Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 1. szám

környezetvédelmi modellterületén. így ez a komplex környezetvédelmi modellíe­­rület nemcsak megyei, de országos és nemzetközi vonatkozásban is széles kö­rűen ismertté vált. A KÖRNYEZETVÉDELMI MODELLTERULET NÉHÁNY JELLEMZŐJE A Tatai Medencében a domborzati és talajviszonyokat a heterogenitás jel­lemzi, geológiai, hidrogeológiai adott­ságai kiemelten figyelemre méltóak. Vízgyűjtő területe 521 km2. Valamennyi vízfolyás befogadója a Duna. A térség területét legjelentőseb­ben fedő Altaléri vízgyűjtő mintegy ha­talmas öblözet már a XIII. századtól je­lentős meghatározó tényező volt az itt élő népesség életére, tevékenységére. A Tatai Medence 17 települést fog­lal magába — 3 várost és 14 községet —, lakónépsűrűsége az országos átlag mintegy kétszerese; kiemelkedően ma­gas az egy főre jutó ipari termelés. A medence adottságaiból következően a mezőgazdaság számára a feltételek vi­szonylag kedvezőtlenek, azonban a ter­melési eredmények ennek ellenére meg­haladják az országos átlagot. Az ipari termelés jelentősebb része Tatabánya körzetében fejlődött ki, ki­sebb mértékben Oroszlány és Tata kör­zetében. A területen az ipar a geológiai adott­ságok (szén és építőipari alapanyagok), a közlekedés pedig a földrajzi ténye­zők alapján indult fejlődésnek. Az emberi tevékenység eredménye­ként (a medence földrajzi, geológiai adottságai miatt már az előember is megjelent a területen) a táj arculata megváltozott, az ipari termelés, a bá­nyaművelés, a mezőgazdasági termelés, az urbanizáció fokozódása miatt a ter­mészeti környezet jelentősen átalakult. A változás természetesen nemcsak po­zitív eredményekkel járt, hanem káro­kat is okozott. Ezeket a változásokat folyamatukban, az előidéző okokat és következményeket összefüggéseikben, a társadalom és a környezet közötti kap­csolatokat komplexen, a terület egészét egységes rendszerként felfogva lehet itt tanulmányozni. A tatai járásban közel ötven éve foly­nak széles körű, mélyreható és tény­megállapító vizsgálatok, adatgyűjtések, feldolgozások, elemzések. A talajvédelem és a mezőgazdasági fejlesztés szoros összefüggéseinek gon­dolata az országban először itt vetődött fel. A 30-as években világviszonylatban egyedülálló komplex feldolgozás készült, amely feltárta, rögzítette, értékelte, ele­mezte a tatai járás társadalmi viszo­nyait. Gyakorlati, kísérleti mintaterület­ként jelölték ki. Az akkori tanulmányok módszerének, eljárásának, kialakításának kipróbálá­sára azért esett a választás a tatai já­rásra, mert hazánk egyik sok tekintetben jellegzetes járása. Azok közé a járások közé tartozott, amely nem volt a szük­séges tényezők szempontjából határ­eset, így nemcsak önmagában nyújtott tanulmányozási lehetőséget, hanem al­kalmas volt az eredmények általánosí­tására is. Itt készültek az első részletes gazda­sági talajtérképek és hazánkban a leg­sűrűbb csapadékmérő hálózat is itt épült ki. A Tatai Medncében az ipari fejlődés következtében kialakult településszerke­zet kedvezőtlen, azonkívül az ipari üze­mek telepítése is sok kívánnivalót hagy maga után. A korábbi évtizedek alatt kifejlődött erózió a mezőgazdasági területeken sú­lyos károsodásokat, problémákat oko­zott, amelyeknek kihatásai a települé­seknél is egyre fokozottabb mértékben jelentkeztek. A talajtermékenység fenntartásának egyes módjai a talajhoz alkalmazkod­nak. Döntően befolyásolják a mező­­gazdasági technika alapjainak, bioló­giai tényezőinek (fajták) és anyagi esz­közeinek, (műtrágyák, vegyszerek stb.) hatékonyságát, az egész gazdálkodás eredményességét. Az eróziós károk kifejlődése azonban nemcsak a gazdaságfejlődést gátló té­nyezővé vált, hanem ezzel párhuzamo­san a környezeti ártalmak is rohamosan fejlődtek (mechanikai, kémiai, biológiai károsodások az élővizekben). Az utóbbi két évtizedben a mezőgazdasági nagy­üzemek egy részében — különösen az állami gazdaságokban — erőteljes koncentráció és szakosodás indult meg. Kezdetben a baromfi-, később a sertés- és szarvasmarha-tenyésztésben, majd kiterjedt a növénytermesztés egyes ágai­ra is. A nagy hozamok elérését csak több tényező együttes alkalmazásával lehet biztosítani — kemizálás fokozása, géprendszerek kifejlesztése, öntözés, zárt technológiai rendszerek stb. kiala­kítása révén —, ezért fokozott a veszély a kémiai anyagok talajba jutásával (fel­­halmozódás, toxikus maradványok, fel­színi és talajvíz-szennyeződés). A különféle vegyi szennyező anyagok, meddő-, salak-, és pernyehegyek, kü­lönféle ipari porok rohamos növekedése állt elő az ipari szektor fejlesztése kap­csán, fokozódó veszélyt jelentve ezen a területen. A magasra töltött salak- és pernyehegyek, különféle hulladékok, ipari porok száraz állapotban a szél se­gítségével, máskor pedig a csapadék hatására lakott területeket, vizeket szennyeznek be és jelentős terméská­rokat is okoznak. Lúgos vagy savas tu­lajdonságaik miatt rontják a környező talajokat és fertőzik a felszíni és felszín alatti vizeket. Fentieken kívül a lakó­telepek növekedése is fokozta a kör­nyezeti ártalmakat. AZ EDDIG ELÉRT EREDMÉNYEK A Tatai Medencében jelentkező nagy­mértékű környezetszennyező koncent­ráció és helyi szennyezések csökkentésé­re az elmúlt években jelentős intézke­dések történtek. A tervszerű levegőtisz­taság-védelem érdekében terv készült a Tatai Medence területén, mely tartal­mazza területegységenként a levegő jelenlegi szennyezettségi fokát és üte­mezi az intézkedéseket. Az elavult, ré­gi üzemek, amennyiben az általuk oko­zott szennyezés nem csökkenthető meg­felelő ütemben, tervszerű előkészítéssel kitelepítésre kerülnek. Üj üzemek, üzem­részek létesítésekor az engedélyező ha­tóságok megkövetelik a levegőtisztaság­védelmi berendezések felszerelését. Az ipari üzemek részére évenként megha­tározásra kerülnek a megengedett ki­bocsátási határértékek. Az ezeket az értékeket meghaladó szennyezésért az üzemek bírságot fizetnek. Az így kon­centrálódó anyagi eszközökből lehető­ség van levegőtisztaság-védelmi beru­­zások pénzügyi támogatására. A le­vegőtisztaság-védelmi alapból ez ideig már számos szennyező forrás megszün­tetésére került sor. A modellterületen a vízminőség­védelem tekintetében is jelentős lépé­sek történtek az elmúlt években. így például 1967-ben regionális vízminő­ség-védelmi terv készült a tatai öreg­tó védelmére, amelynek eredményeként a tó ma már üdülési, sportolási célok­ra is alkalmas. A tavat tápláló Által-ér ásványi lebegőanyag-koncentrációja a kialakított utóülepítő rendszer hatékony működése következtében az utóbbi években a természetes vizek szintjén maradt. A tó elöregedésének megakadályozá­sára az Altal-ér kommunális szennyvi­zekkel történő terhelésének csökkentésé­re elterelésre kerültek a tóba közvetle­nül bevezetett szennyvizek, folyamatosan bővítésre került a tatabányai központi szennyvíztisztító telep, befejeződött az oroszlányi szennyvíztisztító telep re­konstrukciója, megépült a környei me­zőgazdasági kombinát vágóhídi szenny­víztisztítója. A jelenlegi vizsgálatok elsősorban a tó elöregedését gyorsító növényi táp­anyagok visszatartására irányulnak. A Tatai Medence felszíni és felszín alatti vizeinek minőségét az Északdu­nántúli Vízügyi Igazgatóság és a Komá­rom Megyei Közegészségügyi és Jár­ványügyi Állomás fokozottan ellenőrzi; szakvéleményeikkel, illetve hatósági el­járásaikkal aktívan elősegítik a térség vízmi nőség-védelmét. Az erózió megfékezését, a termőtalaj védelmét a medence egész régiójára ki­terjedő komplex tervek irányozták elő. A végrehajtott meliorációs beavatkozá­sok hatására javulás következett be a lefolyási viszonyokban, s a csapadék jobb talajba szivárogtatásával, a dú­­sabb vegetáció abszorpciós hatásán keresztül; — csökkent a talajpusztulás, a ké­miai szerek kimosódása, elsodrása, — az éghajlati csapadékhiány ká­ros hatása mérséklődött, — javult a mikroklíma, — kedvezőbbé vált a széndioxid­lekötő, oxigénpótló hatás. A talajvédelmet fokozták az ipar és bányászat tevékenysége által elroncsolt földterületek rendezésére és hasznosí­tására tett intézkedések, amelyek erdő­­telepítésekkel, parkok, ligetek, sportpá­lyák, horgásztavak kialakításával tették lehetővé az újrahasznosítást, rekultivá­ciót. Jelentős lépések történtek a modell­területen a természet és tájvédelem te­kintetében is. Az értékes területek, ter­mészeti tárgyak védetté nyilvánítása nagyrészt már megtörtént. Országos és nemzetközi jelentőségű természeti ér­ték a vértesszőllősi előembertelep, vala­mint a tatai Kálvária-dombon levő geo­lógiai kutatási terület. 17

Next

/
Thumbnails
Contents