Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 6. szám
Országos kubikostalálkozó Д „Csongrádi napok" esztendőről esztendőre leglátványosabb rendezvénye a kubikostalálkozó. Az idén több ezren sereglettek a naptól hevü'lt parti fövenyre, hogy részesei legyenek az eseményszámba menő felvonulásnak, és az azt követő mesterség-bemutatónak. Mert a kubikostalálkozók amolyan mestervizsgafélének is beilleneik, bá-r ilyesmi — ismereteink szerint — még nincs ebben a foglalkozási ágban. Ám nem elképzelhetetlen, hogy akár a szakmunkástanulók országos versenyei, a csongrádi kubikostaláikozók is egyszer a szakmai minősítést eredményezik majd . . . Mert szigorú és értő zsűri előtt teszik földbe, föld fölé — és nem utolsó sorban a bográcsba — produktumaikat, s necsak a test és a tapasztalat produktuma legyen mérhető, munka közben — érettségitételszerűen húzott — kérdésekre is válaszolnak. Mindez együttesen adja majd a végső sorrendet, a győzelmet jelentő első helyet, az ezüst és a bronz érmet. Szóval ez lesz a verseny alatt, ám most még csak felvonulnak az erőösszemérésre vállalkozott brigádok. Valamennyi szocialista brigád, számos elismerés birtokosa. Igazi közösségek, akár a régi „bandák", ahol az egymásrautaltság is „nevelőerő” volt. Csakhogy ezek a munkacsapatok már minőségileg másak, csupán a ruházat, a talicskán hozott készségek, felszerelési tárgyak hamisítatlanul régi, avitt valamik. A múlt egy szívszorító emlékképét idézi a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság (Gyula) vésztői brigádja élén Szappanos Gábor meg a fia, aki „csikó". Valaha így, a talicska elé hámba fogott gyerekek segítettek, cipekedtek apáikkal együtt, húzták a magas oldalba a talicskát. Derűt keltő pillanatok, amikor a zsűri elnökével — ezt a tisztet az idén dr. Soltész József, az OVH főosztályvezetője, a MEDOSZ elnöksége mellett működő vízügyi dolgozók szakosztályának elnöke töltötte be — a brigádvezetők sorra kezet fognak, „egyezséget kötnek”, s az alku pecsétjeként egy-egy üveg szílvapálinkával térnek vissza a kisorsolt versenytérre, hogy megkezdődjék a verseny ... Ki ilyen, ki olyan kunyhót épít, ebédet főz, csatornát vagy vízaknát készít, töltést formáz. A feladat nem azonos — már ami a kubikmunkával kapcsolatos —, az eredmény mégis összevethető, megbízhatóan mérhető. A közönség szinte azonosul a versengő, izzadva dolgozó brigádokkal, olyan figyelemmel raktározzák el emlékezetükben a begyakorlott munkamozdulatokat, mintha ők is hasonló munkát akarnának végezni, vagy az itt látotthoz hasonló ideiglenes házat — fö'ldkunyhót — akarnának építeni. Ez az érdeklődés néha már annyira zavaró, hogy a vetélkedőt segítő, a brigádokat bemutató, és a szellemi vetélkedő kérdéseire választ kérő rádiósok, Széli Júlia és dr. Eke Károly a zsűri kérését tolmácsolja: lépjenek a kötélkordonon kívüli terület-A verseny előtti várakozás percei Felvezeti a brigádodat, a nyitóünnepség élén a Szeged Táncegyüttes „rúgja a port” 24
