Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 7. szám

Igazi nagy fogás a horgászparadicsomban Nem mindennapos horgász­esemény a Velencei-tónál A horgászok közül sokan ilyesmiről álmodnak: 7—8 kg-os süllő akadjon horgukra, amivel joggal büszkélkedhet­nek. Ez az álom Külley István ifjú hor­gász életében elég korán bekövetkezett a 17 éves, IV. osztályos építőipari szakközépiskolai tanuló szeptember 4-én 13.30-kor az agárdi vizen 8350 g-os süllőt fogott (hossza 83 cm, kerülete 48 cm, fárasztási időtartam 15 perc), ami itt különleges eseménynek számít. A nem mindennapos szerencsének gyor­san híre ment és amikor a horgász­egyesületi naplókat felütötték, hogy utánanézzenek hasonló eseteknek, évekre visszamenőleg kellett keresgélni: süllő vonatkozásában ilyen „nagy fo­gásról" a naplók az utóbbi 1—2 év tekintetében nem tudtak vallani. Amikor az ifjú horgászt felkerestük, hogy kifagasssuk kedvelt sportjáról, sze­rényen, de örömteli büszkességgel be­szélt mindarról, ami őt a természethez, a vízhez és a horgászathoz köti. Na­gyon szeretem ezt a tavat, amelyet a természet annyi szépséggel áldott meg, mondta bevezetőül, majd így folytatta: fiatal koromnál fogva a tó régi arcát nem ismerhettem meg személyesen, csak leírásokból, de így is állíthatom, hogy az elöregedett tó megfiatalítása érdeké­ben tett eddigi erőfeszítések igen gyü­mölcsözőknek bizonyultak. E megállapítás a tényeknek valóban megfelel, mivel az üdülési, sportolási lehetőségek bővítését itt úgy sikerült el­érni, hogy az elmúlt két évtized terv­szerű, jól átgondolt beavatkozásainak hatására javult a tó vízminősége és kedvezően alakult a táj védelme. Köz­ismert, hogy a Velencei-tó — Földünk sok más tavához hasonlóan — elöre­gedett. A természet önmaga teremtett olyan helyzetet a tó életében, amely sürgetővé tette az ember gyógyító be­avatkozását. A tó erősen feliszapoló­­dott és a benne megindult eutrofizáiló­­dás kedvezőtlen következményekkel járt. A beteg tó megfiatalítását célzó intézkedéseket körültekintő vizsgálódá­sok előzték meg, amelyekkel kapcsolat­ban ma már bátran elmondhatjuk, hogy ezek azért bizonyultak hatékonyak­nak, mert komplex szemléletből és he­lyes ökológiai megfontolásokból fakad­tak. Ezt azért célszerű kihangsúlyoz­nunk, mert sok-sok tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy amennyiben a környezetvé­delmi intézkedések mozaikszerűek és csak egy-egy részfeladat elszigetelt megoldására vonatkoznak — figyelmen kívül hagyva az ok és okozati összefüg­gések láncolatát —, nem hozhatják meg a kívánt eredményt, sőt számos esetben káros következményekkel járnak. A Ve­­lencei-tó rendezésére, ill. fejlesztésére vonatkozó koncepció példaként szolgál­hat arra, hogy az ilyen jellegű felada­tok megoldását célzó elgondolásokat miként kell kialakítani úgy, hogy azok hosszú távon is megállják helyüket. A tó életébe történő sürgető beavat­kozást a növekvő üdülési, sportolási igények tették szükségessé. A Velencei­tó, hazánk második üdülőtava azok közé a természeti kincseink közé tartozik, melyek értéke szinte felbecsülhetetlen. A táj elragadó szépsége, a víz nagy­szerű összetétele, gyógyító tulajdonsá­ga, a fürdőzésre alkalmas kitűnő meder, a finom föveny, a kedvező klíma, a számos vízi sport számára alkalmas nagy vízfelület, a még jóformán felfe­dezetlen turisztikai háttér, a nagyszerű horgászati lehetőségek, a tóhoz, vala­mint a környékéhez kapcsolódó törté­nelmi és irodalmi hagyományok, a fő­város közelsége, stb. mind-mind olyan tényezők, amely miatt az utóbbi időben rohamosan megnőtt a Velencei-tó irán­ti érdeklődés. Az emberi tenniakarás, a hozzáértő szorgoskodás nagyszerű példáinak so­rában igen rangos helyet foglal el a munka, melynek nyomán szemünk lát­tára születik újjá hazánk második üdü­lőtava. A tónak és környékének természeti viszonyai igen kedvezőek. A strandokon a víz hőmérséklete nyáron általában 22—26 °C. Az északi parton emelkedő — a 352 m magas Meleghegy által uralt — gránittöimb a forró napsütés­től erősen felmelegszik (évente 2000— 2100 a napfényes órák száma) és az általában északnyugat felől fújó szél a tó fölé fújja fürdőhelyekre ezt a me­leg levegőt. A víz átlagosan mintegy 2 m mély, de a náderdő tisztásain, a belső nagyobb víztükrökben előfordul 3—3,5 m-es mélység is. A tó vizének kémiai összetétele gyógy­hatásúvá teszi a fürdőzést. A sziksós víz a bőrbetegségekre vált ki kedvező gyógyhatást, de jótékony az endogén elhízás, a köszvény, a klimaxos pana­szok és az idült, gyulladásos női be­tegségek ellen is. Speciális hatóténye­ző, hogy a tóvízben nagy mennyiségű magnézium-ion található, amely ideg­csillapító hatású. A szerves anyagok bomlási terméke, a felszabaduló kén­­hidrogén-gáz a reumatikus betegségek ellenszere. Gyógyhatású a tó iszapja is, amely 65 százalékban homokból (fe­lerészt finomszemcsés homokból) áll, így iszapfürdőhöz, iszappakoláshoz is al­kalmas. A fürdőorvosok, balneológusok a tóban való fürdőzést a felsoroltakon kívül testi és szellemi kimerültség, lá­badozás, vérszegénység, étvágytalanság, anyagcsere-zavarok és mozgásszervi be­tegségek esetén — kiegészítő kezelés­ként — javallják. Ezek az adottságok teszik a tavat fö­löttébb alkalmassá fürdésre, üdülésre, továbbá különböző vízi sportokra. A tó vizében és partjain, az eldugott nádasokban csodálatos növény- és ál­latvilág rejtőzik. A Velencei-tó déli ré­szén találjuk hazánk egyik jelentős ter­mészetvédelmi területét. Dinnyésnél a délnyugati tókaréj 420 hektárja 1959 óta élvez védettséget. A nagyrészt ősi, né­pes madárvilág megóvására később a madarak élelemszerző vadászterületét, 8,35 kg-os süllő a Velencei tavon a szomszédos Nádas-tavat is védetté­­nyilvánították. Ennek területe 600 hek­tár. A madár-rezervátum délnyugati ré­szén jól felszerelt kutatóházat létesítet­tek, ahol hazai és külföldi ornitológusok, biológusok figyelhetik meg az ősi vízi­világ rejtelmeit, mozgalmas életét, és ahonnan természetvédelmi őr vigyázza „nádország” rendjét. A madarakon kívül természetesen a víz alatti világ lakói is külön figyelmet érdemelnek. A horgászvízzé vált Velen­cei-tóban a Horgász Szövetség az ős­honos forma visszaállítását tűzte ki cé­lul. Nagyszámú tő- és tükörponty él a tóban, gyakori a csuka, a balin, a keszeg, és a Kelet-Ázsiából betelepített növényevő halak és még megtalálhatók a régi fajok egyedei is. A tó halállomá­nya tehát mennyiségileg és minőségileg egyaránt kiváló, így igen kedvezőek a lehetőségek a sporthorgászatra, amit a tapasztalatok meggyőző erővel igazol­nak. Követésre méltó példa Az igazi horgászok, akik nemcsak a „fogást” élvezik és nemcsak a zsák­mányt kedvelik, hanem a természetet is rajongással szeretik, kellően értékelik is mindazt, amit államunk tett a tó új­jászületése érdekében. Ezt teszik az 1945-ben alakult, kiváló címmel kitün­tetett, és több mint többszáz főt szám­láló Velencetavi és Környéki Dolgozók Horgász Egyesületének tagjai is, élü­kön a köztiszteletben álló elnökkel, dr. Kopik Tibor elvtárssal. Ez az egyesület neveli immár 6 esztendeje Külley István 26

Next

/
Thumbnails
Contents