Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 3. szám
Beavatkozási lehetőségek időszakosan túlterhelt szennyvíztisztító telepek hatásfokának javítására Bevezetés A települések gyors fejlődése, valamint az iparosodás miatt a magyarországi szennyvíztelepek nagy része annyira túlterhelt, hogy a viszonylag jó tűrőképességű eleveniszapos rendszerek már nem tudják a tervezett paramétereket biztosítani. A Balaton környéki szennyvíztisztító telepeken ez a számottevő terhelés nyáron jelentkezik és nem ritka, hogy a szezonális csúcsterhelés a téli többszörösét is meghaladja, [gy felmerül az a kérdés, hogy az időszakosan vagy állandóan túlterhelt szennyvíztisztító telepek esetében, a gazdaságossági és technológiai szempontok figyelembevételével a telep bővítése, vagy esetleg más beavatkozási módszer célravezetőbb-e. Cikkünkben — részben a VITUKI üzemi méretű kísérleteinek eredményei alapján — összefoglaltuk az eleveniszapos szennyvíztisztító telepek főbb intenzifikálási lehetőségeit, néhány paraméter tekintetében az ezekkel elérhető hatásfokot, valamint ezek költségvonzatait. Ezek ismeretében lehetőség van azon beavatkozási mód kiválasztására, amely a helyi viszonyok figyelembevételével, gazdaságossági és technológiai szempontból optimális megoldást ad. Végül figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a hagyományos biológiai szennyvíztisztítási eljárásoknak bizonyos teljesítmény-határai is vannak, ezek pedig sok esetben nem teszik lehetővé a szennyező anyagok megfelelő mértékű visszatartását a befogadótól. A túlterhelés formái, hatásai Közismert, hogy a biológiai tisztítólépcső legfontosabb tervezési paraméterei közé tartozik a fajlagos szervesanyag-terhelés (kg BOI5/kg iszap • d) és a tartózkodási idő (h), míg utóülepítőknél a felületi hidraulikus és ilebegőnyag-terhelés. Ebből következik, hogy: 1. a telepre érkező vízhozam növekedésével csökken a tartózkodási — a bakteriális tevékenységhez rendelkezésre álló — idő, ugyanakkor valamennyi műtárgyban megnő az áramlási sebesség; 2. a szervesanyag-tartalom növekedésével nő az iszapterhelés, tehát az egységnyi baktériumtömegre jutó szervesanyag-mennyiség; 3. az időegység alatt a telepre érkező nagyobb lebegőanyag-mennyiség, valamint a nagyobb mértékű iszapszaporodás miatt nő a kiülepítendő szilárd anyag mennyisége. A felsorolt tényezők együttes hatása abban nyilvánul meg, hogy a telep szervesanyag-eltávolítási hatásfoka csökken, ugyanakkor a tervezettnél lényegesen több, egyébként ülepedőképes lebegő részecske úszik el a rendszerből. Ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a legújabb kutatások eredményei szerint a befogadók védelme érdekében éppen a lebegő anyag eltávolítására kell az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet fordítani, mivel több más, veszélyes szennyező anyag hordozója lehet (Benedek, 1982). Bár nem szorosan a túlterheléssel kapcsolatos, mégis az intenzifikálás tárgyalása során érinteni kell a foszforeltávolítás kérdését is. Ennek oka az, hogy Magyarországon talán a legégetőbb vizminőségvédelmi probléma a Balaton védelme, ahol a szokásos szennyező anyagokon kívül a növényi tápanyagok bejutását is fokozott mértékben meg kell gátolni. A hagyományos biológiai tisztítási eljárások a foszforeltávolítás szempontjából alacsony hatásfokúak, még normális terhelési viszonyok esetén is. Beavatkozási lehetőségek Az eddigiekből következően a beavatkozások célja és az ez által meghatározott módszerek különfélék lehetnek, mégpedig részben a kezelendő szennyvíz, illetve a tisztítótelep jellemzőitől, részben pedig a befogadó vízminőségvédelme 1. ábra: Az elfolyó szennyvíz KOI tartalmának változása a terhelés és a beavatkozások függvényében 2. ábra: A fajlagos kezelési költség változása a terhelés és a beavatkozások függvényében által támasztott követelményektől függően. Az alkalmazható módszerek köre igen széles, de lényegében mindegyik az alábbi csoportok valamelyikébe sorolható: 1. A meglevő tisztítóegységek terhelésének csökkentése előkezeléssel vagy bővítéssel; 2. A műtárgyak tisztítási kapacitásának növelése, például a reakciósebességek növelése, kémiai vagy fizikai folyamatok beiktatása, vagy az ülepedési viszonyok befolyásolása révén; 3. Elfogadva a meglevő tisztítórendszer lecsökkent vagy nem kielégítő hatásfokát, az elfolyó víz utólagos kezelése. A beavatkozások hatása a szennyvíz egyes paramétereire más és más. Az 1. ábrán nyomon követhetjük az elfolyó víz KOI tartalmának változását a terhelés és a beavatkozások függvényében. Az eljárások jellemzéséhez természetesen szorosan hozzátartozik a költségek elemzése is. Részletes költségszámításoknál külön meg kell vizsgálni a beruházási és az üzemelési költségeket, jelen esetben azonban — csupán összehasonlítási célból — elegendő, ha a mindkettőt magába foglaló fajlagos, azaz 1 m3 szennyvízre vonatkozó kezelési költségekkel foglalkozunk. A 2. ábrán ennek változását tüntettük fel a beavatkozási lehetőségek függvényében. Az 1. és a 2. ábrával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy minden esetben az adott terhelésnek megfelelő, optimálisan megvalósítható üzemi paramétereket (pl. vegyszeradagolást) tételeztünk fel. A görbék pontos alakja, egymáshoz viszonyított helyzete természetesen igen sok tényezőtől függ. 10
