Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 5. szám

pet a londoni technikai múzeumban, ahol a főbejárat mellett állították fel és egyike a világhírű gyűjtemény legérdekesebb látnivalóinak. De hogyan kerültek Magyarországra Newcomen gőzszivattyúk? Története van.

Az alsó-magyarországi (azért mondták „alsó"-nak, mert Bécsből „lefelé” látszott) arany, ezüstbányák reménytelen küzdelme a vízzel Európa-szerte ismeretes volt. Leibniz — kitűnő polihisztora korának — levelet írt a bécsi Kamarának, hogy érdeklődjék meg, igaz-e, amit hallott, hogy ti. Angliában tűzzel győzik le a vizet. Ajánlotta, küldjenek ki valakit, aki megnézi, mi a helyzet és talán a tűzgépet át tudja plántálni Magyarországra.

A választás a fiatal Fischer von Erlach építészre esett, aki ki is ment Angliába és ott — nem tudni, hogyan — bejutott a bányákba, gépműhelyekbe és tanulmányútja végén Pottert magával hozta Magyarországra. Potter apjának gépműhelye volt, gőzgépalkatrészeket készített s fia a fontosabb, érdekesebb alkatrészeket (csapok, szelepek, vezérlőkinematikai lánc stb.) magával hozta a gőzgép rajzával együtt. Selmecen a bánya karbantartási műhelyeiben (a TMK akkor sem volt ismeretlen) Potter irányításával elkészült az első gőzszivattyú. Hatalmas csizmáját (függőleges hengerét) bronzból harangöntő műhelyben készítették, királyi ágyufúróműhelyben fúrták a hengert (példa a hadianyaggyártás békecélra alakítására), a himbát ácsok és kovácsok, kisebb alkatrészeket lakatosok készítették. Abban az időben szokásban volt, hogy a gépgyártó vállalatok működő modellen mutatták meg vevőiknek gyártmányaikat. A bécsi technikai múzeumban egy remek Newcomen gőzszivattyúmodell látható, nem lehetetlen, hogy azt hozta Potter magával, amikor Magyarországra átplántálta a gőzgépet és szivattyút.

Az első seimeci gőzgép 1721-re elkészült és üzembe helyezték. Felépítését ismerjük, a keszthelyi Festetich könyvtárban rajzát megtalálták. A gép elkészítésében, felszerelésében szerepet vállalt a már — előbbi tanulmányunkban bemutatott — Hell József Károly is. A gép rajza egy szakkönyvben (Delius Christoph Traugott. Anleitung zu der Bergbaukunst. XVI. tábla) megjelent. A rossz nyomaton is látni lehet a vezérlőmechanizmus bonyolultságát.

A gép dugattyújának lökethossza 1,7 méter, percenkénti löketszáma 13; 24 óránként 580—590 köbméter vizet szivattyúzott. Tüzelőanyag-fogyasztása 24 óránként 4 és fél ölnyi fenyőfa volt. A gép hatásfokát 1%-ra becsülték. A gőz lecsapására naponta 312 köbméter vizet használtak fel.

A seimeci gőzszivattyúk szerkezetét Leupold is bemutatta — már említett — Theatrum machinarumában az 1724- es kiadás 1. kötetében ilyen formán.

„Újságból tudom, hogy Selmecen két év óta tüzesgépek szivattyúzzák a bányavizet és percenként 13 lökettel emelik a vizet, 100 ló munkáját végezve." Leupold adatait egykorú lapokból és egy angol katalógusból vette, a megjelent kép sem a valódi seimeci gép ábrája, hanem katalóguskép,

ami sémit sem von le Leupold szakírói munkásságának értékéből. A seimeci gépekről a Magyarországon járt Montesquieu is írt 1728-ban. Fischer von Erlach egy gépet készíttetett és azt Bécsben állították fel a Schwarzenberg palota kertje szökőkútjainak vízellátására.

Nem tudjuk, a bányakapitányság megvásárolta-e a Feuermaschine gyártási jogát és vele a tervrajzokat, tény, hogy egész sor gőzgép készült Selmecen.'

A seimeci gépműhely rajzait egy Schöner nevű bányamérnök készítette és azokat egy Aschenbrier nevű technikus titokban lemásolta és eljuttatta Nagy Frigyes porosz király udvarába. Nagy Frigyes birodalmában is küszködtek a bányavízzel, azért úgy gondolták, megszerzik a seimeci gépek „tervdokumentációját” és rendszeresítik a bányákban a Newcomen rendszerű gőzszivattyúkat. Minden bizonnyal megfelelő mennyiségű porosz arany bírta rá a technikust az ipari kémkedésre. Tény, hogy a rajzok 22 lapon, 246 ábrával eljutottak Berlinbe. Azok alapján ma is elkészíthető lenne egy régi Newcomen rendszerű gép. A poroszok mégsem használták fel a dokumentációt, Angliában ugyanis megjelent Watt kondenzátoros gőzgépe (ennél a gőzt nem a munkahengerben, hanem külön ún. kondenzátorban csapták le) és a már elavult gép bevezetése értelmetlennek látszott. A rendkívül finom munkával készült rajzok magántulajdonba, majd onnét a charlottenburgi műegyetem könyvtárába kerültek s ott a II. világháború bombaviharában hamuvá égtek. Szerencsére a könyvtáros borúlátó ember volt, nem hitt Gőringnek, aki kijelentette, hogy „Meyer legyen a nevem, ha egyetlen ellenséges repülő bejut Németország területére" s ezért mikrofilmre vette a rajzgyűjtemény lapjait és így az megmaradt. Segítségével újjá lehetne egy gépet építeni.

Valóban volt is ilyen elképzelés. Dr. Gyulay Zoltán, a miskolci műszaki egyetem professzora tervezte, hogy hallgatókkal tanműhelyben elkészítenek egy seimeci gépet. Életét sajnos egy felelőtlen gépkocsivezető kocsija alatt hirtelen befejezte s a terv, terv maradt (tudtunkkal). Egyébként Gyulay szorgalmazta az 1556-ban megjelent Agricola De Re Metallica c. művének magyar kiadását is. A fordítás elkészült, a munka ez ideig nem jelent meg.

A napóleoni háborúk alatt a seimeci gépek karbantartását elhanyagolták. Ha egy gép elromlott, alkatrészeit másik gépeknél használták fel, majd az összes leállt és csak a XIX. század első felében állítottak újabb gépeket szolgálatba, ezek már Watt rendszerű gőzgépek voltak. Egy lelkes kutató úgy tudja, a seimeci gépek egyikének a himbája valahol megvan. Bár úgy lenne.

Egy, Angliában, régi bánya mellett málladozó Newcomen gőzgépet Ford — az autókirály — megvásárolt és azt gyönyörűen felújítva a Greenfieldben levő Ford múzeumban helyezték el.

Vízemelés gőzzel a XIX. század géptechnikájának egyik nagy fejezete volt. Kialakultak a tűzoltó gőzfecskendők, a nagy Worthington szivattyúk, injektorok, lövettyűk. Ezekről majd egy más alkalommal.

Dr. Horváth Árpád

Hidrológiai vándorgyűlés Debrecenben

A Magyar Hidrológiai Társaság 1982. június 23—25. között Debrecenben tartotta meg a III. országos vándorgyűlését. A vándorgyűlést dr. Illés György OVH- elnökhelyettes, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitotta meg, majd Vincze József, az OVH elnökhelyettese tartott előadást a környezetvédelemről és a vízgazdálkodásról. A vándorgyűlést megnyitó plenáris ülés után a munka 4 párhuzamos szekcióban folytatódott; szekcióülésenként a következő témakörökben:

1. Mezőgazdasági vízgazdálkodás: öntözés, öntözési főművek; talajvízháztartás, vízrendezés és melioráció, környezetvédelem, vízvédelem.

2. Vízépítés: vízépítési szerkezetek építése és fejlesztése, építésszervezés, vízépítési szerkezetek fenntartásának fejlesztése, árvízvédelmi földművek fenntartása és fejlesztése, vízfolyások csatornázásának szerkezetei.

3. Települési és ipari vízellátás, csatornázás kapcsolata: az ipari és települési vízgazdálkodás kutatásfejlesztésének feltételei és követelményei, a közműves ipari vízellátás-csatornázás műszaki, gazdasági lehetőségei és feltételei, az ipari vízújrahasználat hatása a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmére, az ipari üzemek vízminőségi igényei és biztosítási lehetőségei, az ipari vízújrahasználatok vállalatgazdálkodási szerepe.

4. Hévíznyerés és hévízgazdálkodás, gyógyvízhasznosítás: hévízkészletek, hévíztermelés, elhelyezés, hévizek minősége és gyógyászati felhasználása, hévizek mezőgazdasági hasznosítása, hévízgazdálkodás.

A második nap délutánján rendezett tanulmányutakon a résztvevők — az érdeklődési körüknek megfelelően — megtekintették:

— a Karcagi Kísérteti Állomást (a VITUKI és a DATE, Agrártudományi Kutató Intézet kísérleti telepét);

— a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer épülő részeit és a Felszíni Vízmű építkezését;

— a Hajdúsági Iparművek vízépítési munkáit;

— a debreceni mechanikai szennyvíztisztító telepet és a Hajdúsági Cukorgyár recirkulációs rendszerét;

— a Debreceni Gyógyfürdő fejlesztési munkálatait és a balneoterápiás részlegét, valamint a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő balneoterápiás részlegét.

26