Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 3. szám
A mezőgazdasági öntözővíz-szolgáltatás időszerű üzemelési és gazdasági kérdései a Tisza menti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalatnál Hazánkban jelenleg 311 000 ha az öntözésre berendezett terület, ez 150 000 ha-ral kevesebb az 1979-ben nyilvántartott területnél. A vállalat működési területére ebből a 150 000 ha területcsökkenésből 40 000 ha esik, és Így jelenleg mintegy 80 000 ha-ra biztosít öntözővizet közvetlenül, további 70 000 ha-ra pedig közvetve a társulatokon keresztül. E nagyarányú berendezett területcsökkenés egyik oka az 1980. január 1-től bevezetett öntözővízdíj-emelés volt, ami az öntözési költségek növekedését vonta maga után, s ezert az egyéb és nagyarányú termelési költségtényező-növekedéssel együtt az öntözőtelepek vízjogi engedélyéről való lemondását váltotta ki számos mezőgazdasági üzemnél. Az öntözővízdíjak mint ismeretes, több mint tíz éve nem változtak, és csak 1981. január 1-től került sor a vízdíjak rendezésére. Az öntözővízdíjemelés az állami támogatás részbeni megszüntetését célozta, de tudni kell azt is, hogy a vízdíjemeléssel egyidőben államunk mezőgazdasági termények felvásárlási áraiban lényegében véve kiegyenlítette a díjemelés hatását. Az utóbbi időben sok szó esett a különböző fórumokon, de a sajtóban és rádióban is az öntözővízdíj-emeléssel kapcsolatos gazdálkodási kérdésekről. A legtöbb esetben azonban csupán olyan megviláqításban, hogy az áremelés nagymértékű volt és eavérte'lműen csak a vízdíjnövekedést jelölték meg az öntözési költségek emelkedésének okaként. Kevesebb említés esik viszont az öntözővíz biztosításának és szolgáltatásának költségeiről, a megemelt vízdíjból származó bevételekről, arról, hogy ez mire nyújt fedezetet, valamint arról, hogv az államunk, a vízügyi szervek miiven erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a megváltozott qozdosági feltételek, о növekvő energia- és egyéb költségek ellenére az öntözővíz időben és kellő mennviséaben az öntöző gazdaságok rendelkezésére áll ion. Az öntözéses gazdálkodás megvalósítása, fejlesztése jelentős állami pénzeszközök felhasználását igényelte az üzemek beruházásai mellett. Jelenleg a mezőaazdasáqi vízhasznosítás eszközállományának érteke meghaladja orszáaosan a 20 milliárd forintot, ennek mintegy felét üzemelteti a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízaazdnlkodási Vállalat, melvnek működési területe a Tisza vízüqvűjtő területére terjed ki. A mezőgazdasáai vízhasznosítás ielleaéből fakadóan az öntözés-üzemelési, vízkormánvzási feladatok a mezőgazdasági üzemek vízigényének kieléaítése jelentős élőmunka és energiaiaénves. Az anyag és energia, valamint bérköltségek egyre számottevőbb emelkedése miatt az öntözővíz ára egyre inkább eltávolodott a valós értéktől. Az elmúlt öt év alatt az 1 m3 értékesített öntözővízre jutó összes költség 23 fillérről 51 fillérre, több mint kétszeresére növekedett. Az öntözéssel összefüggő évente több mint 1 milliárd m3 öntözővizet közel 300 m3/s-os víztermelő kapacitás üzemeltetésével elégíti ki a vállalat úgy, hogy a munkája során összességében 704 km öntözőcsatornát, 1487 km kettős hasznosítású csatornát, 40 km holtágat és 18 millió m3 nagyságú víztározót üzemeltet. Az üzemeltetési feltadatot közel 750 fős fizikai és mintegy 60 fős műszaki szakembergárda végzi. A berendezett területek csökkenése kedvezőtlenül érintette a vállalatot. A nagymértékű területcsökkenések miatt a vízdíj bevételek is nagymértékben csökkentek, ami azt jelentette, hogy e tevékenységet továbbra is csak jelentős támogatással lehet elvégezni. Az indokoltan felmerült költségek és díjbevételek közötti különbözet évi 35— 40 millió Ft. A többletköltség oka nem az, hogy a vállalat túl sok nyereséget realizál ezen tevékenységen, mint sokan hiszik, a vállalat érdekeltségi rendszere a szolgáltatói jellegéből adódóan csak arra ad lehetőséget, hogy a felmerült költségei megtérüljenek és csak egy minimális nyereséget realizáljon, egyértelmű tehát, hogy ez a tevékenység nem nyereségorientált. A tevékenységen realizált nyereségtartalom nem nyújt fedezetet a nagy kapacitású víztermelőbázis fejlesztésére, rekonstrukciójára sem, ezért csak más kiegészítő tevékenységek nyereségéből lehet ezeket megvalósítani. A termelők és a vállalat számára is megváltozott, kétségtelenül nehezebb gozdálkodási körülmények ellenére a vállalat célja az volt, hogy minél kisebb költséggel emelje a szolaáltatás színvonalát, amelyre egyébként a vízdíjrendelet is ösztönzött. A kisebb költségráfordítást az energiával való takarékosabb gazdálkodás és a munkaerő több célú, racionális kihasználása biztosította. Az eneraiaköltségek csökkentését n víziaények jobb és pontosabb felmérésével előnyösebb enerqiaszerződések megkötésével, valamint fokozott eneraiatakarékossáagal (fázisiavítás, jobb hatásfokon való üzemeléssel' érte el a vállalat. Ez nem elhanyagolható költséatényező, hiszen évente az öntözővíz kitermelése érdekében 24 millió kWó enerqiát és 2 millió 743 ezer liter gázolaiat kell csak ezen a területen felhasználni. Az energiaköltséqek további csökkentéséhez az üzemek is hozzájárulhatnak a reális öntözővízigény bejelentésével. A vállalat a vízveszteségek csökkentésére is hathatós intézkedéseket tett és így a vízkormányzás színvonalának emelésével a vízszintek, a vízleadások jobb összehangolásával elértük, hogy évente csak 8—9% között mozog a vízveszteség. Az alapfeladaton, az öntözővíz-szolgáltatáson túl a szervezet részt vesz az öntöző főművek fenntartásában, és 1981. évben pedig — igény esetén — a vízfelhasználók öntöző berendezéseivel a növényig juttatja el az öntözővizet, és csapadékos időben pedig szabad kapacitását az úgynevezett több célú foglalkoztatás keretén belül ipari és építés-szerelési feladatok ellátására csoportosítja át. Ezek az intézkedések 1980. és 1981. években nagymértékben csökkentették az öntözés költségeit, s így a támogatás mértékét is. A takarékos gazdálkodás ellenére 1980. évben az öntözés-üzemelés költségei meghaladták a 101 000 eFt-ot, a vízdíjbevétel pedig csak 80 600 eFt volt, 1981. évben várhatóan a költségek 112 600 eFtra alakulnak, a vízdíjbevétel pedig 80 200 eFt lesz. Az öntözővíz biztosításának költsége állandó és változó költség-tényezőkből tevődik össze. A változó költség — mely az összes költség 20°/o-a — a ténylegesen elvételezett energia után járó díjból és a gépészeti berendezések üzemóráitól függő javítási költségekből tevődik össze. Minden egyéb költség állandónak tekinthető, ugyanis ezek az ún. állandó költségek ütemesen és az időjárástól függetlenül — de függetlenül attól is, hogy a termelők öntöznek-e vagy sem — felmerülnek. Az év első hónapjaiban esedékes alaovízdíj 50%-a a tevékenység I. féléves költségeit általában fedezi, de egy csapadékszeaény I. félév esetén a zavartalan vállalatgazdálkodás érdekében már hitelfelvételre is sor kerülhet. A második félévben felmerülő költségekre az alapdíj másik fele és a változódíj nyújt részbeni fedezetet, de az árbevétel egyenletlensége miatt általában október és november hónapokban szintén bankhitelt kell a vállalatnak felvenni, melynek kamat-terheire a vízdíj ismételten nem nyújt fedezetet. A vállalatnál jelentkező, az öntözési költségeket növelő további ténvező a megfelelő minőségű öntözővíz biztosításává1! függ össze. Mint ismeretes, az utóbbi évtizedben — pl. a naqyaránvú iparfejlesztés, a mezőqazdaság esetében a kemizálás hatására — romlott környezetünk, íqy vizeink tisztasága is. A mezőgazdasáq, az öntözés fő vízbázisa a felszíni víz, melyet egyre gyakrabban érnek, a víz minőségét károsan 7
