Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 2. szám

Litvánia vízgazdálkodásáról

Beszélgetés

Sabaliauskas Julios miniszterhelyettessel

A Litván Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában Vilniusban találkoztak a közelmúltban a KGST Vízgazdálkodási Közlöny szerkesztő bizottságának tagjai. A tanácskozás színhelye a litván Meliorációs és Vízgazdálkodási Minisztérium volt, A házigazdák tartalmas szakmai programot állítottak össze a jelenlevő szakemberek és szerkesztők részére. Vilniusban a minisztériumban kerestük fel Sabaliauskas Juhost a műszaki tudományok kandidátusát, egyetemi docenst, a Litván SZSZK meliorációs és vízgazdálkodási miniszterhelyettesét, aki készséggel fogadott és akivel a köztársaság vízgazdálkodásáról beszélgettünk.

— Kérjük miniszterhelyettes elvtárs, jellemezze az ország vízviszonyait.

— Köztársaságunk 65 300 km2-en terül el, s területének 1,5%-át tavak borítják. Litvániában 2800 tó van, a folyók hossza 64 ezer km. Az ország 27,6%-át erdő borítja, 2,6%-át mocsár. A 26 km3 sokévi átlagos felszíni lefolyás 3—4%-át használja a lakosság és a népgazdaság. A felszín alatti vizekből 3,2 millió m3/nap a kitermelhető készlet, amelynek jelenleg 32%-át hasznosítjuk. Az ivóvizet kizárólag a felszín alatti készletből biztosítjuk.

— Milyen hagyományai vannak Litvániában a vízgazdálkodásnak?

— A vízgazdálkodás fejlődése országunkban hasonló volt a többi európai országéhoz. A folyószabályozás és csatornázás a XIX. században kezdődött meg. Ebben az időszakban már folytak alagcsövezési munkák is, amelyekhez kőagyagból készítették a csöveket. A meliorációnak nagy hagyományai vannak nálunk. A Litván SZSZK-ban jelenleg

százra tehető azoknak a vízügyi szerveknek és vállalatoknak a száma, amelyek meliorációval, vízgazdálkodással foglalkoznak.

— Szeretnénk, ha részletesebben szólna a meliorációs munkákról, azok eredményeiről.

— A szovjet hatalom évei alatt óriásit fejlődött a melioráció. Már 1940 előtt is nagyszabású vízrendezési munkák folytak, 18,2 ezer hektáron végeztek lecsapolást. Ma már 2,23 millió hektár meliorált terület van Litvániában. Ilyen ütemű fejlődés pusztán ágazati erőfeszítéssel nem képzelhető el. Döntően számított oz is, hogy a köztársasági párt- és kormányszervek jelentősen támogatták ezt a munkát, mivel felismerték, hogy a helyi klimatikai és vízföldrajzi viszonyok között az eredményes mezőgazdasági termelés nélkülözhetetlen alapja, összehangolt tevékenységről van szó. A kormány megszervezte a csőgyártást, a csöveket az Építési Minisztérium üzemei gyártják. Megfelelő fokú a gépesítés. Az ágazatban foglalkoztatott munkaerő 30%-a, közvetlenül a talajjavítási és meliorációs munkákkal foglalkozik. Nagy hatékonyságú géppark segíti ezt a munkát, amelyhez megfelelő magas színvonalú szakértelem párosul. A X. ötéves tervben (1976—80) 544 ezer hektárt dréneztünk, az erre fordított összeg 1

milliárd rubel volt. A jelenlegi ötéves tervben is ezt az ütemet kívánjuk tartani. Ez azt jelenti, hogy évente 200—220 millió rubel körüli összeget fordítunk meliorációra. A kedvező hatás a terméseredményekben jelentkezik. Az alacsövezett földeken átlagban 30 százalékkal magasabb a terméshozam, a különböző gabonafajtákból 8—10 mázsával többet gyűjtünk be.

— Hány hektáron öntöznek?

— A nedves éghajlat ellenére helyenként szükség van öntözésre. 29 ezer hektárt öntözünk, elsősorban zöldségtermelő területeket, illetve réteket és legelőket. Ez utóbbival stabilizáljuk a takarmánybázist ami a húsellátás szempontjából fontos.

— Az elmondottakból érződik, hogy a vízügyi ágazat jelentős helyet foglal el a népgazdaságban.

— Valóban. Ágazatunknak jól szervezett, erős bázisa van a köztársaságban, sok eszközzel, nagy beruházásokkal járul hozzá (víztározás, folyószabályozási munkák) a népgazdaság fejlődéséhez. A fejlettség és hatékonyság, a magas kiépítettségű kapacitások megléte ágazatunk súlyát jelzi — a népgazdasági terv 20 százaléka az évenkénti vízügyi beruházásokban és a meliorációban realizálódik.

A kursin földnyelv partjának védelmére épült hullámtörők