Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 1. szám
szenvedői cselekedeteinknek. Következésképpen elébe kell menni az ügynek, a lehető legmaximálisabb nyitottsággal kell fogadni ezt az érdeklődést és ki kell elégíteni az információs szükségletet. Ezzel együttműködőket szerezni azokhoz az ügyekhez, amelyek egyébként is olyan méretűek, hogy csak az egész társadalom részvételével oldhatók meg. A vízgazdálkodás jól szervezett ágazat, jelentős produktumai által megfelelő tekintélyt szerzett magának. Folyamatosan megoldotta a ráháruló feladatokat — szolgálta és elősegítette a népgazdaság fejdődését és a lakosság életkörülményeinek javítását, kellő létszámú és képzettségű személyi állománnyal rendelkezik, s ez egyben megbízható teljesítményének záloga és forrása is. A végbemenő gazdasági folyamatok köteleznek bennünket, hogy az eddigieknél jobban alkalmazkodjunk a hatékonyság és minőség követelményeihez, hogy olcsóbban oldjuk meg a népgazdaság működéséhez szükséges vízgazdálkodási feladatokat. Ennek lehetőségeivel zömében már rendelkezünk — igen nagy és folyamatosan növekvő eszközállományai1, felhalmozott tudományos és műszaki ismeretekkel, gyarapodó szakmai és vezetési tapasztalattal, erősödő társadalmi kapcsolatokkal stb. — a hiányzó lehetőségek pedig menet közben megteremthetők. Nem rendelkezünk viszont azzal a készséggel, (vagy nem elegendővel), hogy helyesen ötvözzük a kezünkben levő eszközök, lehetőségek sokoldalú és arányos, rugalmas alkalmazását, ilyenek pl. az előrelátó — vagy mutató feladatok és az ún. „napi operatív" munkák harmonizálása. Aránytalanságokat észlelünk a feladatmegfogalmazás, kitűzés és a végrehajtáshoz szükséges szervezőmunka aktivitása és következtessége között. Tartalékok vannak a gazdasági és hatósági munka összehangoltabb alkalmazásában. A túlszabályozás igencsak fékezheti a természetszerű mozgást. Alig van lelkierőnk hatályon kívül helyezni önmagukat túlélt szabályokat. Az ágazatok közötti munka — bizonyára nehézségei miatt ebben a zónában fordul elő, hogy nem azt mondják amit hallani szeretünk — nagyon kezdetleges fokon áll. Jogosnak érzem a szakmai értelmiséggel folytatott beszélgetés kritikai lényegét is, miszerint sokan kifogásolják szervezettségünk (szervezetlenségünk) állapotát, a szellemi potenciálunk egy részét kihasználatlannak, más részét rosszul kihasználtnak — alulfoglalkoztatottnak — tartják, ügyintézésünket bonyolultnak, bürokratikusnak látják. Azt gondolom, hogy a vezetés hatásosságának vizsgálatát a mai és a jövő dimenzióba illesztve kell végeznünk és egyáltalán nem kampányszerűen. Mindig meg kell felelnie az ellátandó feladatoknak, betöltendő funkcióknak. A feladat és funkció súlypontváltozását hajlékonyon követnie kell a vezetés egyik fontos eszközének a szervezetnek, gondolom senki előtt sem kétséges, hogy a szervezetben is vannak hatékonysági tartalékok. A stabilitás fenntartása szükséges, de a mennyiségében és minőségében változó feladatokat követniök kell az erőátcsoportosításoknak, a feladat végrehajtását szolgáló szervezeti mozgásnak. Van a dolognak egy másik oldala is. Amikor „nem külső hatásokra” reagálva kell az erőket átcsoportosítani, szervezeti formát módosítani, hanem belső szükségletből, tudatosan magunk idézünk elő feladat és funkció súlypontáthelyezéseket, mert az eddigitől eltérő módon is meg tudunk oldani feladatokat. Pl. a meglevő művek intenzifikálása, kevesebb új beruházás, vagy hazai munkák helyett export stb. Az ilyen jellegű munka és gondoskodás lehetne a racionális válasz ágazatunk értelmiségének szervezettségünkre, szellemi potenciálunk alulfoglalkoztatására tett kritikai megjegyzésre. A Balaton védelmének ügye a Kormány előtt A rádió, televízió és a napilapok tájékoztatták az ország lakosságát, hogy a Minisztertanács január 20-án ülést tartott, amelyen a balatoni üdülőkörzet fejlesztésére, vízgazdálkodásának javításására, valamint környezetének védelmére hozott határozatainak végrehajtásáról szóló jelentéseket vitatott meg. Megállapította, hogy a határozatokban kitűzött célok eléréséhez az üdülőkörzet gyorsan növekvő igénybevétele miatt további jelentős erőfeszítésekre van szükség. Ezért úgy foglalt állást, hogy a VI. ötéves tervben rendelkezésre álló, a korábbiaknál lényegesen nagyobb öszszegeket a Balaton Vízminőségének védelmét szolgáló beruházásokra kell fordítani. Kötelezte az érintett minisztériumok és illetékes szervek vezetőit, továbbá Somogy, Veszprém és Zala megye tanácselnökeit, hogy a kormányhatározat végrehajtására tegyenek összehangolt intézkedéseket és folyamatosan ellenőrizzék azok végrehajtását. A Balatoni fejlesztési program Minisztertanácsi áttekintése, értékelése, és állásfoglalása fontos állomás a vízgazdálkodás fejlesztés VI. ötéves tervi időszakának. Ugyanis a határozat megerősítette a folyamatban levő munkák helyességét és rámutatott a legfontosabb teendőkre. A jelentésből és határozatból adódó legfontosabb feladatunk: A VI. ötéves tervben meghatározott program szerint kell folytatni az ivóvízellátást, a partvédelmet és partszabályozást, a Kis-Balaton I. ütemének az építését, a hínárszabályozást és az üdülési feltételeket javító fenntartási munkákat. A Minisztertanács elfogadta a jelentésben tételesen meghatározott feladatokat: 1. A biológiailag tisztított szennyvíz kísérleti foszfortalanítása három Balaton-parti településen megkezdődik. A tapasztalatok felhasználásával 1983 elejéig programot készítünk a foszfortalanításra az előbb megjelölt helyeken, ahol a tisztított szennyvíz más vízgyűjtőre való kivezetése nem lehetséges. 2. A szennyvíztisztító kapacitás növelése a VI. ötéves tervben kis mértékben meghaladja a korábban megjelölt célt. A szennyvíztisztító kapacitás napi 58 ezer m3-ről a tervek szerint 104 ezer m3-re növekszik. 3. A csatornamű társulatok alakításának gyorsítása kívánatos. Erre részletes programot dolgozunk ki. Ennek sikere azonban az állampolgárok részvételi szándékától és a jogszabályilag rendezett teherviselési kötelezettségtől függ. 4. A BVFP-ben foglalt feladatokra előirányzott 5,2 md Ft-ból mintegy 4 md Ft az üdülőövezetre fordított összeg. Ez a vízgazdálkodás VI. ötéves tervi előirányzatának kb. 8%-a. 5. Kidolgozzuk az egységes vízminőségvizsgáló és ellenőrző rendszert, amely a párhuzamos méréseket és értékeléseket kiküszöböli. A vizsgálatokat közös program szerint végezzük az egészségügy, a MÉM, az MTA és az OKTH szerveivel. A vizsgálat eredményét rendszeresen értékeljük és annak eredményéről a közvéleményt folyamatosan tájékoztatjuk. 6. A vízjogi engedélyezéseket és hatósági eljárásokat tovább szigorítjuk. Magyar—román vízügyi tárgyalások Az elmúlt év decemberében Budapest volt a színhelye a Magyar—Román Vízügyi Műszaki Vegyes Bizottság XII. ülésszakának. A tárgyalásokon a román küldöttséget Joan Badea a Román Vízügyi Nemzeti Tanács helyettes vezetője, a magyar küldöttséget Alföldy László, a meghatalmazott helyettese vezette. A tanácskozásokon a két ország vízügyi szakemberei áttekintették és javulónak ítélték az 1981. évi együttműködést. Elemezték az idei Körös-völgyi árvízvédekezés tapasztalatait is, amikor ugyancsak szoros volt a kapcsolat a román és magyar vízügyi szervek között. Jegyzőkönyvben rögzítették az 1982. évi legfontosabb feladatokat. Egyebek között az árvíz- és belvízkárok megelőzésében, a vízminőség javításában és számos a vízüggyel kapcsolatos műszaki kérdésben működnek együtt a két ország vízügyi szakemberei. A romás vízügyi küldöttség vezetőjét, Joan Badeát fogadta Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke. 3
