Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 5. szám

meg, s csaknem 200 éven át vezették így, facsöveken a vizet. A központi víz­ellátás dátuma Vilniusban 1906. Az első gőzgéppel működő vízműtelepet 1914-ben építették. Már a mában já­runk. Diafilmeket nézünk, amelyeket a főmérnök vetit, s azokat a műszaki meg­oldásokat figyeljük, amelyekre joggal büszkék. Tíz évvel ezelőtt hozták létre a műszaki osztályt olyan mérnökökből, akik egy sereg eljárást fejlesztet­tek ki, valósítottak meg, amelyet ma alkalmaznak a főváros vízellátásában. Maga a vízmű 2000 m3 vizet szolgál­tat, amelyből a lakosság 75%-ot, az ipar 25%-ot igényel és kap. Vilnius vize jó minőségű, csak egyes helyeken vasas egy kicsit, ám bakterológiailag kifogástalan, ennek ellenére — biztos, ami biztos — klórozzák. A vizet több mint 200 artézi kútból 50—80 m mély­ségből szerzik, s mint megtudtuk, jó tárolási lehetőségeik vannak, mert a napi víztermelés 25%-át tárolni tudják. A központi vízműtelep 700 000 embert lát el vízzel. A vízellátás mindössze 8%-a történik kutakból. Nem jelent gondot az sem, hogy a város lakossága évente több mint 10 ezerrel gyarapo­dik, ez 10 ezer köbméterrel több víz­szolgáltatást is jelent. Egy vilniusi 'la­kosra — az amszterdami kongresszus 192 literes ajánlásával szemben — 360 liter víz jut. A beszélgetés során termé­szetesen a víz ára is szóba került. Itt is olcsó. A lakosság 4, az ipar 18 ko­pejkát fizet 1 liter vízért. A hitlerista megszállás alatt Vilnius is, mint annyi szovjet város, sokat szen­vedett. A nácik 100 ezer embert — köz­tük 65 000 zsidót — mészároltak le, az akkori lakosság felét. Jártunk a százéves egykori cári katonai temetőben, s az újban, ahol litván hazafiak, partizánok, kommunisták, diákok nyugosznak, vagy nevük jelzi, hogy meghaltak a szabad­ságért — megölték őket a fasiszták. A sírokon, emlékhelyeken virágok, az élők emlékeznek a mártírokra, akik életüket áldozták a mai Litvániáért. Sok mindenről tudnánk még beszélni. A több mint félmillió lakost számláló Vilniusnak ma 5 színháza, 20 mozija, konzervatóriuma, 300 könyvtára van. Jártunk Vingis fenyveserdőiben, ahol 1980-ban egy óriási szabadtéri színpa­don 20 000 énekes és 16 000 táncos ta­lálkozott, adott felejthetetlen műsort. A vilniusiak nemcsak a féltve őrzött Óvá­rosra büszkék, hanem az új lakótele­pekre is. Ezek közül is a Lazdináj ne­vűre, amelyet mi is megnéztünk. Két kerületében 43 000 ember él, s a terve­zők 20 000 hektár zöldterületet hagytak meg, illetve létesítettek. Mindenütt fák, növények, bokrok fogják körül a háza­kat, az üzleteket, a hangulatos utcá­kat. A lakások 200 méterre vannak az autóbuszmegállótól, s az utcákat olyan ügyesen „szigetelték", hogy nem hallat­szik a gépkocsik zaja. A lakótelep ter­vezői Lenin-rendet kaptak munkáju­kért • • • Szokács László ÖNTÖZÉSI BEMUTATÓ SZABADSZÁLLÁSON Országos kertészeti, öntözési bemutató színhelye volt július 1-én a szabadszál­lási Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. A bemutatót a MÉM, az OVH, a KISZ KB, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya és több más vállalat, intézmény és szakosztály szervezte. A vendégeket Szűts Sándor, a Lenin Mg Tsz elnöke köszöntötte a szabadszállási Petőfi film­színházban, majd dr. Cselőtei László akadémikus, a gödöllői Agrártudományi Egye­tem tanszékvezető egyetemi tanára, a kertészeti növények öntözésének időszerű kérdéseiről tartott előadást. Ezután a vendéglátó Lenin Mg Tsz öntözéses gazdál­kodását ismertette Melegdi Sándor főágazatvezető, majd dr. Szilárd György az OVH főosztályvezető-helyettese foglalta össze az elhangzottakat. A gyakorlati bemutatóra az előadások után délután került sor. 5

Next

/
Thumbnails
Contents