Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 7. szám
UI ST AF P-világkonferencia öt világrész képviselői tanácskoztak az „Egység! Akció! Szolidaritás!" jelszavával meghirdetett UISTAFP-világkonferencián. A Mezőgazdasági, Erdészeti és ültetvényes Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége (UISTAFP) október 3—6. között Budapesten, az Építők székiházában tartotta 9. konferenciáját, amelynek hármas jelszava a mező- és erdőgazdasági dolgozók követeléseinek kielégítéséért, a gazdasági és szociális haladásért, a leszerelésért és a békéért folyó nemzetközi méretű küzdelem feladatait igyekezett közös nevezőre hozni. A 9. konferencia munkafeltételeit a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete — mint az UISTAFP tagszervezete — teremtette meg. A tanácskozáson a tagszervezeteken kívül — ők 67,5 millió szervezett dolgozót tömörítenék — világszervezetek, így az ENSZ, a FAO, a Szakszervezeti Világszövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség, számos szakmai szakszervezeti nemzetközi szövetség is elfogadta az UISTAFP meghívását, és elküldte képviselőjét Budapestre. A magyarországi meghívottak között volt az Országos Vízügyi Hivatal is, amelyet Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke képviselt a világtanácskozáson. Á kémiai foszforeltávolítás iszapkérdései Kémiai kicsapószerek adagolásának hatására, az oldott és kolloid anyagok kiülepíthető pelyhekké állnak össze, és ezáltal, a szennyvíztisztítás során, a mechanikai és biológiai lépcsőben amúgy is keletkező iszapok mennyiségét tovább növelik. Ez a növekedés tömegében minden esetben, térfogatában nem minden esetben jelentkezik. Az iszap szárazanyagának (növekedése, a kicsapószer adagolás módjától, annak milyenségétől és mennyiségétől függ. Mésszel legtöbbször a vizet könnyen leadó iszapok, míg fémsókkal nagy víztartalmú hidroxid-iszapok képződnek. Az iszapdtérfogat növekedéséről a jelenlegi ismereteink nagyon korlátozottak. A vonatkozó szakirodalom 0—120% közötti értéket ad meg, de általában, — ahogy a jelenleg kidolgozás alatt levő Műszaki Irányelvek-ben is megtalálható (Ml—10 127/6T). — az alábbi értékek fogadhatók el: Százalékos növekedés a mechanikai + A kicsapatás biológiai iszaphoz módja képest térfoszárazg atban anyagban Előkicsapatás Szimultán 25—50 16 kicsapatás 30—40 34 Utókicsapatás 30—50 28 Az iszapmennyiség-növekedést azonban a beadagolt kicsapószer hatóionjának mennyiségére vonatkoztatva is ki lehet fejezni: így például gyakorlati tapasztalat az, hogy 1 g beadagolt vasionból 2,5 g iszapszárazanyag, míg 1 g beadagolt alumínium-ionból 4,0 g iszapszárazanyag képződik. Ugyanez lakosegyenértékben kifejezve 20—30 g/fő/nap értéket jelent, amit összehasonlítva a mechanikai 4- biológiai tisztítás során keletkező 80 g/fő/nap értékkel, látható a fent bemutatott táblázattal összhangban levő 25—37,5%-os növekedés. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy a keletkező iszap térfogatára vonatkozóan általános érvényű szabályok nincsenek. A Műszaki Irányelvek-ben közölt értékek nagyszámú külföldi vizsgálat tapasztalatai átlagai, amelyektől szélsőséges eltérések is lehetnek. A keletkező kémiai iszap súlyára és térfogatára vonatkozóan, csak és kizárólag az adott telepen végzett tartós, üzemi méretű kísérlet adhat egyértelmű felvilágosítást. Most, amikor hazánkban, a Balaton vízminőségének védelme érdekében, a szennyvizek kémiai foszformentesítése folyamatban van — és minisztertanácsi határozat szól a foszforkicsapatásra alkalmas berendezések megfelelően ütemezett telepítéséről, — az üzemeltetők részéről egyre gyakrabban hangzik el a kémiai foszfátcsapadékkal terhelt szennyvíziszap kezeihetetlenségének aggálya. Jelen közleménynek közvetlen célja, hogy ezt az aggodalmat eloszlassa, és az iszapkérdést, a valóságnak megfelelően feltárja. A Balaton vízgyűjtő területén, jelenleg két helyen, Balatonfüreden és Balatonalkarattyán működik kémiai foszforkicsapatás. Balatonfüreden az 1973-as üzemi méretű kísérletünk alkalmával bár jelentős iszapsúlynövekedést állapítottunk meg, az iszap térfogatában, — az ülepedő képesség javulása miatt — észrevehető változás nem történt. Ebben az időszakban a telepen gépi iszapvíztelenítés még nem folyt, így erről információnk sem lehet. Amióta viszont üzembe helyezték a Roediger típusú szalagpréseket, a foszforeltávolítás akadozik, így Balatonfüreden az iszap útját, sorsát és milyenségét sem műszakilag, sem adminisztratíve nem lehet nyomon követni. Balatonakarattyán, 1982 nyarán a VITUKI felügyelete alatt végzett próbaüzem során az iszap vízteleníthetőségével nem volt gond, ennek azonban bizonyos előfeltételei vannak, nevezetesen: — az alumínium-szulfát oldatot a szennyvíz mennyiségéhez és annak foszforkoncentrációjához igazítva, maximálisan AI :P = 2 :1 arányban kell adagolni; — a biológiai iszapot az aerob stabilizáció során nem szabad túllevegőztetni ; — az iszapvíztelenítéshez mindenképpen — tehát még kémiai kicsapószer alkalmazása nélkül is — használni szükséges polielektrolit segédderítőszert. Ez legyen jó állapotban, megfelelő po- IimerizáItsági fokú. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, úgy a kémiai foszfátcsapadékkal terhelt iszap gépi vízteleníthetőségével semmilyen probléma nem merülhetfel. Baíatonakarattyán jelenleg (1983. május) a fenti feltételekből legalább kettő nem teljesül. A szennyvizet nem mérik, így a szükséges vegyszeroldat adagolása sem ismert, a betáplálás — a feltehetően változó hozam mellett — viszonylag állandó, így elképzelhető az Al-szulfát oldat szükségtelen túladagolása. Ezen túlmenően a szennyvíz-iszap elegy annyira stabilizált (oxidált), hogy már az utóülepítőben levő iszap is teljesen stabil, nem rothadóképes, és az iszap szervesanyag-tartalma a hagyományos, illetve szokásos 60—70%-os értéktől eltérően csupán 42—43%-os! Ez az érték a levegőztető iszapsűrítőben tovább, 40% szervesanyag-tartaJom alá csökken! Az iszapstabilizálásnaik ilyen fokán, az eleveniszap-pelyhek szétesnek, és a kis (kedvezőtlen esetben kolloid) méretüknél fogva a szűrőkendőt eltömik. Baíatonakarattyán a kémiai foszforeltávolítás hatására, a próbaüzem alatt, az iszap térfogatában növekedés nem volt tapasztalható, az iszapindex (Mohlmann-index) a korábbi értékekhez képest javult. A kémiai kicsapószer adagolását a szennyvíz mennyiségéhez és annak foszfortartalmához illesztve, a szennyvizet, illetve a szennyvíziszapot a szükségesnél tovább nem levegőztetve, és a megfelelő minőségű polielektrolitot alkalmazva, a kémiai foszfátcsapadékkal terhelt szennyvíziszap gépi víztelenítése nem okozhat problémát. Dr. Dobolyi Elemér 8
