Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 6. szám
A parti szűrésű vizádé rendszerek vízminőségi kérdései a folyószabályozás szempontjából A folyószabályozás több célú, összetett tevékenység, így célkitűzései között szerepel „a terület- és településfejlesztés, a környezetvédelem, a vízminőségvédelem és az üdülés elősegítése" is. A szakágazat a célkitűzéseinek a megvalósítása során sajátosan „önzetlen”, azaz nem öncélú tevékenységet folytat, mert a szabályozás eredményei kizárólag más vízgazdálkodási szakágazat, illetve más ágazat munkájában realizálódnak, illetve hasznosulnak. Példa erre az árvizek zavartalan levonulásának, a megfelelő méretű hajóútnak, a folyókon levő műtárgyak, vízkivételi művek védelmének, üzemének bizosítása. Ha folyamszabályozási tevékenység nem lenne, pl. — a folyó állandóan változó jellege, állapota miatt — a parti kutak egy részét már elvitte, megrongálta vagy teljesen feliszapolta volna a víz. Nagy eredménynek tartjuk, hogy a folyók mellé telepített több száz parti kút és vízkivétel közül gyakorlatilag mind funkcionál, csupán néhány esetben van panasz az üzemeltetésre. A vizsgálatok nagy erénye, hogy az általánosításokon túlmenően igen részletesen foglalkoznak egyes vízadó kutak, kútsorok, víztermelő telepek vízmennyiség — illetve vízminőség változásaival. Abból az általános érvényű és igen lényeges megállapításból indulnak ki, hogy a dunai parti szűrésű kutak vízminősége — a korábbi adatokkal összehasonlítva — az utóbbi időben jelentős mértékben romlott. Ezt senki sem vonhatja kétségbe! A Duna Menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat megállapítása szerint a romlást több tényező együttes megjelenése idézi elő, és a vizsgálatra, tapasztalataira hivatkozással, a vízminőséget befolyásoló főbb tényezők a következők: — a Duna élővíz minőségének nagyfokú romlása, — a vízbázisok védőterületeinek korábbiakban nem megfelelő kialakítása, különös tekintettel a hidrogeológiai védőterületekre, — a vízbázisok nem mindig megfelelő körültekintéssel történt kijelölése, — a túlméretezett mezőgazdasági műtrágyázás, vegyszerezés (illetve az ún. háttérszennyezés), — a folyószabályozási művek (sarkantyúk, párhuzamművek) építése, — a folyószabályozási kotrások. Nem érthetünk egyet azzal, hogy a folyószabályozási művek és a kotrások hatása egyértelműen romlást előidéző tényező, ui. a vizsgálatok, tanulmányok a beavatkozások hatását sem mutatják ki egyértelműen. Egyáltalán nem biztos az, hogy a romlás a folyószabályozás következménye. Megítélésünk szerint egyébként a felsoroltakon kívül lehet még több befolyásoló tényező is, pl. a Duna mindenkori vízállása, a levonuló árhullámok kedvező hatása stb.; de így is érzékelhető, hogy mennyire összetett folyamatról van szó. Nem vitatható azonban az, hogy a dunai élővíz minőségének nagyfokú romlása idézi elő elsősorban a lebegtetett, illetve helyenként a mederben a szabályozási művek (sarkantyúk) között leüllepedett hordalék, iszap szennyezettségét, vagy a szennyezettség fokozódását, ami aztán közvetve, vagy közvetlenül kihat a víztermelő kutak vízminőségének a romlására is. A folyószabályozási művek építése és a kotrások, tehát csak abban az esetben okozhatják — feltételesen — a víztermelő kutak és környezetük vízminőségnek romlását, ha az élővíz vagy a mederanyag (fenékiszap vagy zátony) már a beavatkozásokat (főleg a kotrásokat), megelőzően is szennyezett volt, és éppen azt követően idéz elő szennyezést. Sajnálatosan ez a mederanyagszennyezettség az utóbbi években fokozódott és ezzel, mint kedvezőtlen adottsággal a jövőben minden a területet érintő tevékenységnél számolni kell. A szabályozási művek és kotrások befolyásoló hatását azonban nem lehet általánosan értelmezni, mert hatásuk a parti szűrésű víznyerő helyekre egyaránt lehet kedvező, vagy kedvezőtlen, 1. ábra. Szabályozási müvek (sarkantyúk) elrendezése a folyó kedvező sodorvonalának kialakítására
