Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 7. szám

vezetés és -tisztítás, a fürdőszolgáltatás alapfeladatain túlmenően, nagy részben elvégzik állóeszközállományuk tervsze­rű fenntartását, rekonstrukcióját. A vízi­­közmű-beruházások gazdaságos meg­valósításában is döntő szerepük van. Ipari és építőanyagipari tevékenységük­kel biztosítják egyes igen fontos és nél­külözhetetlen termékek előállítását. A területi igények alapján, a vízkész­letek és vízszükségletek tér- és időbeni összehangolása érdekében a közüzemi vállalati körben erősíteni indokolt a re­gionális vízmű vállalatokat, új vállala­tok alapításával és a meglevők műkö­dési területének kibővítésével. A vízellátási, s fokozatosan a szenny­vízelvezetési és -tisztítási rendszerek is túllépnek a közigazgatási határokon (város, megye), így a nagyobb térsé­gek — sok települést, két-három me­gyét is magukban foglalnak — egysé­ges szolgáltatási rendszerének kiala­kítása objektív szükségszerűség. A nagyobb térségek regionális köz­műrendszerének összehangolt üzemel­tetése lehetőséget nyújt az egyes térsé­gekben hiányzó és minőségileg sem mindenhol kielégítő vízkészletek pótlá­sára, a takarékos, okszerű gazdálko­dásra, s a műszakilag együttműködő létesítmények optimális kihasználására. Megfelelnek annak a követelménynek, hogy a regionális szervezetek a központi ágazati célok és irányelvek megvaló­sítása mellett legyenek képesek a terü­leti igények és követelmények kielégí­tésére is. A vízgazálkodási társulatok hatéko­nyan járultak hozzá a víziközműfejlesz­­tési és a komplex vízrendezési feladatok megszervezéséhez és elvégzéséhez. Szervezetük erősödött, koncentrálódott, a területi feladatok összehangoltabb, gazdaságosabb ellátása érdekében. Tevékenységük jól illeszkedik az ágazati célok megvalósítási rendszerébe. To­vábbfejlesztés a belterületi csapadék­­vízelvezetés terén szükséges. A vízügyi államigazgatási és hatósági tevékenység általában a politikai és a kormányzati döntéseknek megfelelően valósul meg, jelentősége a vízgazdál­kodás fejlődésével párhuzamosan nö­vekedett. A vízügyi szervek hatósági jogkörükben eljárva biztosítják az ága­zat célkitűzéseinek maradéktalan meg­valósítását. A vízügyi szakigazgatás eszközrendszerének a jövőben fokozot­tabban kell szolgálnia a gazdaságpoli­tikát és annak területi végrehajtását. Ezen belül is kiemelt feladat a vízkész­letekkel való racionális gazdálkodás, minőségük védelme, a szennyvizek tisz­títási arányának növelése, hasznosítása és ártalommentes elhelyezése. A vízgazdálkodás feladatainak meg­oldásában igen fontos szerepe van a nemzetközi kapcsolatoknak. A nemzet­közi együttműködés egyik legfontosabb területe a szomszédos országokkal a ha­tárvizeken folyó együttműködés. Ennek a munkának az alapját a határvizek közös használatával, kiépítésével, az árvizek és belvizek elleni védekezéssel kapcsolatban már elért eredmények képezik. Ugyanakkor jelentős erőfeszí­tések történtek és vannak folyamatban a folyóink vízminőség-védelmét célzó többoldalú nemzetközi megállapodások létrehozására. A két- és többoldalú műszaki-tudo­mányos együttműködés rendszeresen és eredményesen folyt. A jövőben e tevé­kenységet fokozottabban a hazai idő­szerű vízgazdálkodási feladatok meg­oldásának szolgálatába szükséges állí­tani. A vízgazdálkodás külgazdasági kap­csolatai fejlődnek. Ennek alapját a je­lentős szellemi export, valamint áru­export és fejlődő komplex rendszer­export képezi a következő időszakok­ban. Elsősorban a fejlődő országokkal való kapcsolatot kívánjuk erősíteni. Budapest, 1982. szeptember hó. Vita az államtitkár beszámolójáról CSELŐTEI LÁSZLÓ Pest m. 2. vk., a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára, a mezőgazdasági bizottság el­nöke felszólalásában a testület véle­ményét is összegezte. Egyebek között szólt arról, hogy vízgazdálkodásunkat a társadalom széles körének érdeklő­dése kiséri, egyes vonatkozásaival a Magyar Tudományos Akadémia közgyű­lésén is foglalkoztak. Ugyanennek a testületnek az elnöksége néhány hónap­pal ezelőtt a hazai édesvíztartalékok helyzetét vitatta meg és hozott határo­zatot az ezzel kapcsolatos kutatómunka fejlesztésére, a gazdaság és a tudo­mány közötti szorosabb együttműkö­désre. A jelenlegi ötéves tervben a mező­­gazdaság egyik legnagyobb beruházá­sa a melioráció, a talajjavítás és víz­rendezés. Mindezek mellett azonban a kielégítő vízellátás, az öntözés növek­vő gondokkal küzd. Az öntözhető terü­letek a hetvenes évek végéig nagy len­dülettel gyarapodtak, s már megközelí­tették a félmillió hektárt. A fejlődés azonban ezt követően megtorpant, sőt visszaesett, s ma az üzemek a korábbi­nál 35—40 százalékkal kisebb területre igényelnek vizet. Ennek oka, hogy az öntözés költsége a népgazdaság és a mezőgazdaság más területeihez viszo­nyítva sokkal nagyobb mértékben nőtt. Az új helyzetben természetesen keresik a víz hatékonyabb felhasználásnak le­hetőségeit és feltételeit, emellett azon­ban szükséges — népgazdasági és üze­mi szempontból is — az öntözés egé­szének újraértékelése. VADKERTI MIKLÓSNÉ Heves m. 12. vk., a feldebrői Rákóczi Tsz szociálpolitikai előadója hangsúlyozta, hogy a terv­szerű vízgazdálkodás az elkövetkező években mind fontosabbá válik. Egyre nehezebb feladat a lakosság ellátása jó ivóvízzel. Sürgető gond a szennyvíz elvezetése és tisztítása, ami a környe­zetvédelmen kívül, a falu és a város közötti különbség felszámolásának egyik elengedhetetlen követelménye és nö­veli a falu népességmegtartó képessé­gét. Az V. ötéves tervidőszak végén a megye 76 településének 275 000 lakója részesült vezetékes vízellátásban. A továbbiakban szóvá tette, hogy a visontai külszíni fejtés víztelenítéséből származó káros hatások az utóbbi idő­ben újabb területekre terjedtek ki, és a szakemberek véleménye szerint egyes körzetekben már a növénytermelést is veszélyezteti. Felhívta az illetékes bá­nyászati szervek figyelmét az eddigi ká­rok következményeinek elhárítására. DOHOCZKY ANTAL Baranya m. 11. vk., a cserkúti Mezőgép Vállalat villányi gyáregységének villanyszerelője el­mondta: Baranyában az utóbbi évek­ben sokat javult a vízellátás, elsősor­ban a városokban és a nagyobb tele­püléseken szembetűnő a fejlődés. Az aprófalvakban azonban még mindig ne­héz hozzájutni egy korty tiszta vízhez. A kutak szennyezettek, nitráttartalmuk időnként meghaladja a megengedett értéket. Számos helységnek azért nincs még vízműve, mert hiányoznak a szük­séges anyagiak. NAGY SÁNDORNÉ Hajdú-Bihar m. 18. vk., a Komódi Kendergyár termelési osztály­­vezetője elmondta, hogy a Berettyó és a Körösök térségében a gazdaságok veszteségeinek csaknem felét a belvizek okozzák. Az emiatt bizonytalanná váló termelés mind érzékenyebben, eseten­ként súlyosan érinti a gazdaságokat és azok dogozóit: ezért is nagy jelentősé­gű, hogy a megye számos pontján hoz­zákezdtek a komplex meliorációs prog­ramhoz. FERENCZI JÓZSEF Csongrád m. 16. vk., a földeáki Egyetértés Termelőszövetke­zet traktorvezetője az Alsó-Tisza-vidéken élő — a Tisza, a Maros és a Hármas- Körös árvizeitől és a gyakori belvizektől fenyegetett — terület lakói nevében reagált a beszámolóra. Elmondta, hogy a jelentős költséggel újjáépített — több mint háromezer méter hosszú — szegedi Tisza-partfal teljes biztonságot nyújt a városnak és harmonikusan il­leszkedik a szegedi városképbe is. A Maros-mentén élők azt várják, hogy a jelenlegi bal parti korszerűsítési mun­kálatok után a következő tervidőszak­ban a folyó jobb parti töltésrendszerét is felújítják majd. A képviselő ezután a Csongrád me­gyei lakosság vízellátását értékelve el­mondta: a belterületen élők közül szinte mindenkihez eljut a vezetékes ivóvíz, így a jövő feladata a külterületek, a tanyaközpontok ellátása. 10

Next

/
Thumbnails
Contents