Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 6. szám
átlagos relatív eltérés felhasználásával a c„ — Cq9s% (1 -f- Ikf) összefüggéssel számítható. Ez a Qís-.-os kisvízhozam mellett előálló vízminőségre jellemző érték. Az extrapoláció módszerének értékelése 7 folyón, 8 vízminőségi jellemzőre, 3 függvénnyel elvégzett 168 vizsgálat közül az adatsorok „simítása” után is csalk 58-nál ;(45,5%) lehetett határozott függvénykapcsolatot kimutatni. Ebből is 26 db két összetevőre esett: 13 db TDS (összes oldott anyag)-ra és 13 db a TFe (összes vas)-ra. A határozott függvénykapcsolatok száma folyónként vizsgálva sem oszlott meg egyenletesen: az esetek fele a Szamosra (16 db) és a Marosra (13 db), vagyis nagyobb folyókra esett. A három illesztett görbe típus közül a legszorosabban illeszkedő függvénynek b a c = a bizonyult. Az esetek 59%-ában ez eredményezte a legkisebb rezidium szórást. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy az eltérés a három függvénytípus között igen kis mértékű volt. A szorosabb illeszkedésből ezt a következtést sem szabad levonni, hogy ez a függvénytípus a legalkalmasabb a mértékadó vízhozamhoz tartozó koncentráció becsléséhez, mivel ez 6 esetben vezetett lehetetlen — negatív — koncentráció értékekre és többször valószínűllenül magas értékekre. Ilyen esetekben az illeszkedés szorosságát tekintve következő függvénytípussal kapott eredményeket célszerű figyelembe venni. Végül is a 7 folyón vizsgált 8 vízminőségi jellemző — vagyis 56 eset közül 17 esetben lehetett a kitűzött célnak megfelelő összefüggést meghatározni. Ezek közül 13 növekvő vízhozam mellett csökkenő koncentráció értékekre vezetett, viszont a TFe jellemzőre vonatkozó 4 összefüggés ezzel ellenkező irányzatú lefutást mutatott. Az elfogadott összefüggések megoszlása a vízminőségi jellemzők között az alábbi volt: COD 1 db DO — BODs 5 db TDS 6 db TFe 4 db MH,+ — Fenol — ANA. DET 3 db összesen: 17 db Ezek az eredmények összhangban a korábbi tapasztalatokkal azt is igazolják, hogy a vízminőségi komponenseknek csupán egy része hozható összefüggésbe a vízhozammal (2. táblázat). Azokban az esetekben, amikor a vízhozamtól független komponensre kell a határértéket megállapítani, a mérési eredmények tapasztalati eloszlás függvényéből meghatározott relatív gyakorisági érték alkalmazása célszerű. Ezekkel a módszertani közelítésekkel még csak részeredményekre jutottunk, de a sokoldalú vizsgálatokkal megalapozott vízminőségi határértékek kidolgozásának lehetőségét az eddigi vizsgálatok igazolták. További erőfeszítések szükségesek a Tisza-völgy vízmimőségi állapotának fenntartása és javítása érdekében. Csuka József— Horcher Ferenc IRODALOMJEGYZÉK: 1. A. G. Worthing, J. Geffner: Prelucrarea datelor experimentale, Editura technika, Bucuresti, 1959. 2. Csorna J., Szígyártó Z.: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában. VITUKI, Budapest 1975. TERMÁLVÍZ A RADIÁTOROKBAN Termálvíz gőzölög a nagyrábéi Petőfi Tsz géptelepének bejárata előtt. Valamikor kertészetben, majd gépkocsimosásra használták a meleg vizet, és most is mosnak vele, bár a hőt már nem a mosóban adja le, hanem fűtőtestek során áthaladva a gépjavító műhely csarnokában. A műhelycsarnok eredetileg is központi fűtéssel készült (házilagos tervezésben és kivitelezésben), csak épp olajtüzelésű kazánnal. „Az épület még be sem volt falazva, a kazán már ott állt" — működik a szövetkezetben a pontos emlékezet. Arra gondolok, hogy ezek szerint itt aligha fagyoskodtak a szerelők: az impozáns csarnok egy csapásra megadta azt a pluszt, amit egy ilyen létesítménytől joggal vár az ember. A csarnoképület vasbeton gerendaívei alatt gépszerelők társaságában tolásuk Kertész Imrét a Petőfi Termelőszövetkezet fiatal műszaki vezetőjét és Herpai Imrét, a Tsz energetikusát. — Igen. — kezdi Kertész Imre — két esztendeje bevezettük a 40—45 Ceisius-fokos termálvizet a radiátorokba czzal a céllal, hogy éjjel ne hűljön le túlságosan a műhely. Többre nem is gondolhattunk. Hiszen ilyen hidegekben ez a hőfok önmagában kevés is lenne a fűtéshez. — Volt itt próbálkozás többféle. Hőszivattyúra is gondoltunk. Felemelni a 40 Celsius-fokot 80-ra. De a külföldi berendezés annyira drága, hogy költségben szinte ugyanoda jutnánk mint az olajtüzeléssel, sőt még oda se... Vagy itt van a gáz. A termálvíz nagy gáztartalma. Van egy másik, egy hideg vizű kutunk, az is gázos. A kettőből felhozott gáz elég lenne az egész géptelep fűtésére. De ... — Költséges. Nem lehet kibírni — mondja Herpai Imre. A lendület viszi tovább: — Sokkal fontosabb most a szilárd tüzelésre való átállás . . . Erről lenne tehát szó! Hiszen akkor mi olyasmit piszkálgatunk, amit itt rég „leírtak”. Mert jobbat találtak. A legfontosabb cél egyébként is az olaj kiiktatása. — Talán már el is kezdték? A műszaki vezető és az energetikus összenéz: — Hát hogyne! Szén- és fatüzelésre állunk át az olajról. A termálvíz-hasznosítás konkrétumait kutatni jöttünk a nagyrábéi Petőfi Termelőszövetkezetbe, s lassanként egy következetes és igen eredményes energiagazdálkodás folyamata tárul elénk. A részletekbe pillantva már nem is Gőzölög a termálvíz olyan meglepő, hogy amíg például 1980-ban 18,5 millióba, tavaly jóval kevesebbe, „mindössze” 14 millió forintba került a szövetkezetnek az energia. Évről évre folyamatosan csökkent a gazdaságban a tüzelőolaj-felhasználás. Gulyás Imre 13
