenlítő tartályba. Az előülepítők után az előtisztított szennyvíz levegőztetett elosztó csatornán keresztül a levegőztetőbe kerül további kezelés céljából. A medence folyosórendszerrel van kialakítva, a vonalanként négyrészes folyosó első része a regeneráló kamra, ahol az utóülepítőkből kinyert eleven iszap 60%-a kerül visszavezetésre, illetve előlevegőztetésre. A szennyvízbevezetés decentralizáltan a folyosórészeket elválasztó falon elhelyezett vályúban történik. A levegőztetés rendszere pneumatikus, apró buborékos. A levegőztetőkből az elosztó csatornákon keresztül jut a szennyvíziszap-elegy a vízszintes átfolyású utóülepítőbe, ahol a leülepedett iszapot kotrógépek terelik a zsompokba. A tisztított szennyvíz elvezető vályúkon keresztül jut a fertőtlenítő^ csatornákba, ahol további levegőztetés után klóros víz betáplálásával történik a csírátlanítás. A nyers iszap és fölös eleven iszap a mechanikus víztelenítő üzem keverő elosztójába jut, ahol a koagulált iszapot elosztják az állítható szűrőfelületű vácuum-dombszűrő csatornái között. A víztelenített iszapot, szállító rendszer segítségével, vagy az iszapbunkerbe, vagy termikus szárító üzembe lehet vezetni. Gazdasági döntés kérdése, hogy az iszap hány százaléka kerül szárításra. Várható napi iszapmennyiség 785 m3/nap. 22
