Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 2. szám
ш г elmúlt években többször ke/Ш rült az érdeklődés közép- IjMT pontjába a Budapest terüleTM ^ tén levő kisvízfolyások minősége. A Rákos-patak vízminőségével a Népszabadság és a Budapesti”' Pártbizottság is foglalkozott. A Fővárosi Környezet- és Természetvédelmi Bizottság munkatervének megfelelően 1980. december 2-i ülésén egész Budapestre szélesítve tárgyalta e helyzetet. A napirendi pont előterjesztője — a Ráckevei (Soroksári) Duna vízminőségének ismertetésével együtt — az OVH Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Főosztálya részéről Dr. Papp Ferenc volt. Az előterjesztést a területileg illetékes Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Környezet- és Vízminőségvédelmi Osztálya készítette el az OVH Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Főosztályának előzetes iránymutatása alapján. A tájékoztatót a Bizottság — melynek tagjait az illetékes minisztériumok jelölték ki — előzetesen áttanulmányozta. Az ülésen az alábbi röviden összefoglalt előterjesztést egyhangúlag elfogadták. A főváros területét számos patak, árok, árokrendszer szeli át, melyek Pest megye, ill. a főváros ma még beépítetlen helyeiről indulnak és lakott városrészeken, lakótelepeken keresztül folynak a Duna irányába. Ezek a kisvízfolyások 2 csoportba sorolhatók. Az egyik, az állandó vízfolyású élővizek Budapest határán túli területről vezetik le a vizeket. A patakok esése csekély aránylag lassú vízfolyásúak és kevés hordalékot mozgatnak. Ide sorolhatók a budai oldalon az Aranyhegyi és Hosszúréti patak, a pesti oldalon a Szilas; a Rákos és Gyáli patak. A másik csoportba tartozó időszakos vízfolyások a hegyi vizeket aránylag kis területről vezetik le. Felső szakaszukon általában nagy esésűek, a csapadékvizek nagy sebességgel folynak le és kimosásokat okoznak. A kimosott anyagok a vízfolyás alsó szakaszán lerakódnak. Ide tartoznak a Csillaghegyi árok, a Hévízi (Bründl) árok, Szépvölgyi árok, ördög árok, Bürök árok, Németvölgyi árok, Sasadi árok, és a Határ árok. Ismertebbek még a főváros északi határánál levő Barta patak, a Nagytétény—Budafok környéki csapadékvíz levezető Mészárosközi, Háros úti, Növényúti, Diósdi árkok és a Pest déli szakaszán levő rendezetlen Sósmocsár árok. A vízfolyások egy részét a sűrűn lakott területeken szennyvíz elvezetésre használják. Ezek medre A Kőbányai Porcelángyár pirosra festi a Rákos patakot A FŐVÁROSI KISVÍZFI többségében burkolt, élővízfolyásnak nem tekinthetők. Budapest területén a patakok, árkok hossza 286 km, melyből 11 km zárt, 59 km burkolt, 216 km burkolatlan kiképzésű. Vízgyűjtő területük összesen 1150 km2. A csapadék- és szennyvizeken kívül Pest megyéből származó vizeket is szállítanak. A patakok kémiai és biológiai vízminőségi vizsgálatát a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Környezet- és Vízminőségvédelmi Osztálya, a bakteriológiai vizsgálatokat a Fővárosi Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség Település és Környezetegészségügyi Osztálya rendszeresen végzi. A vizek minőségének rendszeres ellenőrzését a következő szempontok indokolják: ivóvíztermelés: ipari vízkivétel; vízi sportok; üdülőövezetek; a Duna öntisztulásának halállományának védelme, esztétikai állapota; a Duna, mint általános befogadó terhelhetőségének vizsgálata. Mind a patakok, mind azok szenynyezőinek adataiból, ill. vizsgálati eredményeiből összefoglalóan az alábbi következtetések vonhatók le: A fővárosi patakok nem csupán a természetes eredetű felszíni és csapadékvizeket szállítják, hanem a környezetükben keletkező szennyvizek elvezetését is szolgálják. A patakokba vezetett szennyező anyagok miatt az érintettek az elmúlt évben mintegy 15 millió Ft szennyvízbírságot fizettek. A jelenleg érvényben levő Minisztertanácsi rendelet (28/1978. Mt. sz.) lehetőséget ad arra, hogy a fővárosi patakokat szennyező üzemeket fokozott szennyvízbírsággal ösztönözze a szennyező anyag mennyiségének csökkentésére, ill. arra, hogy szennyvizeiket közcsatornába vezessék. A KÖVIZIG a fővárosi patakok vizét leginkább veszélyeztető üzemek szennyvizeinek megfelelő tisztítása céljából, ill. azoknak a közcsatornába vezetésére kötelező határozatot adott ki. Közülük a Rákospalotai Növényolajgyár és az Egyesült Vegyiművek részére kiadott határozatok tekinthetők a leghatékonyabbnak. A Szilas patak budapesti szakaszának korábban legveszélyesebb szennyezője volt a Rákospalotai Növényolajgyár. Naponta mintegy 2000 kg szerves anyag és 500 kg zsiradék került innen a patakba. A Vízügyi Igazgatóság határozatát betartva a gyár két lépésben (1976—1978-ig) közcsatornára kötötte a szennyvizeit. Jelenleg a patakot semmiféle szennyező anyaggal nem terheli. Az Egyesült Vegyiművekből mintegy 2000 m3/nap mennyiségű erősen szenynyezett, lökésszerűen változó savas, ill. lúgos kémhatású szennyvíz került közvetlenül a Rákos patakba. Vízügyi Igazgatóság kötelezése alapján, a gyár szennyvizeinek kb. 3/4 részét mór korábban közcsatornára kötötte. A patak A porcelángyári szennyezés a zuglói szakaszon már teljesen szétterült terhelésének további csökkentése érdekében 1979-ben újabb határozat került kiadásra, amelynek végrehajtása után (még 1981-ben) a gyárból csak kis mennyiségű (kb. 150 m3/nap), szennyezett hűtővíz kerül a patakba. A patakok már a főváros területére szennyezetten érkeznek a Pest megyei települések hatására. Következésképpen о kisvízfolyások vízminőségi gondjainak megoldása csak a vízgyűjtő terület egészének rendezésével lehetséges. Ennek kezdeti lépéseit jelenti a megépült Dunakeszi, Monori, Vecsési, valamint az épülő budaörsi—törökbálinti és a kerepestarcsai regionális szennyvíztisztító telep. A fővárosi szakaszon a víz minősége tovább romlik. Különösen elmondható ez a sűrűn lakott területeken és a Fővárosi Csatornázási Művek vészkiömlőinek környezetében. A főváros területén keletkező összes szennyvíznek csupán 0,15%-a terheli a felsorolt kisvízfolyásokat. Ennek szemléltetésére készült mellékletből látható, hogy a szennyvíz menynyiségének megoszlása nincs összhangban a szennyező anyag megoszlásával. Az utóbbi a szervesanyagtartalom esetében 0,87%. Ez azt jelenti, hogy a kis-
