Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 6. szám
VARGA MIKLÓS, az OVH új elnökhelyettese Augusztus elején adta hírül az MTI, s közölték a napilapok, hogy a Minisztertanács Varga Miklóst az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettesévé nevezte ki. Varga Miklós 1944. március 1-én született Székesfehérvárott, itt végezte iskolai tanulmányait, majd 1962-ben került a budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1967-ben szerzett diplomát. Mint vízellátási és csatornázási szakmérnök, 1971-ben kapott oklevelet. Az egyetem elvégzése után a székesfehérvári Vízügyi Igazgatóságon dolgozott először mint műszaki vezető, majd csoportvezető, később, 1971-ben osztályvezetőként. Az igazgatóság helyettes vezetőjévé 1974-ben nevezték ki. A Székesfehérvárott szerzett tapasztalatokat, a Karászi Kálmán igazgató által továbbadott vezetői erényeket — hiszen a székesfehérvári VIZIG-től számos kitűnő fiatal szakember került már tovább az ágazatba — Varga Miklós jól hasznosította Győrött, ahová 1979-ben mint vízügyi igazgató került. Megfontolt, kiegyensúlyozott nagy szakmai tudással rendelkező vezetőnek ismerték meg itt, aki fiatal kora ellenére tekintélyt szerzett. Elnökhelyettessé történő kinevezéséhez a szerkesztő bizottság nevében őszinte szívből gratulálunk, jó egészséget, eredményes munkát kívánunk. Dr. Lászlóffy Woldemár: A TISZA (Vízimunkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. A 610 oldalas monográfia egységes rendszerbe foglalva mutatja be a folyó természetföldrajzi adottságait és ismerteti meg az olvasót a Tisza vízrendszerében végrehajtott vizi munkálatok történetével, nyomon követve azt a vízjárást befolyásolni, a vizet hasznosítani törekvő kis, egyedi létesítményektől — amelyek múltja időszámításunk kezdetéig nyúlik vissza — a XVII—XIX. század nagy vízrendezési munkáin keresztül a mai korszerű vízgazdálkodás kialakulásáig és eredményeinek ismertetéséig. Közismert a Tisza alapvető jelentősége országunk népgazdaságának fejlesztésében és meghatározó szerepe vízgazdálkodásunkban. Völgyére jut hazánk területének és nemzeti vagyonúnknak fele. Népességünknek több mint 40%-a él ezen a területen. Intenzíven fejlődő mezőgazdaságunk létalapját, a termőföldet, az Alföldön a Tisza vízrendszerében végrehajtott ármentesítési és vízrendezési munkálatok tették megművelhetővé. A területen élő népesség számának növekedése, a rohamosan fejlődő ipar egyre nagyobb vízigénye, az intenzív mezőgazdaság terméseredményeit stabilizáló kiegészítő öntözés szükségessége következtében hazánkban a Tisza völgyében jelentkezett elsőként a vízkészletet időszakosan meghaladó vízigény okozta feszültség. A ki nem elégített igények miatt adódó fejlesztési korlát elhárítása érdekében ezen a területen fogalmazódtak meg a korszerű vízkészletgazdálkodás elvei: a hasznosítható készletek mennyiségének növelése érdekében itt létesültek az első tározást és vízátvezetést biztosító vízi létesítmények, a többszöri vízfelhasználást lehetővé tevő vízminőség-szabályozó — észlelő, tisztító és visszaforgató — rendszerek és (a legkorszerűbb közgazdasági szemlélet érvényesítéseként) elsősorban a Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtőjén vált alapvetően fontossá a vízigény-szabályozás módszereinek bevezetése. Magyarország vízgazdálkodását elemezve gyakran hivatkozunk a vízgyűjtő terület nemzetközi jellegéből fakadó korlátjainkra. Vízkészletünk 96%-a más országok területéről érkező átfolyó készlet és csak 4%-a származik az ország területére hulló csapadékból. A hegyvidékről érkező árhullámok a medencében megtorlódnak, tartós árvízveszélyt okozva a folyók magyarországi szakaszán. Ez a megosztottság alapvetően jellemző a Tisza völgyére is, hiszen a folyó vízgyűjtője öt ország területére terjed ki. Ezért is jelentős ennek az átfogó munkának a megjelenése, hiszen számos értékes adatot és dokumentumot gyűjtve az érintett országok területéről egységes képet ad a teljes vízrendszerről. A nemzetközi vízgyűjtők rendezése, a meosztott készletek optimális hasznosítása köztudottan csak egységes, összehangolt fejlesztési tervek alapján történhet. Ezért a magyar vízgazdálkodás alapvető igénye az összefüggő tiszai vízhálózat természeti adottságainak és a szomszédos területeken tervezett, a vízjárást módosító beavatkozásoknak az ismerete. Ehhez nyújt segítséget a könyv, amely korszerű elvek alapján rendszerbe foglalva ismertet meg a Tisza múltjával, jelenlegi állapotával és vázolja a várható fejlesztéseket. Mai rohanó korunk változó világában egyre gyorsabban halványulnak az emlékek. Ezért volt időszerű a levéltári anyagok és a még élő emlékek összegyűjtésével egységes monográfiába foglalni nemzeti folyónknak, a Tiszának múltját és jelenét, a vízgazdálkodás távlatait, a vízgyűjtő életét meghatározó természeti adottságokat és társadalmi folyamatokat. Dr. Lászlóffy Woldemár ezt a hatalmas munkát a tőle megszokott alapossággal és rendszerezéssel végezte el. Közismert szintetizáló készsége olyan egységes művet ad minden vízimérnök kezébe, amelyet nem nélkülözhet munkájában, ha feladata bármilyen vízgazdálkodási tevékenység megoldását kívánja meg a Tisza vízgyűjtőjén. Dr. Kovács György az MTA levelező tagja 5
