Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 7. szám

£cse11el a Tisza partján Török László festményeiből 1981-ben Szentesein, 1983-ban Szegeden és a MEDOSZ központi Dózsa-termében ren­deztek kiállítást. Az Alsó-Tisza-vidéki táj természeti, a népélet mozzanatait, tartozékait meg­örökítő alkotásokat sok-sok látogató tekintette meg. A látogatók méltán jegyezték fel, hogy „Török László nagy szerelme, a Tisza ábrázolása magas művészi fokon szövi át a képek mondanivalóját" ... S: „Ha a tehetség gyökerei a népből fakadnak, még az az ár ellen is bizo­nyítani is tudnak" ... Az egyik látogató az alábbi verssorokat Írta az emlék­könyvbe: „Aki a tájat képre festi, Szí­vem mindjárt melengeti. Rajongok tá­jért, szépért, a festő remek munkájáért." Török Lászlót közvetlen munkatársai és barátai azok közé az emberek közé sorolták, „aki a nyugdíjazás utáni éve­ket is az új és új gondolatok megfogal­mazásának, az élet tartalmas eltöltésé­nek és alkotó időszaknak tekinti”. Az alkotó a vidék kubikos családjai­nak tízezreihez hasonlóan gyermekévei­től a serdülőkorig a cselédek — majd 1940-től a felszabadulásig az országjá­ró kubikosok küzdelemmel teli életút­ját járva jutott el a festészet birodal­mába. Török László a cselédéletnek korán búcsút intve, a Tiszántúlom, a Dunán­túlon, a Duna—Tisza közén, Budapes­ten aztán Erdély és a Felvidék akkori­ban visszacsatolt területein, szülőváro­sának kubikos csoportjaival az árvíz- és a belvízkárok elleni védekezési munká­latokon dolgozott. Az elhanyagolt bel­­vizlevezető fő-, és mellékcsatornák mé­lyítést szélesítési, felújítási munkálatai a nagy gyakorlati tapasztalattal rendel­kező kubikosokat, építőmumkásokat is próbára tették. Török László nemcsak az embert pró­báló munkáikban, hanem a szabadidő értelmes eltöltésében, a tanulásban is mindig jeleskedett. A szervezett mun­kások körében akkoriban gyakran han­goztatott álláspontnak megfelelően, mely szerint „a tudás hatalom", szak­mai és társadalomtudományi ismeretek gyarapítása neki is csakhamar élet­elemévé vált. Szabad idejében olvasott, verseket, népdalokat tanult, s 16. élet­évét betöltve belépett a földmunkás­szövetség szentesi szervezetébe. Csak­hamar kapcsolatba került a Kommu­nista Párttal. A hitleri fasizmussal és a háborúval szembeni munkával is jól megállta a helyét. A felszabadulást követően az MKP Központi Agitációs és Propaganda Osztályán dolgozott. 1954—57-ig a Szentesi Járási Párt­­bizottság első titkári teendőit látta el, 1957—1960-ig az SZKP főiskoláján ta­nult. Szabad idejében Moszkva egyik képzőművészeti szakkörének és a kép­táraknak is rendszeres látogatója volt. Tanulmányai befejezése után az MSZMP Csongrád megyei bizottsága el­ső titkárának, két évvel később a me­A Tisza reggel Belvizes házak gyei tanács elnökének választották. Eb­ben a tisztségében a Csongrád megyei árvízvédelmi bizottság vezető teendőit is ellátta. Négy évtizedes közéleti munkája el­ismeréséül a Szocialista Hazáért Ér­demrend, a Szabadság Érdemrend, három ízben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Török László szabad idejének nagy részét a festészetre fordította. Eddigi kiállításain bemutatott képei bizonyít­ják, hogy az „amatőr" hűen ábrázolja a valóságot. Tiszai holtág Az AI'só-Tisza-vidék életét sajátosan egyéni stílusban viszi vászonra. Hitvallása, hogy az élet legfőbb cél­ját, értelmét, tartalmát az alkotó munka adja. Borbás Lajos 25

Next

/
Thumbnails
Contents