Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 1. szám
Torontál híres vízépítő mérnöke KATONA ANTAL „Ha a jelent meg akarjuk érteni, ismerni kell a múltat. A múlt és jelen kapcsolatából következtethetünk a jövőre .. (Korbély József, 1937) Az egymástól elválaszthatatlan, egymást magyarázó, értelmező múlt és jelen szoros kapcsolatára, egybefonódottságára keresve sem találhatnánk jobb példát, mint Katona Antal életét és munkásságát — és utóéletét.. . Halálának 100. évfordulója alkalmából a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi szakosztályában felmerült a gondolat: emlékülésen kellene megemlékezni róla, de ez — nem tudni mi okból — 1981 végéig elmaradt... Katona Antal a Tisza völgy rendezésében részt vett jéles mérnökök egyike, akinek elhanyványuló neve, szerepe és jelentősége ma már alig kelti fel a megemlékezés rezonanciáját... Valami „helyi nagyság", gondolhatja a tájékozatlan hálátlanság. S a pesti aszfalton nevelkedett újabb mérnöki szemléletben allergiákat is kelthetnek a Tiszavö'lgy rendezésének máig megoldatlan kérdései, hogy fölényesen tolják azt félre, „mint rég lejárt lemezt..." Ezért különösen tanulságos — és kissé talán megszégyenítő is — az Újvidéki Magyar Szó tekintélyes cikksorozata, melyet a szerző (Kalapis Zoltán) küldött meg a Magyar Vízügyi Múzeumnak, bemutatva, hogy a helyi adatok és tények feltárásával gondos kutatómunkával hogyan lehet továbbfejleszteni a hazai vízszabályozások és a Tiszavölgy rendezése történetének feltárását és megtalálni e munkálatok kapcsolatait a jelen problémáival és feladataival ... Dél-Magyarországról és a Vajdaságból nézve Katona Antal több, mint Torontál egykori híres tiszai mérnöke: tagja annak a nagy nemzedéknek, amely Kvassayval az élen, vállalkozott a magyar vízügyi szolgálat megújítására: előfutára és előkészítője a Vajdaságban napjainkban is folyó vízgazdálkodási munkának, — az öntözéses gazdálkodás megvalósításának — mely a Duna— Tisza—Duna csatorna-rendszer körül épül s mely éppúgy épít Katona Antal elméleti és gyakorlati működésére, mint az emigrációból 1867-ben hazatért Türr István vízgazdálkodási programjára és más kortárs és korábbi mérnökök erőfeszítéseire és eredményeire. (Közülük itt talán elég ha a Ferenc-csatornát létrehozó Kiss fivérekre és Türr István legközelebbi munkatársára, a nemzetközi jelentőségű Korinthoszi-csatorna építőjére Gerster Bélára utalunk.) Pótolva a mulasztást, kísérjük végig Katona Antal életútját. A nagybecskerereki Torontál c. újság 100 évvel ezelőtti Katona Antal nekrológja így emlékezik: „Katona Antal a Felső-Torontáli Ármentesítő Társulat főmérnöke. Ö végezte a társulat ártérfejlesztését, ő készítette el a csatornázási terveket és az ő előrelátásának, bölcs intézkedéseinek köszönhetni, hogy az egylet 1860-tól fogva az évrőlévre megújuló árvizekkel sikeresen és kár nélkül megküzdött. A töltésezést, zsilipépítést, csatornázást a helyszínen tanulmányozta Hollandiában, Franciaországban és Olaszországban, írt többrendbéli műveket is, melyek közül az „Altiszavidékünk vízmentesítésére vonatkozó alapeszmék" (Szeged, 1872) és a „Torontál megye vízrajzi ismertetése” (Kecskemét, 1867) megyénkben is közkézen forog. Műszaki körökben Katona nézete és véleménye nagy nyomatékkai bírt. (Kvassay és Képessy nemegyszer hivatkozott rá.) Múlt évben részt vett azon küldöttségben, mely a Vukovár— Samác csatorna és Fiúménak az országgal vízi úton történendő összeköttetésének kérdésében a helyszínre kiküldetett. Életművének nagyságát jelzi, hogy ez a rövid bemutatás azóta jelentősen kibővült és elmélyült. A következő, már jóval a halála után készült részletesebb életrajza: Sárközi Imrének a Mérnök-Egylet Hetilapjában 1896— 97-ben közreadott írása az első megjelenés és a gyűjteményes kötetben való közzététel között is bővült és tovább fejlődött. Ebből tudhatjuk meg, hogy a Veszprém megyei Mezőszentgyörgyön született, tanulmányait az alföldi Halason végezte, 1841-ben nyert mérnöki oklevelet s pályáját a reformkor jeles mérnöke, Beszédes József mellett kezdte. Nagy hatással volt szakmai fejlődésére Széchenyi Istvánnal való kapcsolata is, akitől az egész korszak vízügyi programja ered ... 1843-ban került későbbi működési helyére Óbecsére kincstári (kir. koronái kerületi) mérnökként. Első nagyobb munkáját — a Maros torkolatrendezés tervét — a Tiszai VI. folyamosztály kanizsai mérnökeként készítette 1850-ben. Ez az érdekeltek közötti hosszas vita után végül is a vasútérdekeltségek ellenállásán hiúsult meg. A rendkívüli árvizek ismételt jelentkezése 1853—55-ben kérdőjelezte meg először a Tisza-szabályozás (munkájával kapcsolatos addigi optimista elképzeléseket, amely szerint a töltésekkel való ármentesítés a féladat egyszersmindenkorra való megoldását jelentheti. Ugyanakkor kitűnt, hogy nem lett volna szabad megfeledkezni Vedres István alapvető elvi figyelmeztetéséről sem, aki az árvízszint az árvizeket tároló ártér területének — fordított arányú — összefüggését hangsúlyozta és utalt a növény- ill .az erdő-takaró tároló szerepére is. Az újabb tapasztalatok alapján a felmerült jelenségeket elsősorban az erdőtakaró pusztulására vezették vissza (ami t. i. erősen megnövelte a lefolyást). A jelzett árvizek hatására ment át Katona Antal a bácskai Kanizsáról a bánsági Török-Kanizsára és lett kincstári mérnökből tiszai társulati mérnök. Az 1870- ből való visszaemlékezései szerint 1855-ös árvíztől számítható az aktív tár-TOliUNTÁI.MKIiYli VÍZRAJZI IS!!KKTKTÍ;SK S KMKÓKI JAVAILAT » y mi is/\(isit is Cilii mm КЛТОЧА (Mit,. t & i____________í <§• 23
