Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 6. szám
vezett folyamattá való alakítása bonyolult, jórészt újszerű feladatot jelent. A gazdaságirányítás eszközeinek olyan kifejlesztését, alkalmazását igényli, hogy a tervezés, szabályozás és intézményi rendszer egészét átfogó, korszerű mechanizmus akadályozza meg a környezetrombolást; ésszerű mértékig nyújtson lehetőséget a jelentkező problémáknak a gazdálkodó szervezetek keretei közötti megoldására; biztosítson jogilag is alapot a bővített újratermelés környezetvédelmi szempontból történő zavartalan működéséhez. A környezetvédelem fentiek szerinti értelmezése egyben azt is feltételezi, hogy a fejlesztési célok meghatározása és megvalósítása során a rendező elv a műszaki, gazdasági és környezetvédelmi szempontok szintézisének a biztosítása. A környezeti ártalmak fokozódása következtében világszerte sok vita folyik arról, hogy szükségszerű-e a környezetrombolás a tudományos-technikai forradalomban? Erre a kérdésre nehéz választ adni. Bizonyos mértékig elkerülhetetlen velejárója az ipari és műszaki fejlődésnek, de semmiképpen sem szükségszerű, hogy a tudományos-technikai forradalom oda vezessen, hogy a környezetrombolás már az emberiség alapvető életfeltételeit fenyegesse. A technikai haladás u. i. nemcsak kárt tesz a természeti környezetben, hanem azt meg is javítja, kedvező módon át is alakítja. Szem előtt kell tartanunk, hogy az emberi környezet nemcsak azoknak a természet adta feltételeknek az összessége, amelyeket a múltból örököltünk, hanem azoknak a feltételeknek az összessége is, amelyeket az emberiség a természet átalakítására iiányuló céltudatos tevékenységével többé-kevésbé maga teremtett és a továbbiakban is teremt, s amelyek azután megint visszahatnak rá. A technika haladása minden valószínűség szerint a legígéretesebb olyan tartalékunk, amelyet felhasználhatunk a környezetszennyezések elhárítására és a természeti erőforrások felhasználásának gazdaságosabbá tételére. A tudomány és a technika sikerének tudható be az a példaként álló eredmény, melyet a Themse teljesen elszennyezett vizének megtisztítása terén az angol szakemberek elértek. Ehhez hasonló eredményeket már egyéb területeken is felmutattak. Fentiek meggyőző erővel igazolják az előzőkben már említett tétel igazságát, vagyis azt, hogy a tudományos-technikai haladás hajtóereje a társadalmi szükségletekben rejlik. Napjainkban ugyanis erőteljesen előtérbe került az az igény, hogy a tudomány és a technika segítsen felszámolni azokat a bajokat, amelyeket éppen a technika nagyarányú előretörése idézett elő. Végső konklúzióként megállapíthatjuk, hogy nem szükségszerű a civilizáció és a természeti környezet jóvátehetetlen ütközése. Kialakíthatók ui. a természetes önszabályozó ökoszisztémák analógiájára olyan „techno-cönotikus" rendszerek, amelyek az „önszabályozó", a „befolyásolt” és a „mesterséges" ökorendszerek közötti egyensúllyal kellő teljesítőképességet, megfelelő haladási ütemet és biztonságot nyújtanak az emberi biotopban. A TUDATFORMÁLÁS JELENTŐSÉGE Környezetvédelmi tennivalóink megoldásának sikere nagyrészt azon múlik, hogy helyes szemlélet alapján Közelítjük-e meg az e téren fennálló problémákat, valamint azok orvoslásának módját és sikerül-e olyan általános magatartást kialakítani, amelyet mély társadalmi felelősségtudat és következetes cselekvés jellemez. Csak ezeknek a feltételeknek a talajáról lehet eredményesen működésbe hozni azokat a jogi, közgazdasági, műszaki, szervezési stb. eszközöket, melyek rendelkezésünkre állnak a környezetvédelem terén meglevő bajaink felszámolásához és további bajok kialakulásának megakadályozásához. Világosan látnunk kell, hogy közvetlen katasztrófáról ugyan nincs szó, de súlyos környezetszennyezés folyik számos területen. Ez részben rövidlátásból, az összefüggések ismeretének hiányából, részben pedig a leszűkített érdekek érvényesítéséből adódik. Ez utóbbi bizonyos mértékig a társadalmi felelősségtudat hiányára vezethető vissza, másrészt pedig arra, hogy üzemeink, vállalataink, gazdaságaink elsősorban a rövid lejáratú eredményességben érdekeltek. Ha az általuk okozott szennyezés kára a vállalat szűkebb környezetében jelenik meg, akkor ezzel a problémával legfeljebb mint pillanatnyi, a bírság összegéig terjedő költségnövelő tényezővel számolnak. Rendkívül fontos annak az elvnek a szem előtt tartása, hogy a környezetvédelem problémái elsősorban a termelés színhelyén dőlnek el. Ebből viszont természetszerűen következik, hogy a környezetvédelmi feladatokat be kell építenünk a népgazdasági, a vállalati tervekbe, a folyamatos üzemvitelbe, a gazdasági szabályozásba, a vállalatok tevékenységének értékelésébe, érvényesítve a személy szerinti magatartás elbírálását a vezetők és beosztottak vonatkozásában egyaránt. Ha figyelembe vesszük, hogy a környezet átalakítása elsősorban az ember m_űve, sz^es körű gazdasági tevékenységének következménye, akkor a környezet védelmének a termelés folyamatával szoros összhangban kell lennie. Következésképpen a környezet tényleges állapotát a fennálló gazdasági-termelési mechanizmus és a társadalom tudati színvonala határozza meg. Az érvényben levő jogszabályok, a tudományos kutatóintézetek és intézmények, szervezetek hálózata, a gazdasági szabályozók stb. a környezetvédelemnek csak egyik oldalát jelentik. A kérdés másik — sajnos ma még gyakran alábecsült — oldala a környezetvédelem, a környezetalakítás elveinek átültetése a társadalmi tudatba. Elengedhetetlen követelmény az emberek beállítottságának megváltoztatása, a környezetükhöz való új viszony kialakítása, a fenyegető veszélyek és azok elhárítási lehetőségeinek reális megítéléséhez szükséges szemlélet megteremtése. Szükséges az is, hogy az emberek ismerjék azokból a környezetvédelem érdekében foganatosított korlátozásokból származó előnyöket, amelyek hoszszabb távon realizálódnak. Az összes tömegkommunikációs eszköz segítségével mozgósítanunk kell közvéleményünket a környezetvédelmi tennivalókra. Az általános összefüggések tudományos feltárása mellett ezeknek az eszközöknek a segítségével meg kell mutatnunk a helyzet megjavításához vezető utakat, konkrét útmutatásokat kell nyújtanunk bizonyos viselkedési formákra, szem előtt tartva, hogy az emberek csak akkor választják cselekvési lehetőségeik közül a helyeset, ha megfelelő tárgyi tudás párosul a környezetvédő magatartással. A tudatformáló munkában jelentős szerepet játszhatnak a társadalmi szervezetek, különösen a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek és a népfrontbizottságok, amint ezt már számtalan figyelemre méltó példa alá is támasztja. A társadalom felnőtt rétegéhez irányuló tudatformáló tevékenység mellett rendkívül fontos feladat az ifjúság körében végzendő oktató-nevelő munka is. A környezetvédelem oktatásának halaszthatatlanul be kell hatolnia az összes iskolatípusba, az általános iskoláktól a középiskolákon át egészen a főiskolákig és az egyetemekig. Az ifjúságot mindenekelőtt a természet szeretetére kell megtanítanunk. Meg kell értetnünk ifjúságunkkal, hogy az ember ne leigázni akarja a természetet, hanem tanuljon meg vele barátságban élni. A Föld és kincsei korlátozottak és ma, a tudományos-technikai forradalom korában kétszeresen érvényes az a régóta ismert igazság, mely szerint a természettől nem lehet csak folyton elvenni valamit, hanem adni is kell számára, hogy egyensúlya fel ne boruljon. Az iskolának alapvető ismereteket kell nyújtania a környezetet fenyegető veszélyek lényegéről és jellegéről, meg kell magyaráznia legalább a fontosabb kérdések elméleti alapjait, mint amilyen pl. a viszony a környezetvédelem és a gazdasági fejlődés között; a természet egyes elemeit fenyegető veszélyek és azok kölcsönhatásai; a természeti erőforrások ésszerű felhasználása; viszony az emberi környezet és az életszínvonal között stb. Meg kell mutatni a megelőzés jelentőségét, továbbá a bekövetkezett környezeti károsodások orvoslásának útjait, módjait és eszközeit. A tudatformálás különböző fajtái viszonylag szerény anyagi eszközökkel megoldhatók, ugyanakkor a leghatásosabb befektetésnek tekinthetők. Bátran élnünk kell tehát ezekkel a lehetőségekkel, mégpedig széleskörűen és késedelem nélkül. így válik csak lehetővé, hogy a környezeti ártalmaik szövevényében a társadalom széles rétegei könynyen eligazodjanak és megbízható iránytűt kapjanak a mindennapi cselekvéshez. L. F. 21
